Még egy pár gondolat erejéig maradok a tegnapelőtti bejegyzés témájánál, azaz a Bereznay András írta ügynöklisták közzétevése ellenes cikknél. (Érdemes lenne egyébként tudni, hogy Bereznay konkrétan ezzel az egy listának a közzétételével, vagy úgy en bloc mindenféle lista közzétételével van-e problémája).

Arról, hogy kell-e az előző rendszer ügynökeiről készített listát közzétenni, őszintén szólva szerintem még akkor sem kétséges (hogy igen), ha ezzel kapcsolatban merülhetnek fel erkölcsi és/vagy jogi problémák (amelyek - zömében erkölcsi, technikai jellegű - egy része a kommentekben említésre kerültek)..

Már csak azért is, mert... És akkor fussunk neki egy kicsit távolabbról. Meg annak is, hogy hogy jön ide Gauguin és az egyik festménye.

 Azt mondja Bereznay, hogy:

Mire odáig érek: "terjesszék, hogy politikai demonstráció helyett méltóságteljes gyászszertatást kell tartani, újságíróként írjanak békítő hangú, csendesítő cikkeket…" - már elképedek. A címben kiabáló vádhoz képest a leleplezett tevékenység igencsak ártatlannak tűnik, de erre még visszatérek.

 Ártatlan? Nem, nem az. Ártatlan akkor lenne, ha
1. Visszautasította volna a beszervezést
2. De, ha már - pl. erőszakkal - beszervezték, akkor nem, vagy rosszul teljesíti az utasításokat.

De mindenki, akit - akár fenyegetések révén, akár nem - beszerveztek és teljesítette is a feladatait, azt nem lehet ártatlannak nevezni. És teljesen lényegtelen, hogy a feladata más emberek utáni kémkedés, vagy pedig egy újságcikk megírása volt-e, csak az a lényeg, hogy a feladatát teljesítette. 

Mert a rendszer akkor teljes rendszer, ha minden egyes alkatrész, ha minden egyes fogaskerék a helyén van és működik. Lényegtelen hogy nagy, vagy kicsi fogaskerék, csak az számít, hogy működik-e. Persze a rendszer "szétszedésénél", "elpusztításánál" más eszközt használsz egy óriási fogaskerékhez, és mást egy aprócskához. De valamilyen eszközt használnod kell. Pont ez az, ami Magyarországon a rendszerváltás idején elmaradt. Az eszközhasználat. Sem kalapáccsal nem vertünk oda a fogaskerekekre, sem csipesszel nem dobáltuk a megfelelő méretűeket a szemetesbe.

Azok pedig még ma is itt vannak, forognak és működnek.
Nakian írta az előző bejegyzés kommentjei között, hogy "a pártnak épp az volta a célja, hogy totális káoszt és bizalmatlanságot teremtsen!" Olyan káoszt és bizalmatlanságot, amely most is itt van közöttünk. Ugyan, vajon milyen politikai berendezkedést kapunk, ha az orbánsátán/országrontóbajnai(gyurcsány) kifejezések valamelyikét felcseréljük arra, hogy kapitalista? Esetleg arra, hogy imperialista, vagy reakciós?
Ezzel persze nem azt állítom, hogy az a rendszer teljes egészében velünk maradt volna a rendszerváltás után is. Azt sem állítom, hogy jelenleg diktatúrában élnénk. Azt azonban igen, hogy Magyarország jelenlegi politikai berendezkedése mutat közös jellemzőket az államszocializmus korával. Hogy a szemétre nem hajított fogaskerekeknek ebben mennyi részük van nem tudom, mert nem tudhatom, mert nem lehet tudni, hogy kik azok.

Húsz éve fel kellett volna tenni azt a három kérdést, hogy Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová tartunk?

És legfőképpen: kikkel?