Valószínűleg idén ismét újult erővel lángol fel a végül a kereszténységgel szemben elbukó Mithrász-kultusz. Néhány helyen ismét jól a szánkba lesz rágva, hogy azért a karácsony, meg ez az egész Jézus-sztori az nem is úgy van, meg milyen hülyeség az, hogy valaki hívő. Mindez persze a tudomány "oltárán" történik, a racionalizmus "szent" nevében. Pedig alapvetően nincs különbség a tudományos és a vallásos világkép között. Illetve a tudósok/papok és a híveik közti kapcsolat között.

Lehet erre azt mondani, hogy de hát dehogynincs, hiszen a tudósok kísérleteket végeznek, meg számolgatnak, meg nagy gépeket használnak, míg a papok csak kiállnak egy szál fekete otthonka-szerű dologban, és mondanak valami "hülye" beszédet, egy templomnak nevezett épületben, aztán csókolom.

Igen, ezek a különbségek megvannak, de most nem is erről van szó, hanem arról, hogy a tudományos világkép híve (sic!) nem vádolhatja irracionális viselkedéssel a vallásos világkép hívét, hiszen ő maga is ugyanolyan irracionális viselkedést mutat. (Miközben, ezt azért jegyezzük meg, nem ritka mindkét világkép tudatba építése).

Ugye, a hívők esetében világos a dolog, ott áll a papnak nevezett személy, és valami istenről beszél, akit nem lehet ugyan látni, sem megérinteni, sem megszaglászni, de még csak lábikrán sem lehet rúgni, de azért elhiszik, hogy van, sőt mi több, rendszeresen megpróbálnak megfelelni neki, meg bocsánatot kérnek tőle, sőt még imádkoznak is hozzá. De még a papot is tisztelik, csak azért, mert ez a reverenda nevű dolog van rajta.

De mi a helyzet azokkal, akik a tudományos világkép mellett állnak ki? "Természetesen" szó sincs ilyen irracionális viselkedésről, hiszen itt minden a kauzalitásról, a kísérletezésről, no meg a bizonyításról szól. Mivel Newton fejére esett az alma, ezért van gravitáció (avagy: tömegvonzás), nemdebár?

Igazából a "modern tudomány" mára már annyira elszakadt a mindennapi valóságtól, hogy ezt a szférát is leginkább a hitre jellemző dolgokkal lehet jellemezni. Hiszünk a tudományos híreknek, hiszen olyan emberek munkáiról számolnak be, akik kísérleteket végeznek, ok-okozati összefüggéseket bizonyítanak be. Nem feltétlenül értjük, hogy mit mondanak, de hát elhisszük nekik, hiszen ők a tudás papjai.

Látjuk, hogy van gravitáció (egyébként itt szeretném megkérdezni, hogy mi van a centrifugális erővel, hiszen a Föld forog, azaz hatnia kell ilyen erőnek is), hiszen, ha feldobunk egy nagy vasgolyót, akkor bizony félre kell ugrani alóla, ha nem akarunk ütős élményben részesülni, mert az a fránya vasgolyó visszaesik a földre. Mondjuk nem biztos, hogy a gravitáció miatt, hiszen a repülők sem esnek le a földre (mármint normál esetben), hiába vannak fémből. (Persze felmerülhet bennünk az a gondolat is, hogy a repülőknek van szárnya, meg a madaraknak is van, viszont a vasgolyónak nincs. Nem lehet itt valami összefüggés?)

Ugyanakkor hogy lehet megemészteni a következő, Stephen Hawking: Az idő rövid története című könyvéből származó kijelentést? (Figyelem, az idézet nem pontos, mert jelenleg éppen nincs a birtokomban a könyv): A Föld tulajdonképpen egyenes vonalú pályán mozog, csak a nap gravitációs ereje annyira meggörbíti a teret, hogy ezt  ellipszis alakú mozgásként érzékeljük (vagy azzá változik, a mondat befejező részére most nem emlékszem).

No, ez érthető? Nem, de elhiszem.

Vagy vegyünk egy másik példát: Tavaly lefilmezték, amint egy elektron becsapódik az atommag közepébe. Íme a felvétel:  

Nos, hogy ezen a felvételen mit kell látni, nem tudom, én maximum csak koncentrikus kék oválisokat látok, amint fel-le himbálóznak, mivel egy szellő hintáztatja az ágat. Ha zöld köröket látnék, akkor is elhinném, hogy egy elektron becsapódott az atommagba. Ha viszont neonrózsaszínben játszó Győzike profilokat látnék, hát akkor azért már elkezdenék kételkedni egy kicsit.

Úgy gondolom, hogy ezek a felfedezések, vagy nevezzük őket akár tudományos tényeknek, semmivel nem állnak közelebb a hétköznapi ember gondolkodásához, mint valamelyik isten. Ugyanolyan távoliak, megfoghatatlanok, érthetetlenek. Ki így, ki úgy magyarázza a világ dolgait. Választásunk, illetve kiállásunk a tudományos vagy a vallásos világkép mellett, nem más, mint maga a megtestesült irracionalitás. Ebben hiszünk. De nem hiszem, hogy ezért bántani kellene a másikat.

A legvégére pedig egy találó idézet az A kis herceg című könyvből:

Minden okom megvan rá, hogy azt higgyem: a bolygó, ahonnét a kis herceg jött a B-612-es kisbolygó. Távcsövön csak egyetlenegyszer észlelték: 1909-ben egy török csillagász.
Fölfedezéséről akkor nagy előadást tartott a Nemzetközi Csillagászati Kongresszuson. Öltözéke miatt azonban nem hitt neki senki. Mert ilyenek a fölnőttek.
A B-612-es kisbolygó hírnevének nagy szerencséjére azonban egy török diktátor utóbb halálbüntetés terhe mellett megparancsolta népének, hogy öltözködjék európai módra. A csillagász 1920-ban megismételte előadását, ezúttal fölöttébb elegáns öltönyben. És ezúttal egyet is értett vele mindenki.