A csókok néha halálosak.
Amikor Cippola lehívta Mariot, nem akart mást csinálni, csak a munkáját. Meg akart dolgozni a pénzéért, biztosítani akarta továbbra is a megélhetését. Ja, hogy a mutatványaival megalázott pár embert a közönségből? Hát kérem, a többiek viszont élvezték. Az már Cippola szerencsétlensége volt, hogy Mario pisztolyt hordott magánál.
Elképzelhető, a magyar Cippolát Dávid Ibolyának hívják.
Dávid eddig sikeresen hipnotizált mindenkit, pont akkor, pont úgy, amikor, ahogy kellett. 2006-ban az utolsó pillanatban ugrott öt százalék fölé. Akkor, amikor már mindenki temette az Mdf-et. Az Mdf programja igen egyszerű volt: 'A két nagy párttal soha'. Mást nem mondott, de ennyi is pont elég volt. Dávid, ahogy egy jó politikushoz illik, ráérzett a közhangulatra, rájött, hogy gazdasági demagógia terén a két nagy párttal nem tud versenyezni, sőt ahhoz, hogy elérje az öt százalékot nem is szabad belemennie demagógiába. Nem is ment bele. Olyan demagógiába, amit az emberek annak érzékeltek volna. Egyébként az 'a két nagy párttal soha' kijelentés ugyanúgy demagógia, mint a 14. havi nyugdíj, csak nem akkora. Ez bőven elég volt, a trükk sikerült.
Aztán a trükk az európai parlamenti választásokon megint sikerült, de akkor már jóval nyögvenyelősebben. Bokros bevonása, aki az emberek szemében mára (a Bokros-csomag utólagos legitimálásával) már nagytudású tekintéllyé vált (most teljesen függetlenül attól, hogy tényleg az-e, illetve, hogy ki-ki annak tartja-e), bevitte ugyen az Mdf-et az EP-be, de már voltak áldozatok.Olajos Péter még nem tűnhet annak, azonban az EP választások utórezgéseként megszűnt az Mdf parlamenti frakciója is, másodjára nem találtak még egy Lengyel Zoltánt.
Idén pedig megint választások jönnek, és Dávid megint varázsol. Már most látszik, hogy az összeborulás az Szdsz-szel sokkal több problémát okoz Dávidnak, mint bármi eddig. A kérdés most tehát az, hogy Szdsz-Marionál van-e fegyver. Somogyban, Bács-Kiskunban nincs együttműködés, Vasban pedig a szabad demokraták lázadoznak. A budapesti együttműködés is erős tiltakozóakciókat váltott ki, amire Dávidék igen keményen reagáltak.
Annyi tehát már bizonyos, hogy Marionál van fegyver. A kérdés tehát most már inkább az, hogy éles lőszer van-e benne.
2006-ban az Szdsz Budapesten az Szdsz 12,28%-ot, az Mdf pedig 5,3%-ot szerzett. Vidéki megyékben pedig átlagosan 5-5%-ot ért el mindkét párt (maximum. 7%, minimum 3%), de eredményeik általánosságban pár tizedre voltak egymástól. (A 2006-os megyénkénti választási eredmények itt megtekinthetőek).
Az utóbbi négy évben az Szdsz budapesti tábora (a biztos Szdsz szavazók) biztosan amortizálódott. Azért biztosan, mert józan ésszel elképzelhetetlen, hogy ne amortizálódott volna. Hogy hova mentek? Hát valószínűleg vagy a bizonytalanok, vagy az Lmp táborába. (Nem, nincs link, sem adat, sem semmi. Ez csak megérzés. Mint ilyen, korántsem biztosan igaz).
Ebben a pillanatban pedig közvéleménykutató politikai elemző jós legyen a talpán, aki megmondja, hogy így hoz-e ez a házasság az Mdf-nek annyit Budapesten, mint amennyit (valószínűleg) elvisz vidéken.
Vissza lehet-e csábítani a szavazókat a jellemzően ismeretlen (épp ezért nem, vagy csak alig kompromittálható) személyeket felsorakoztató Lmp-től? Vissza lehet-e csábítani a szavazókat ismert, ám kompromittálható jelöltek állításával a bizonytalanok táborából?
Egyáltalán egyben marad-e nem csak a házasság, hanem az Mdf a választásokig?
Egy dolog biztos, legkésőbb április 12-én megtudjuk. És azt is, hogy vajon Szdsz-Mario éles fegyverrel töltötte-e meg fegyverét, hogy érdemes volt-e Dávidnak orosz rulettet játszania.
De addig dőljünk hátra, és élvezzük Dávid-Cippola (utolsó?) mutatványát.
