Foglalkoztam már ezzel a kérdéssel, de akkor csak a pillanatnyi boldogság mibenlétére találtam meg a választ, a hirtelen az egekig szökő, majd az idő múlásával folyamatosan enyhülő eufóriára.

Viszont most nemrég rájöttem a hosszútávú, egész életre szóló boldogság recepjére is. Csak sajnos van egy rosszhírem. Elérhetetlen.

Az egész életre szóló boldogság záloga ugyanis a farok. Ami az embernek nincs. Valaha biztos volt ugyan, de már nincs.

Így az ember nem lehet boldog, nem élhet összhangban a természettel, hiszen a farok természetes, az ember pedig elvesztette, így elvesztette kapcsolatát az anyatermészettel is.

Az emberi farok már csak azért is fontos lenne, mert ha lenne, akkor nem kellene állandóan köztéri padokat (ráadásul tisztákat, ami azért lássuk be, nehéz feladat) keresgélni, hogy le tudjunk ülni, sem oszlopokat, vagy fákat, hogy nekik tudjunk dőlni, ha fáradtak vagyunk. Ha lenne farkunk, akkor egész egyszerűen csak hátradőlnénk, és a farkunkra támaszkodnánk, amíg megpihentetjük egy kicsit fáradt lábainkat. Ráadásul, ha lenne farkunk, és arra támaszkodva pihennénk meg, akkor azok a farkak a sok használattól jó állapotban lennének (hiszen - kitekintve egy kicsit a karokra -, nem hiszem, hogy sokan töltik a szabadidejüket fekvőtámaszokkal), így időskorban is lehetne még ezeket használni pl. bevásárlószatyor cipelésére. Ez jelentősen növelné pl. az időskorúak önbecsülését, mert sokkal könnyebben tudnák a reggeli bevásárlás alatt megtömött szatyrokat cipelni.

Egyszóval amondó vagyok, hogy farkat mindenkinek, és akkor boldog világ lesz e búvalbaszott sárgolyóbis.