Durván három éve kúrtuk el, illetve három éve tudtuk meg az örökbecsű hangfelvételnek köszönhetően, hogy ezek bizony elkúrták. Nem kicsit, nagyon. Ez az utóbbi három év pedig nagyrészt azzal telt el, hogy megpróbálták rendbe rakni az elkúrást az államháztartást, amit elkúrtak, de nem kicsit, hanem nagyon. Ez egyik oldalról azt jelenti, hogy növelni kell a bevételeket, a másik oldallal pedig most nem foglalkozunk.
Hogyan lehet növelni a bevételeket? Természetesen pl. adók, járulékok, illetékek emelésével, vagy a kedvezmények csökkentésével. Egyrészt. Másrészt pedig hova fordulhat állam bácsi ilyen esetekben? Hát persze, hogy az Apeh-hez. Szóval kb. három éve a magyar gazdasági szereplőkre rászabadították az Apeh-et, amely nem is tétovázott sokat, véres szájjal harapta át bárki torkát.
Persze tegyük hozzá, hogy nagyon sokan meg is érdemelték a torokátharapást. Megérdemelték, hogy szőröstül-bőröstül az Apeh torkába dobják őket. Nagyon sokan százezres, milliós értékben csaltak adót, részemről ezek a cégek/emberek túl sok szimpátiára ne számítsanak. Nem sajnálom, ha megjelennek náluk a revizorok és büntetést szabnak ki rájuk. De! De az Apeh annyira idióta módon tud dolgozni, hogy ez az egész lassan már inkább tűnik egyfajta boszorkányüldözésnek, mintsem jogos büntetésnek. Ráadásul ebből az egészből az államháztartásba sem jut annyi bevétel, mint amennyi juthatna.
Maradjunk a vagyonosodási vizsgálatoknál. Az, hogy kimennek az ellenőrök, életmód és berendezési tárgyak alapján megpróbálnak kikalkulálni egy jövedelmet, az mondjuk elég gázos, legalább annyira, mint amikor a PM határozza meg a piaci árakat. Már csak abból a szempontból is, hogy állam és állampolgárok éveken, sőt évtizedeken keresztül tartó cinkos összekacsintása a féllegalitás szintjére emelte az adócsalást, illetve, hogy az elmúlt évek, évtizedek kifejezetten ostoba adópolitikája kikényszerítette az adóelkerülést, a feketejövedelmet, mint megélhetési stratégiát, így tényleg kifejezetten szánalmas hirtelen ráugrasztani az Apeh-et a magyar gazdasági szereplőkre. Még akkor is, ha nem feltétlenül kell azokat sajnálni, akik el tudnak csalni több millió forint adót. A magyar munkavállalók jelentős részének erre még lehetősége sincs, sajnos.
Ismétlem nem az adóhiány megállapításával van gondom (bár a módja eléggé problematikus), hanem az azt követő lépésekkel. Konkrétan a büntetéssel. Ti. ilyenkor nem csak adóhátralékot állapítanak meg, hanem kiszabnak egy bizonyos összegű büntetést a jövedelem eltitkolásáért, illetve késedelmi pótlékot is rónak ki. Méghozzá nem is kicsiket, könnyen előfordulhat, hogy a büntetés és a késedelmi pótlék együttes összege megközelíti az Apeh által vélelmezett eltitkolt jövedelem után fizetendő adó.
Az idei vagyonosodási vizsgálatok közül 315 zárult megállapítással, és az ellenőrök 2,1 milliárd Ft adókülönbözetet tártak fel. (Ez nem a fizetendő összeget takarja, mert ezen felül még 50% adóbírság és késedelmi kamat is felszámításra kerül, tehát a teljes összeg megközelíti 4milliárd forintot.
Idézet innen.
Nekem ezzel a büntetéssel és késedelmi pótlék kiszabással van problémáim. Az egyik egyfajta etikai kifogás, ti. szerintem ahogy gáz lenne visszamenőleges hatályú törvényt alkotni, pont annyira gáz az is, ha a saját idióta magatartásunk miatt visszamenőlegesen büntetünk másokat. De ez a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy ezzel a magatartással az állam súlyos milliókat (összességében milliárdokat?) bukhat. Mert kiszámolnak valakinél mondjuk ötmilliós adóhátralékot, és tételezzük fel, hogy az illető be tudja és be is akarja fizetni. De kiszabnak mellé büntetésként és késedelmi kamatként még egyszer ötmillió forintot, a befizetendő delikvens már gondolhatja azt, hogy tízmilliót azért már mégsem, vagy lehet, hogy tízmilliót már nem is tud befizetni. Mit csinál? Például elmegy perelni. Nem is rossz eséllyel. De ha mégsem, mint ahogy az előbb linkelt Index.hu cikk végén olvasható, akkor sem biztos, hogy fizet a delikvens, hiszen adatokat inkább csak a kiszabott összegekről lehet találni, a tényleges befizetésekről nem, hanem inkább más nevére iratja vagyontárgyait, ha van cége, azt bedönti, majd alapít egy másikat a házastárs, testvér, szülő, vagy akárki nevére, és röhögve odaáll az Apeh elé: 'Tessék, itt vagyok, hajtsátok be, ha tudjátok!'.
Szóval szerintem ez az a tipikus helyzet, amikor a kevesebb több lenne. Még akkor is, ha a vagyonosodási vizsgálatoknak vannak pozitív hatásai. De lehet, hogy csak a "rút félelem igazgat"-ása miatt, márpedig az a vagyonosodási vizsgálatokkal együtt fog elmúlni.
De ami igazi probléma a vizsgálatokkal kapcsolatban: Vajon miért van az az érzésem, hogy a barátok, rokonok, üzletfelek, stb., akiknél valószínűleg tényleg lett volna mit keresni, egész egyszerűen nem kerültek bele a vagyonosodási vizsgálatokra kijelölt személyek csoportjába?