... Rút történetét számtalanszor elmondták már gyermekmesék és komoly regények egyaránt. Még meg is filmesítették! Rútot magát illusztrációk százai ábrázolják. És minden illusztráción, amelyet csak láttam, Rút szőke, kék szemű, formás és gyönyörű volt - az a tipikus északi szépség, amelyre a cikk elején utaltam.
Az isten szerelmére, miért ne szeretett volna bele Boász?! Mitől volt olyan nagy dolog, hogy elvette? Ha egy ilyen lány a lábam elé hull, és alázattal megkér, hogy teljesítsem a kötelességemet, és vegyem feleségül, alighanem gondolkodás nélkül megteszem!
No persze, moábita volt, de mit számít az? Jelent valamit az olvasónak a moábita szó? Ébreszt valamilyen ellenséges érzületet? Sok moábita van az ismerősei között? Megkerette mostanában a gyerekeit egy mocskos moábita galeri? Lementek miattuk a környéken a lakásárak? Mikor hallotta utoljára, hogy: "Ki kéne irtani ezeket a tetves moábitákat! Csak lopni tudnak vagy koldulni."
Tulajdonképpen abból ítélve, ahogy Rútot ábrázolni szokás, a moábiták angol arisztokraták is lehetnének, akiknek jelenléte emeli a hely pompáját.
Az a bökkenő, hogy Rút Könyvében lefordítatlanul marad egy szó, a kulcsszó: a "moábita". És amíg lefordítatlan marad, addig elsikkad a tanulság is.
A moábita szó tényleges tartalma: "olyan csoportból való, akik nem kapnak, de nem is érdemelnek tőlünk mást, csak gyűlöletet és megvetést".(...)
Olvassuk el újra Rút Könyvét, és valahányszor "moábitát" látunk, fordítsuk le "négerre"! Noémi (képzeljük csak el) visszatér az Egyesült Államokba két néger menyével. Nem csoda, hogy inti őket attól, hogy vele jöjjenek! Az a csoda, hogy Rút annyira szereti anyósát, hogy hajlandó dacolni az őt esztelenül gyűlölő társadalommal, hogy hajlandó tallózni az éhes nézésű aratók mögött, akiknek a legcsekélyebb indokuk sincs arra, hogy megkíméljék.
És amikor Boász megkérdezi, hogy Rút kicsoda, ne úgy olvassuk a választ, hogy "moábita nő", hanem úgy, hogy "egy néger nő". Sőt minden valószínűség szerint az aratók inkább valami ilyesmit mondhattak Boásznak: "Egy nigger lány"!
Gondolják át eszerint; rá fognak jönni, hogy az egész tanulság a lefordításból és csakis a lefordításból derül ki. Boász elhatározása, hogy hajlandó elvenni Rútot, mert Rút erényes (nem pedig, mert északi szépség), nemes jelleget ölt. A szomszédság megjegyzése, hogy Rút "többet jelent Noéminak, mintha hét fia volna", olyan véleménnyé válik, amit csak elsöprő erejű bizonyítékok kényszeríthettek ki belőlük! És az utolsó mozzanat, hogy ebből a fajgyalázásból nem más született meg, mint a nagy Dávid - lélegzetelállító!
Isaac Asimov: Lefordítatlanul
Megjelent: A Hold tragédiája, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1979. 223-239 (Eredeti megjelenés: 1973)
