Pedig próbáltam. Tényleg próbáltam. Próbáltam valami kellemesen hangzó megfogalmazást taláni. Nem ment. Legalábbis maradjunk annyiban, hogy nem ment. (Ami vicces: az előző kb. húsz szóban legalább harminc elütést csináltam). Bár a franc se tudja, lehet, hogy ez csak nekem vicces.

Na. Szóval. Vicces, vagy kellemesen hangzó magyarázat nincs. A lényeg az, hogy magánéleti problémák összeomlás miatt a blog ideiglenesen szünetel (azt akartam írni, hogy bezár, de az asszem nem igaz).

Gondolom arra senki nem kíváncsi, hogy zsigerből lekurvaanyázok valakit, aki épp a tollamra billentyűzetemre akadt, másra viszont most nem lennék képes.

Hogy mikor? Újra? Nemtudom. Nem csak én, de senki. Egyszer majd meg fog jelenni egy új bejegyzés, talán holnap, talán a jövő héten, talán a jövő hónapban, talán a jövő évben, de ha zsigeri gyűlölet lesz benne, akkor a blog még halott. Ha nem, akkor várható majd nemsoká mégegy.

Ja. Ennyi. Nem tudok többet mondani. Sem írni. Sem semmit. Sem sem.

Köszönöm a figyelmet, és elnézést kérek is egyben. Nincs jó hangulatom. Nagyon nincs.

Ennyi jó hír jutott nekem mára.