Ha a Darwin által leírt evolúciós folyamatok az államokra is vonatkoznának, akkor a magyar állam már rég kihalt volna. Vagy még mindig kis egysejtűként tengetné az életét a forrongó óceánban, miközben mások már a törzsfejlődés vége felé járnának.
A Kádár-rendszer alatt kialakult egydimenziós gondolkodásmód (ami túl sok mindenre nem elég, talán csak a vegetáláshoz) ugyanis köszöni szépen, azóta is él és virul.
Az történt, hogy két alkalmi munkavállaló lebuktatta az őket alkalmazó céget, hogy csalnak az alkalmi munkavállalói könyv kitöltésével, lényegesen kevesebb napot írnak be, mint amennyit ténylegesen dolgoznak. No, mit mond erre a hivatal?
A munkaügyi felügyelet a Tényeknek nyilatkozó munkatársa szerint ellenőreik előtt nem ismeretlenek ezek a trükkök. Ugyanakkor megoldást az alkalmi munkavállalói könyv eltörlése és egy újfajta nyilvántartás bevezetése jelentene.
Aha, persze. Egy új nyilvántartás megoldana minden gondot. Nem tudom, hogy a nyilatkozó munkatárs ismeri-e egyáltalán a feketemunka fogalmát, vagy csak beszél bele a vakvilágba, de szerintem inkább az utóbbi. Szóval elárulom neki, hogy a feketemunka az a jelenség, amikor a munkavállaló mindenféle nyilvántartásból kimarad. Márpedig, ha egy olyan rendszert szeretnének bevezetni, ahol a feketemunka elképzelhetetlen, akkor ajánlom megvalósításra Rejtő Jenő ötletét, miszerint, ha nem is minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt, de minden munkavállaló mellé egy munkaügyi ellenőrt. Aztán ezt a rendszert még tovább is fokozhatjuk, minden adózó mellé egy APEH ellenőrt, sőt minden fogyasztó mellé egy fogyasztóvédelmi ellenőrt.
Így aztán "nincs többé magány" (kopirájt Vonnegut), mert az élet minden pillanatában legalább három-négy ellenőr fog kísérgetni mindenkit, sőt még munkanélküliség sem lesz, hiszen, ha minden egyes állampolgár mellé három ellenőr fog jutni, akkor bizony külföldről kell majd munkaerőt importálni.
A munkaügyi felügyelet tisztelt munkatársa sajnos abból a hibás alapfeltevésből indult ki, hogy azért történt ez a csalás, mert az alkalmi munkavállalói könyv könnyen manipulálható. Nem, nem azért történt, hanem azért, mert csalni akartak a járulékokkal. Az csak egy dolog, hogy a jelenlegi nyilvántartási rendszerben ez könnyen megtehető. Ha kiötlenek egy új rendszert, amelyben nehezebb lesz a csalásokat elkövetni, attól még nem fognak ezek a manipulációk megszűnni.
Sem a rossz adózási morált, sem a korrupciós jelenségeket, sem a feketemunkát nem fogja semmilyen újragondolt nyilvántartási, ellenőrzési, büntetési rendszer megváltoztatni, javítani rajta. Amikor egy paradigma a szar, akkor nem a metodikát, vagy a terminus technicusokat kell újragondolni és megváltoztatni, hanem magát a paradigmát.
Márpedig a magyar állam éppen erre nem hajlandó. Mániákusan elviselhetetlenül magasan tartja a munkabér járulékait, és inkább ellenőrzésekkel és újabbnál-újabb nyilvántartási rendszekkel akarja javítani (tényleg, mit is akarnak ezekkel elérni?) a fizetési morált. Hiába volt már lassan húsz éve a rendszerváltás, még mindig ott tartunk, hogy az állam elviselhetetlen mértékben mászik bele polgárainak életébe, és, ha lehet ilyet mondani, a jelenleg nagyobb a bürokrácia mértéke, mint volt a rendszerváltás előtt.
Az pedig egész egyszerűen hihetetlen, hogy továbbra sem tudtuk levetkőzni azt az egydimenziós gondolkodást, miszerint bármilyen probléma is van, azt csak állami szabályozással meg tudjuk oldani.
Szar a fizetési morál? Kevesen fizetnek járulékokat? Naná. Javítani akarunk rajta? Naná. Hogyan lehetne ezeken állami beavatkozással segíteni? Vagy úgy, ahogy most csináljuk, azaz agyonellenőrzéssel, agyonszabályozással. Ami persze nem működik (ezt gondolom mindenki megtapasztalta már), de azért a t. állam iszonyat lelkesen próbálkozik továbbra is.
Vagy pedig úgy is lehet(ne), hogy kijelentjük, hogy az állampolgár nem ellenség, hanem egy jóbarát, akit talán csak hagyni kell(ene) élni. Főként a legálisan dolgozó állampolgár nem ellenség.
Persze ehhez azt is ki kellene jelenteni, hogy a szegény, szerencsétlen (akár már évek óta) nem dolgozó állampolgár sem ellenség, de nem is egy mindenáron gyámolításra szoruló személy, hanem valaki, akit inkább vissza kellene vezetni a dolgozó emberek világába.