Belefutottam nemrégiben egy olyan dologba, amivel én még nem találkoztam, sőt nem is hallottam ilyenről. (Ez persze lehet az én szegénységi bizonyítványom is). Olyan dolog, amiről még nem nagyon tudtam eldönteni, hogy ez jó dolog-e, vagy sem.

Épp a Google fordító programával böngészgettem norvég oldalakat, amikor egy helyi újság előfizetési lehetőségei között feltűnt, hogy módot kínálnak arra, hogy a lapot nem kinyomtatva, hanem elektronikus levélként, PDF formátumban rendeld meg. (Egyébként úgy látszik, hogy ez Norvégiában elterjedt dolog, mert azok a - leginkább helyi, regionális - lapok, amelyeknek ránéztem a honlapjára szinte egytől-egyig felkínálják ezt a lehetőséget).

Egyfelől azt mondanám, hogy ez abszolút jó dolog, hiszen így lényegesen kevesebb szemét keletkezik, valamint könnyebb archiválni a régi számokat, mint a padláson, vagy bárhol máshol tárolni azokat, és visszakeresni is könnyebb a régebbi számokban, főleg, ha valaki veszi a fáradságot, és kulcsszavakat rendel egy-egy számhoz pl. egy katalógusprogramban.

Másrészt viszont - és lehet, hogy én vagyok a maradi - számomra az újságolvasás még mindig azt jelenti, hogy a kezembe veszem az újságot, lapozgatom, esetleg még kávézok is mellé (persze a kávézást meg lehet ejteni a számítógép mellett is). Ebből a szempontból egyáltalán nem tetszik ez az ötlet.
Még az is idetartozik, hogy miközben az újságok ugyan megrendelhetőek, de manapság már az a minimum, hogy a lapok honlapjain elérhetővé teszik az aktuális számok tartalmát, tehát mi a francért is kellene megrendelni - és tegyük hozzá: egyáltalán kinyomtatni. (Hm, vajon ez lenne a fejlődés iránya?) (Mondjuk van az úgy, hogy fizetni kell azért, hogy elektronikusan olvashassuk a kinyomtatott számokat - így van ez pl. Magyarországon a Nemzeti Sport esetében).
 

A kiadóknak viszont ez elég nagy(?) költségmegtakarítást jelenthet - azonban mégsincs így. Legalábbis Norvégiában. A PDF formátumú előfizetés és a papír alapú előfizetés árai között nagyon kicsi az eltérés, és meglepő módon van úgy, hogy a PDF formátumú előfizetés a drágább. Erről itt van egy Translate fordította cikk, nehezen érthető, de annyi kisilabizálható belőle, hogy az elektronikus kiadásokat terheli egy bizonyos "moms" (ami valószínűleg egyfajta adó), de a papír alapúakat nem, ezért kerül kb. ugyanannyiba a kétfajta kiadás, noha az elektronikusnak nyilván alacsonyabb az előállítási költsége.

Viszont igazából azért dobtam fel ezt a témát, mert érdekelne, hogy Magyarországon (még?) miért nem terjedt el ez a rendszer, miért nem vetődött fel még ötlet szintjén sem? Most nem azt mondom, a Népszabadság, vagy a Magyar Nemzet, vagy a Blikk miért nem él ezzel az előfizetési lehetőséggel (egyébként tényleg, miért nem?) Mert mondjuk az rendben van, hogy a PDF könnyebben másolható, könnyebben átadható másoknak, mint egy kinyomtatott újság, ahol a két személynek egyidőben kell lennie egy helyen, de a lapok így is elesnek x vásárlótól, akik nem veszik meg az újságot, hanem mások által megvettet olvasnak el. Viszont a kiadók csak igen kis részben építhetnek az előfizetési díjakra, az igazi árbevételt számukra a hirdetési díjak jelentik, azaz miért is lenne baj az, hogy az elektronikus kiadások szabadon és könnyen másolhatóak? A hirdetés mindenképp célba ér.

Viszont a kis helyi újságok - amelyek nagyon sokszor ingyenesek, és bedobálják mindenkinek a postaládájába, akár kéri, akár nem - tényleg élhetnének ezzel a fogással, hiszen jellemzően az önkormányzatok tartják fent, azaz nekik igazán az érdekükben állhatna a költségmegtakarítás.

Vajon az lenne az elektronikus kiadás meg nem valósítása mögött, hogy Magyarország, illetve a magyar emberek zöme még mindig elektronikus analfabéta? Hogy nincs még (mindig) eléggé elterjedve a magyar háztartásokban a számítógép?

Nem tudom, de azt mégis eldöntöttem, hogy ez az elektronikus előfizetési lehetőség jó dolog. Én meg legfeljebb, ha lapozgatni akarom az újságot, akkor majd kinyomtatom, és úgy lapozgatom.