Na, ez az a kérdés, amelyen Hamlet hosszasan filózik, viszont a magyar államnak van rögtön válasza: is! Lehetetlen? Ó, nem csak a paradoxon feloldásához a jó magyar bürokráciát kell elővenni.
A következők miatt anyázom már legalább egy hete: Elmegy egyéni vállalkozó az orvoshoz, mert van valami baja. Orvos közli vele, hogy nem érvényes a Taj kártyája. No, ember riaszt engem, én ugrok a net elé, magyarorszagponthu, Taj szolgáltatások. Lelkesen begépelem a személyi adatokat, a gép ugyanilyen lelkesen közli, hogy igen, létezik ilyen személy, sőt mi több a Taj kártyája is érvényes. Hú, de jó, gondoltam, akkor biztos az orvosok csesztek el valamit, ráadásképpen még a szolipszizmus is kapott egy pofont.
Persze nem úgy van az.
Hiába jelentjük le minden hónapban az egyéni vállalkozók jövedelemkivétjét az 58-as bevalláson, amelyen azt is meg kell jelölni, hogy adott vállalkozó főállású-e, vagy mellékállású, ez nem elég, mert még azt is le kell jelenteni egy másik nyomtatványon, hogy adott vállalkozó egyáltalán vállalkozó. Nem, nem a bejelentkezésen, vagy a változásbejelentőn, van erre egy külön nyomtatvány, amin másodjára is be kell jelenteni a vállalkozás tényét.
A két különböző két különböző osztály foglalkozik - naná, minden bevalláshoz külön osztály, nemde? -, akik sajnos nem tudnak kommunikálni egymással, hiszen nem ugyanabban az épületben dolgoznak. Ja, hogy ma már egy másodperc alatt bárhova elér egy (elektronikus) levél? Hogy létre lehetne hozni akár egy nagy közös adatbázist is?
Ugyanmár ki hallott arról?
Esetleg a kormányszóvivők.
(És hogy miért nem gondoltam arra, hogy ezt a bejelentőlapot az egyéni vállalkozók nevében is le kellene adni? Hát, mert az Apeh még mindig így fogalmaz:
Bejelentő és változásbejelentő lap a munkáltató vagy kifizető által foglalkoztatott biztosítottak adatairól
Ügyes, ugye? Az egyéni vállalkozók ugyanis nem tartoznak a fent megfogalmazott körbe. A kitöltési útmutatóban már benne van, persze. De ki a fene fogja egyenként végigolvasni a minimum kétszáz bevallás útmutatóját?)