Ma reggel túlestünk a 2009-es év utolsó napfelkeltéjén, bár ha most kinézek az ablakon, asszem csak az igazán szerencsések láthatták, de ez most nem számít, most, illetve ma csak az számít, hogy ez az utolsó nap, holnaptól új nap, új hónap, és új év is. (Milyen kár, hogy az uccsó nap nem vasárnapra esik...).

És persze miközben az esti bulira és a holnapi másnaposságra készülve remegő kézzel számolgatjuk és rendezgetjük a pezsgőket, a virslit, meg a fű alatt, vagy hivatalos helyen vásárolt petárdákat és rakétákat, ellenőrizve, hogy elég száraz-e, meg hogy elég messze tudjuk-e tartani a gyufáktól, vagy az öngyújtótól, visszagondolunk a mai nap elteltével a helyét a történelemkönyvekben végleg elfoglaló évre, és mérleget vonunk.

Egyébként hülye dolog ez a periodicitás. Mármint azontúl, hogy a maga haszna megvan persze, de amikor túlságosan rámászik a gondolkodásodra, és az életed nem folyamatában látod, hanem kis szakaszok összességéből, akkor szerintem érdemes kidobni a naptárakat és a faliórákat. (Akinek kedve van hozzá, nyugodtan a szemétbe vághatja a tükröket is. Nincs még egy olyan dolog a világon, ami a tükörnél bosszantóbb módon közölné veled az idő múlását. Esetleg csak az, ha tükör mellett van egy évekkel korábban készült fénykép is).

Ja, szóval mérlegvonás. Csáth Géza kb. 90 évvel ezelőtti mérlegvonásában a következők szerepelnek (többek között):

Coitus 360-380+körül.

10 különböző nő megszerzése.

Köztük 2 szűz lány.

 Nem rossz, nem rossz. Ennek inkább van értelme, mint annak, hogy mi történt 2009-ben, mi nem történt, mi történhetett volna, meg hogy ki volt az év embere, meg hogy hány százalékkal emelkedett Magyarországon egy főre eső celebek száma, stb.

Mondtam már, hogy a periodicitás hülye dolog. Új nap Új hónap Új év, új fogadalmak. Új év, új ember, mi? Hehe, inkább menj fodrászhoz, vagy döntsd el, hogy nyáron milyen színűre fested át a szobád falait, vagy csak válts alsóneműt. Hogyan is írta Madách? 

Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!

 Valahogy nem rémlik nekem, hogy a küzdelem, vagy a bízás időponthoz lenne kötve. Miért pont január elsején kell és lehet ezeket elkezdeni? Nem akarsz dohányozni, sokat enni, keveset mozogni, vagy többet szeretnél olvasni, foglalkozni a gyerekeiddel, színházba, moziba járni? Szerintem ezekre pont nem a január elseje a legmegfelelőbb időpont.

Jó ez a Madách idézet. Megmutatja, hogy fogadalmat tenni nem nagy kunszt, betartani már annál inkább. A dolognak a küzdés része nem olyan kellemes. Mondjuk a bízás igen. Meg szerintem jó dolog, hogy most már ki lehet választani, hogy miben bízol. Mesterházi/Orbán/Vona, Isten, ufók, zöldenergia, vagy hogy végre tényleg beüt a világvége, vagy hogy lesz végre barátod/barátnőd, pénzed, munkád, gyereked, vagy egyáltalán csak erekciód.

Ha meg nem óhajtasz küzdeni, mert a küzdés lényegében szopás, méghozzá a lehető legrosszabb értelmében, mert fárasztó, és még élvezet sincs benne, és egyáltalán nem biztos, hogy meglesz a szopásod küzdésed jutalma, könnyen meglehet, hogy egész életedre a férfi nemi szerv rosszabbik végén ragadsz, szóval, ha magasról teszel a fentebb citált Madách sorra, akkor hadd rángassam elő Vonnegutot egy mondat erejére. 

Azért vagyunk itt, hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon, akármi is legyen.

De minek ehhez január elseje? Hát minek ehhez január elseje?