Nos, én a magam részéről az utóbbi másfél hétben teljesen net-, és híradómentes napokat tartottam, arról is csak tegnap hallottam, hogy már megint lövik egymást ott Izrael felé, pedig állítólag már legalább egy hete ezzel foglalatoskodnak. (Egyébként ezt a totális kikapcsolást merem ajánlani mindenkinek). Úgyhogy most inkább nem vágnék bele semmilyen komolyabb értekezésbe, inkább elmesélem azt, hogy mit szántam ide december hónap 31. napján, csak nem került fel, ugyanis nem tudtam géphez jutni, mivel, hümm... hát hogy is mondjam... valami teljesen más dolgot csináltam helyette.

Szóval két dolog ok-okozati viszonyba állításáról lesz itten szó, de aki megérti a kauzalitás lényegét, annak biztos nem fog gondot okozni majd a Mindenség Elméletének megértése sem (ha kiötlik ezt még a közeljövőben), ugyanis az összefüggés lényege nyilvánvalóan valahol kvantumfizikai magasságokban (mélységekben?), vagy isteni szférákban létezik.

Az eset még pécsi albérletes koromban történt, amikor is egyszer rohanásomban sikerült kizárnom magam az albérletből. Mivel ezt a dolgot sikerült pont szombatra időzítenem, azaz mindenki hazautazott a hétvégére rajtam kívül (én csak azért nem, mert akkoriban még dolgoztam, és minden második hétvégét teljesen - reggel kilenctől este tízig - át kellett dolgozni).

A munka végeztével rohanás vissza az albérlethez, majd gyors telefonálás, lakatos pajtásnak, hogy ugyanmár jöjjön ki, aztán nyissa ki nekem azt a fránya ajtót. Jó húszperces beszélgetés után, aztán lemondtam arról, hogy az albérletben fogok éjszakázni, mivel lakatos pajtás egész egyszerűen nem volt hajlandó kijönni. (Közölte, hogy hagyjam békén, ő már ilyenkor nem dolgozik, és egyébként is "túl sok lenne az magának, ha én kiszállnék" - az idézet nem pontos, de volt valami hasonló megjegyzése).

Úgyhogy beletörődtem, hogy az éjszakát az utcán fogom tölteni, mivel egyrészt annyi pénz nem volt nálam (ellentétben az albérletben), hogy az éjszakát átmulassam, másrészt viszont másnap mennem kellett dolgozni, tehát nem is mulatozhattam volna egész éjjel.

Szóval így keveredtem a pécsi hajléktalanok közé. Akik egyébként nagyon segítőkészek voltak, mindenki mondta rögtön, hol juthatok meleg ebédhez, hol tudok aludni, zuhanyozni - csak vigyázzak kicsiny értékeimre. Annak ellenére okított ki mindenki, hogy elmondtam nekik, csak kizártam magam az albiból. Az általános reakció az volt, hogy ja, ja, én is, szóval ez gondolom valami speciális rituálé lehetett.

Voltak még más érdekes beszélgetések is, pl. amikor köszönés helyett megkérdezték tőlem, hogy buzi vagyok-e. Gondolom egy csöppnyi megdöbbenés kiült az arcomra, de azért visszanyökögtem, hogy nem, amire azt válaszolták, hogy: "Kár, mert le akarom szopatni magam". (Majd kb. öt percre rá azt is megtudtam, hogy az illető felesége a "legnagyobb kurva a városban" és "mindenkit leszop kétezer forintért" - csak hát gondolom éppen fasírtban lehettek, kétezer forintja meg nem volt az illetőnek, vagy csak nem akart a saját feleségének fizetni).

De a hihetetlen Összefüggést egy folyamatosan köhögő és köpködő (akivel szemben éppen ezek okok miatt jónak láttam legalább háromszor akkora illendő távolságot tartani, mint a nem köhögő, köpködő hajléktalanoktól) férfi mondta nekem.

Akárkivel, akármilyen beszélgetésbe is bonyolódtam, előbb-utóbb biztos, hogy kitértek a nemi életükre. Ez a férfi is kitért rá, én meg csak ültem ott mellette, próbáltam minél messzebb tartani magam a köpeteitől, és hallgattam a hülyeségeit. Éppen arról beszélt, hogy van (esetleg volt, a fene sem emlékszik már mindenre) neki egy barátnője, akit (figyelem, most jön!):

Teherbe löktem, ezért hazaküldtem anyámhoz csempézni.

Ki érti ezt?