Már megint itt a világvége, kétségtelen, hogy a Hold hamarosan a fejünkre hullik, a Duna vérfolyammá válik és apró kisördögök ugrálnak elő belőle, valamint az Apokalipszis négy lovasa is érdeklődik már Balassagyarmat polgármesterénél, hogy melyik határátkelő felől közelíthetik meg az országot.
Pedig csak annyi történt, hogy a magyar válogatott (sportág: labdarúgás, vagy legalábbis annak magyarországi változata) két meccsen két vereséget szenvedett el, két olyan meccsen, amelyekkel kapcsolatban már a csoportmeccsek kezdete előtt nulla ponttal lehetett számolni.
Ezért nem értem ezt a nagy általános és országos letargiát. Nem nyertünk és nem is játszottunk jól, ez kétségtelen.
Hogy Koeman hibázott volna, amikor ennyire védekező felfogású csapatot küldött pályára? Lehet. De hol vannak azok a magyar csatárok, akiket pályára lehetne küldeni? Oké, van egy Torghellénk, aki hajt és küzd, meg van egy Rudolfunk, aki éppen megsérült. Aztán? Esetleg be lehetne hívni egy Némethet és egy Szalait a tarcsikból, de nem hiszem, hogy a megváltó a spanyol harmadosztályból, vagy a kisliverpoolból érkezne (tudom, tudom, most már Aek, de ott még csak egy meccsen lépett pályára).
Azt mondja Thury Gábor, hogy a magyar válogatott egyik fő problémája az, hogy a válogatottban szereplő légiósok nem kulcsszerepet töltenek be a klubjuknál, hanem "elsősorban integrálódnak csapattársaik játékához". Ez is igaz, ám az is legalább akkora baj, hogy a válogatottban szereplő légiósok jelentősebb része egyáltalán nem alapember a klubjukban. Nem játszanak rendszeresen - kivételt talán csak Juhász, Hajnal,Dzsudzsák - és nem is olyan sztárklubokban kerülnek rendszeresen a kispadra, mint a Barcelona, vagy a Manchester United, hanem pl. Plymouth. Sőt, Tímár elvileg épp most készül az angol harmadosztályba.
Persze ezen nem is kell csodálkozni, ha kint is olyan minőségű játékot nyújtanak, mint a válogatottban. A portugálok elleni meccset nézve azt kell mondjam, hogy tényleg nem igazán volt támadásunk, de ezt nem csak a támadók hiányának kell betudni, hanem többek között annak, hogy pl. az egész meccsen nem volt egy épkézláb passzunk. Márpedig a passzolás, illetve a passz lekezelése nem olyan dolog, amit a válogatottban kellene megtanulni, hanem már eleve ezekkel a képességekkel kellene megérkezni a táborba. És nem örömködni kell, ha van néhány jó passzunk, mint tette azt a múltban Várhidi, hanem bosszankodni a rossz passzok miatt. Ez utóbbiból tényleg rengeteget mutattunk be, hiszen nem igazán emberhez passzoltunk, hanem úgy nagyjából valami csapattárs felé, hát persze, hogy általában odaért egy portugál.
A másik dolog, amit ismét csak a játékosokon kell számonkérni, a következő: A svéd meccs előtt legalább milliószor el lett mondva, hogy a földön kell tartani a labdát, és lapos passzokkal támadni. Ehhez képest mi történik az egész meccsen? Úgy ívelgették a labdát, mintha az életük függne tőlük.
És csak egy zárójeles megjegyzés Husztiról: Kötve hiszem, hogy látott még a világ olyat, hogy egy edző nem játszatja azt a játékost, akit a klubja az edző saját kérésére igazolt át. Márpedig Husztival ez történt a Zenitnél. Akkor most Advocaat a hülye, vagy csak direkt ki akart tolni Husztival? Vagy esetleg Husztival van valami probléma? Azzal a Husztival, aki állítólag az egyik legjobb (de jelenleg a legdrágább, az biztos) magyar játékos.
Tudom, a fentiek ellentétben állnak a címmel, de ahhoz képest, hogy milyen játékosokból kell összeállítania Koemannak a válogatottat, ez a két eredmény egyáltalán nem szégyellnivaló, sőt én örülök, hogy végre megint van egy olyan csapatunk, amelyiknek azért még a 90. percben is lehet drukkolni, mert nem a szokásos 0:3-ra állnak.
És Portugáliában csak azért is nyerünk! :)
