Meglehetős spéttel futottam bele a Jeszenszky Zsolt írta fordította cikkbe (no, meg az utóéletébe is), de azért egy dolog miatt nagyon-nagyon furdal a kíváncsiság ezzel a résszel kapcsolatban (azt képzelik, hogy):

...a lemezkiadók, filmelőállítók mind valamiféle dagadt, zsíros mogulok, akik egy karosszékben elfolyva számolják egész nap a vastag pénzkötegeket, amelyeket szegény fogyasztóktól bekasszíroztak. Aki ezt gondolja, életében nem találkozott még egyetlen mai független lemezkiadó dinamikus, fiatal, sokszor egyszemélyben tulajdonos-mindenesével, vagy akárcsak bármely kisebb vagy nagyobb kiadónál, studiónál dolgozó, hús-vér emberrel, de még csak zenésszel, előadóval sem.

(Megjegyzés: ismerek olyan zenészt, aki Magyarországon zenei berkekben meglehetősen jó hírnévnek örvend, ennek ellenére kőkeményen kell lapátolnia a megélhetéséért, és a jogdíjat nem tartja nyilván a számottevő bevételei között).

Szóval csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon a Ghymes zenekar albuma, melyet nagyon sokáig meg tudtam venni 2,500 hufért, és ez az összeg egy teljesen megfelelő ár/érték arányt állított fel, szóval ez az összeg miért ugrott fel hirtelen 4,500 hufra pont akkor, amikor Magyarországon szélesebb körökben is elterjedt a fentebb említett zenekar ismerete?