Beszélgettem minap egy ismerősömmel. Mondta, hogy már hónapok óta nincs munkája, úgyhogy kicsit félretette a vágyait, lejjebb adott igényeiből, és beadta az önéletrajzát egy ruhaboltba eladónak. Mondta a nevét is, de egyrészt én már elfelejtettem, másrészt nem is fontos. Azt is mondta, hogy ez a ruhabolt valamelyik plázában működik.
Eddig a történettel nincs is semmi gond (nem számítva az ismerősöm munkanélküliségét). A gond azzal van, hogy azt mondta, hogy az önéletrajza mellé mellékelnie kellett egy motivációs levelet.
Motivációs levelet. Egy ruhaboltba. Eladónak. Hát már ennyire az agyunkra ment a ... a nem is tudom mi ... a bürokrácia talán? Hát már ennyire hülyék volnánk? Motivációs levelet egy ruhabolti eladónak? Bazdmeg. Ha a hülyeség fájna, itt nagyon sok ember reggeltől estig kínok között fetrengene a padlón.
Mégis mit lehetne beleírni? Mármint mondjuk azon túl, hogy pl. ez a szakmám, úgyhogy gondoltam először eladóként próbálnék meg elhelyezkedni, mielőtt felcsapnék hentesnek, kovácsnak, vagy villanyszerelőnek. Hogy csakis és kizárólag ruhák eladása közben tudom kiteljesíteni egyéniségemet? Hogy valamilyen földöntúli boldogságtól lúdbőrzik a hátam, ha azt kérdik tőlem, hogy van-e ebből a nadrágból egy számmal kisebb méret? Hogy ruhafetisiszta vagyok? Hogy a globális felmelegedés ellen, vagy a világbéke mellett ruhaeladással kívánok harcolni?
Jó, nem azt mondom, hogy a motívációs levélnek nincs meg a maga haszna. Hogy néha igenis kérni kell motivációs levelet. De nem akkor kell kérni, amikor eladót, villanyszerelőt, szakácsot, vagy sofőrt keresnek. És az, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egy motivációs levél jó és hasznos dolog, nem jelenti azt, hogy egy motivációs levél mindig jó és hasznos dolog. És aki ezt nem ismeri fel, az csak segget csinál az arcából, pont úgy, mint ahogy ezt a ruhabolti hirdetés feladója elkövette.
Szóval csak annyit üzennék ezeknek a fontoskodó névtelen nulláknak, hogy az átlagember motivációja a munkára az a pénz. A kereset. Amiért tud enni-inni, rezsit fizetni és olyan tevékenységeket végezni, amelyeket tényleg élvez.
Ez pedig az esetek döntő zömében épp elég motiváció.