Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy valami ilyesmit érzett Szilágyi Ákos is, miközben írta ünnepi beszédét. (Rövidebben a comment.com-on).

Rögtön az elején nem árt tisztázni, hogy egy dologban egyetértek Szilágyival, ez pedig a szólás felelőssége. Azonban ezt a felelősséget nem korlátoznám kizárólag a netes környezetre, hanem az offline világban is érvényesnek tartom. Sőt, az ünnepi beszédekre is.

Mert az egész szövegnek sajnos van egy olyan felhangja, amely szerint Szilágyi a mostani "türannoszokat" visszazavarná a korábbi "rabszolga", vagy "barbár" állapotok közé, és visszatérne a régi korokra jellemző kinyilatkoztatásokhoz. Ez pedig felelőtlen kijelentés. Sőt.

Szilágyi azt hiszi, hogy az internet durvább, mocskosabb, gátlástalanabb, mint a valóság. Nem, nem az, az internet egész egyszerűen csak szabadabb, többek között az arctalanság, a nicknevek miatt. Azok a durva, mocskos, gátlástalan megnyilvánulások egyébként is ott vannak azokban az emberekben, akik ezeket a megszólalásokat el-elejtik egy komment, vagy blogbejegyzés formájában. Szilágyi nem a szólás szabadságát tagadná meg tőlük, hanem a nyilvánosságukat korlátozná. Rövidebben: Szilágyi egész egyszerűen homokba dugná a fejét, mint egy strucc, mondván, amiről nem tud, az nem is létezik. Probléma megoldva, nemdebár?

Persze azt nem tudom, hogy Szilágyi mit tenne az olyan információáramlásokkal, amelyek nem az interneten keresztül zajlanak. Mi van a papír alapú levelezéssel, mi van a telefonbeszélgetéssel, mi van a szemtől-szembeni beszélgetésekkel? Alkalmazzuk a rejtői módszert, és minden beszélgetés mellé állítsunk oda egy "szabad embert"?

Azt pedig szánalmas szóvá tenni, hogy sokan nem rendelkeznek a véleménykifejtés Szilágyi szerint megfelelő képességével, hogy sokan nem képesek olyan agyoncizellált, szóképekkel, hasonlatokkal és idegen szavakkal zsúfolt, minimum 25 szóból álló mondatokkal elmondani azt, amit gondolnak a világról és jelenlegi állásáról, mint Szilágyi. 

Azért, mert nem péknek tanultam, még tudok kenyeret készíteni, főleg ha van a háztartásban egy kenyérsütőgép is. Nem lesz olyan szép, talán nem is lesz olyan finom, mint, ami pl. egy pékségben készül, de akkor tanulok az esetből, és legközelebb megpróbálom szebbre, finomabbra csinálni. Az internet, a blogolási lehetőség tulajdonképpen a véleménynyilvánítás kenyérsütőgépe, persze vannak, akik jobban csinálják, vannak, akik rosszabbul, vannak, akiknek jobb minőségű alapanyagok jutnak, vannak, akiknek rosszabbak.  Na és? Amelyik nem ízlik, azt nem eszem meg, de nem nyavalygok.

Nem tudom miféle ancient régime-hez szeretne Szilágyi Ákos visszatérni, de azt tudom, hogy egy dologról megfeledkezett. Ez pedig az, hogy a technikai fejlődés folyamatos. A technikai fejlődés pedig mindig is hatással volt a társadalomra, a kapcsolatokra, a nyilvánosságra. A mindennapi élet keretei folyamatosan tágulnak, az elsődleges tapasztalokat ma már kiegészítik a média nyújtotta másodlagos tapasztalatok, ma már egyidőben értesülhetek a világ másik felén történtekről azokkal, akik történetesen a világ másik felén laknak. Én nem szeretnék visszatérni a kisbírói kidoboláshoz, még akkor sem, ha ezzel az jár, hogy megjelenik a Szilágyi által megénekelt "mocsok" és "önkényuralom". Inkább kritikusan fogyasztom az internetes tartalmat.

A világot megállítani, a világból kiszállni nem lehet, vagy lépést tartasz, vagy lemaradsz. Más választás nincs.

Mert, ha elkezdesz nyavalyogni, ahogy Szilágyi Ákos tette, akkor maximum csak hülyének fognak nézni.