Itt az idő, most, vagy soha! De nem arról kell nyilatkozni, hogy rabok legyünk-e, vagy szabadok, hanem a vállalkozóknak kell bevallaniuk, hogy mennyit is ért a tevékenységük piaci értéke január hónapban. Az új előírásokat még tavaly építették bele az Szja törvénybe (én októberben írtam már erről), idén január elsején lépett életbe a szabályozás, és egy hét van még hátra az első bevallás megtételéig. Mivel a tevékenység piaci értéke egy jogi szempontból teljesen érthetetlen fogalom, és teljes a zűrzavar e téma körül, ezért az APEH közzétett egy tájékoztatást, hogyan is számítsuk ki a tevékenység piaci értékét. Igaz, hogy ezt megtehették volna már hónapokkal korábban is, de eddig biztos el voltak foglalva a minél precízebb számítási módszer kidolgozásán, ezért csak egy héttel a bevallási határidő előtt álltak elő a farbával.

Gondolhatnánk. De ne gondoljuk.

Az APEH tájékoztatás ugyanis nem tartalmaz sem igazán használható, sem igazán új elemet.

A tagként a vállalkozásban dolgozók és az egyéni vállalkozók három módszert választhatnak a jövedelmük meghatározására.

Az első az az eljárás, amikor adott vállalkozó nyakába veszi a környéket, és minden egyes hasonló munkát végző vállalkozáshoz bekopogtat, és megkérdi, hogy ki mennyit keres. Az APEH ezt így fogalmazza meg:

az az ellenérték, amely a tevékenység folytatásának adott térségében, adott körülményei között, hasonló munkakör, szakmai végzettség, gyakorlat stb. mellett az adott színvonalú, terjedelmű stb. tevékenységet folytató munkavállalót megilleti vagy megilletné, figyelembe véve a magánszemély képzettségét, szakmai gyakorlatát, egészségi állapotát, tevékenységének többféleségét, fő-, kiegészítő- vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kieső időt stb

Persze van egy kis könnyítés is, ha túl fárasztónak gondolnánk a vállalkozások közötti sétálgatást, igénybe lehet venni az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által közzétett régiókra lebontott kereseti statisztikáit. Itt ni. Persze joggal húzhatjuk fel a szemöldökünket akkor, amikor meglátjuk, hogy az adatok 2009. májusiak, és azóta történt azóta egy és más a gazdaságban, csak a példának okáért egy kis fogyasztáscsökkenést lehet megemlíteni. Az igazi problémát inkább a relatív szórás bizonyos esetekben nagyon magas mértéke jelenti (egy-két szakmánál ez meghaladja a száz százalékot is). (A relatív szórás egyszerűen kifejezve: az értékek átlagos eltérése az átlagtól).

A másik két módszer pedig szinte ugyanaz:

a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összeg és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság,

vagy a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja nélkül számított költségek levonásával meghatározott összeg 80 százaléka és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság.

Az egyik módszernél a vállalkozások szabadon választhatják meg a nyereséghányadukat, a másiknál viszont az állam határozza ezt meg, és azt mondja, hogy ez 20%. A közös a két dologban, hogy mindkétszer a havi árbevételből kiindulva kell meghatározni a tevékenység piaci értékét.

Miért is érdekes ez? Az első módszernél hiába csak egyéves, de mégis elavult adatokkal kell dolgozni, amelyeknél az átlagtól nagy eltérésű egyedi értékekből adódik az átlag, a másik kettő (és ez a gyönyörű az egészben) tulajdonképpen a feketegazdaság előretörését eredményezi, hiszen minél kevesebb a hivatalos árbevétel, annál kisebb összeg után kell megfizetni a járulékokat, és annál kisebb a veszélye annak, hogy év végén még járulékolni kellene a nyereségből (ti. A tevékenység piaci értékét éves szinten ellenőrzik. Ha az adóévben lejárulékolt kereset nem éri el a tevékenység piaci értékének az APEH által vélelmezett(!) szintjét, akkor a nyereséget (ha van) nem osztalékként, hanem bérjellegű kifizetésként kell kivenni, azaz a járulékokat meg kell fizetni utána.

Azaz hiába a tájékoztatás, alapvetően homályban hagyják a vállalkozókat, már most lehet fogadni arra, hogy a (valószínűleg jövőre elkezdődő) ellenőrzések hatalmas perekbe fognak torkollni. De ez a kisebbik baj. A nagyobik probléma az, hogy ezzel az új járulékoztatási rendszerrel a vállalkozásokat visszakergetik a feketegazdaságba. Abba a feketegazdaságba, amely ellen eddig ellenőrzésekkel és idióta játékokkal harcoltak.

A 'Tiszta haszon' programról most szót se ejtsünk, hiszen már meg is szűnt, ellenben az ellenőrzésekről csak annyit, hogy egy rendszert fent lehet tartani tisztán ellenőrzésekre alapozva, azonban az drága, és hosszútávon egyfajta rendőrállamhoz vezet.

Talán egyszerűbb lenne, ha az állam a gazdasági szereplőket partnernek tekintené, nem pedig adóalanynak. Talán egyszerűbb lenne egy minimális bizalmat megelőlegezni a piaci szereplőknek. Talán egyszerűbb lenne érdekeltté tenni őket az adóbefizetésben.

Talán érdemes lenne elgondolkodni a járulékcsökkentésben.

Egyébként kétségünk ne legyen: a járulékbefizetések ettől a rendszertől csökkenni fognak. De ezt el lehetett volna érni ésszerűen is. Valahogy úgy, hogy az mindenki jó (jobb) legyen.