Őrült beszéd, őrült beszéd, de van benne rendszer - mondja Polonius a Hamletben, és igazán irigykedve gondolok rá. Poloniusnak csak Hamletet kellett megértenie, ellenben nekünk itt a teljes politikai elitet kellene. Csak úgy elég nehéz, ha a megszólalásaikban semmiféle rendszer nincs, hanem inkább ahogy esik, úgy puffan alapon mondanak valamit időnként. Ez a politikai prostitúció, ez a válság idején is megmaradt folyamatos szavazathajhászás, a médiakampányok, a tematizálási kísérletek, illetve, hogy ezek nélkülöznek mindenféle konzekvens világképet - és közben már minden megszólaló elvesztette hitelességét, és beszéd helyett már cselekedetekre lenne szükség -, igazán könnyen előhozhatják az emberből a benne lakozó őrültet. Csak Hamlet józan őrültsége ma Magyarországon valószínűleg eltűnne a pokol legmélyebb bugyrában, és valami ilyesmi arccal bukkanna elő újra:
Itt van például Gyurcsány Ferenc (akinek brüsszeli útját ne minősítsük feleslegesnek, hiszen frenetikus fotók maradtak utána). Na, mindenki Ferije először kijelenti, hogy a Reformszövetség programjának dermesztő társadalmi hatásai volnának. Dermesztő. Ugye érezzük máris a jeges északi szelet, rögtön fázósan össze is húzzuk magunkat. Aztán minap Gyurcsány megint megszólal, azt mondja, hogy nem, az nem elég, amit a Reformszövetség kitalált, tovább kell menni. Hoppá! Most hirtelen vagy beléptünk egy hibernálókamrába, vagy pedig Gyurcsány bekapcsolt otthon egy hősugárzót, és nem érzi már a hideget.
Orbán rögtön követi Gyurcsányt az évértékelő beszédével. Az ember csak kapkodja a fejét annyi újdonságot hall. Új világrend, új politika, új emberek, új rendszer, új korszak, új államosítás, új arisztokrácia, új választások, új Magyarország. Upsz, bocsánat tévedtem. Új arisztokráciázás most nem volt, az új választások az konstans, függetlenül attól, hogy kimondásra kerül-e, az új Magyarország meg a másik oldalhoz tartozik. Talán, ha nem lenne már kopirájtolva, benne lett volna a mostani évértekelőben.
Ez az új világrendről szóló szónoklat nagyon aranyos, azonban érdekelne, hogy vajon Orbán értesítette-e elképzeléseiről a világ többi, Magyarországon kívül eső részét? Meg egyáltalán hogy képzeli ezt Orbán? Mert így ez nem más, mint a zemberek becsapása, amely, mint tudjuk jól az évértékelés óta, az új világrendben elképzelhetetlen lesz. Ja, és még valami. Azt mondja Orbán, hogy:
Nemzeti ellenőrzés alá kell vonni a bankokat és meg kell teremteni a globális pénzpiac nemzeti ellenőrzését.
Hát a PSZÁF vajon mi, hát az MNB vajon mi? Ezeknek a szervezeteknek többek között nem éppen ez lenne a feladatuk? Vagy talán ezek nem nemzeti szervezetek? A nemzetközi-, globális-, karvaly- és egyéb tőke már ezekbe a szervezetekbe is betette a lábát?
Bár csak harmadjára említem meg, de magasan kiemelkedik a mezőnyből Lendvai Ildikó tegnapi nyílt levele. Halló, kedves Lendvai Ildikó! Nagy nyilvánosság előtt elkövetett ostobáskodás történt! Mindarról, amiről Orbán nem beszélt, Gyurcsány sem beszél. Ha most valakin számon kell kérni a konkrét tervek hiányát, az inkább Gyurcsány, mint Orbán, mert - és remélem ezzel nem okozok meglepetést - éppen a Gyurcsány vezette Mszp van kormányon. És amennyiben elfogadjuk, hogy éppen olyan válság esete forog fenn, amely megoldásában semmiféle orbánozás nem segít, kezit csókolom. Ez az állandó orbánozás már amúgy is szánalmas. Egyébként mi történt? Az Mszp kreatívjai jobban fizető munkát találtak, aki meg maradt, annak nincs új ötlete, vagy mi?
Arra meg, hogy fizetett politikai hirdetésben csinál hülyét magából, már nem is mondok semmit.
Mostanában bevetette magát Dávid Ibolya is, elég keményen rágyúrva a Bokros csomagra vonalra. Bokrost először ugye az EP-be akarta küldeni, most meg kormányfőt akart volna csinálni belőle. Lehet, hogy igaza van Török Gábornak, és az egész nem más, mint médiahack, de könyörgöm, Dávid ezzel akar szórakozni a 2009-es választásokig? Jó, rendben, Bokrost még be tudja állítani államfőjelöltnek, de aztán mi van? A jegybankelnökséget talán még el lehet sütni, de tényleg, minek fogják jelölni április végén? Valamilyen nőszövetség elnökének?
Szóval rizsa, rizsa és mégegyszer rizsa. Konkrét terv, cselekvés az semmi, pedig nemsoká sokaknak nemhogy rizsre, de még kenyérre sem lesz pénzük, ezen pedig semmilyen rizsa nem segít. (Elnézést ezért a kenyeres szövegért, de nem akartam kimaradni a demgógiáskodásból. Miért pont én maradjak ki belőle?)
