Hát az a helyzet tisztelt választótársaim, hogy bármilyen izgalmas kampányra is lehetett számítani, azt hiszem, ez a mostani messze a legunalmasabb mind közül. Ugyan felböffentenek pár, tényleg égig érő kacajra sarkalló beszólást, azonban hol vannak azok a régi (mondjuk a 2006-os) marhaságokhoz képest.
Itt van például az Mdf, amely pártot annyira lefoglal a saját agóniája, hogy már Dávidnak is csak a hisztire futja, arra már nem, hogy az Mdf az egyik nagy párttal sem, stb. Persze, Csapody zsarolási kísérlete feldobta egy kicsit a párt körüli hangulatot, de már Csapody is otthon ülve készül az ellenállásra (bármit is jelentsen ez). Persze az Mdf kálváriája bizonyos értelemben vicces, és szórakoztató nézni, de csak annyira, mint amennyire Steven Segal színészi játékát szórakoztató nézni.
Aztán itt van Vona Gábor, aki időnként messze kimagaslik a mezőnyből, legutóbb például az ominózus kétharmados kijelentésével. Szórakoztatás terén Vona bizony eléri a Monty Python csoport színvonalát, azonban olyan sűrűn tesz ilyen kijelentéseket, hogy az ember már belefásul. Ahogy Monty Pythont nem lehet hosszú napokon keresztül nézni, úgy Vonával nem lehet sokszor foglalkozni. Arról nem is beszélve, hogy a Jobbik hívőkről amúgy is lepattannak az észérvek (ti. miért nem lehet kikergetni a multikat, stb.), a többiek meg amúgy is tudják, hogy hülyeségeket beszél.
A Fidesz meg baromira unalmas, kb. annyira, mint amilyen unalmat a néző érezhet a Sátántangó című film negyedik órájában. Éppen úgy állnak, hogy mi a francnak tornázzanak, ha a karosszékben kényelmesen üldögélve is elérhetik a céljukat. Időnként előrelöknek valakit, aki elmondja, hogy a kormány/Mszp hibája az egész, aztán a kampány a részükről nagyjából le is van tudva. A Fidesz mostanában inkább azzal van elfoglalva - nagyon helyesen -, hogy csökkentse az emberekben a várható Fidesz győzelem körüli eufóriát. Adócsökkentés évekre elnyújtva, azonnali, lesz, nem lesz, egymillió munkahely, de tíz év alatt (ki a fene fog erre már akár csak két év múlva is emlékezni, arról nem is beszélve, hogy Magyarországon nincs is szükség egymillió új munkahelyre még tíz év alatt sem), stb.
Az Mszp az bizonyos értelemben megint vicces, de csak annyira, mintha egy általunk nem értett nyelven néznénk a Jóbarátokat. Tudjuk, hogy valami vicces történik, de leginkább csak abból, hogy felcsendül az alákevert röhögés. Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy nem az a kérdés, hogy az Mszp hány százalékkal fog bekerülni a Parlamentbe, hanem hogy hányfelé fognak szakadni, miután bejutottak. De egyelőre jó opportunistaként még legalább az összetartás látszatát megpróbálják fenntartani, több-kevesebb sikerrel, mint azt pl. Gyurcsány reaktiválásának körülményei mutatják (önreaktiválása?).
Az Lmp és a Seres-féle Civil Mozgalom pedig szinte láthatatlan. A CM szinte a semmiből hozott össze egy országos listát, az Lmp pedig olyan párt, amelynek - legalábbis általában - van ráció a megnyilvánulásaiban. Például még a cigányokról is képesek úgy beszélni, hogy kilépnek a megszokott diskurzus medréből, hogy egyet lehet érteni azzal, amit mondanak.
Szóval szerintem meglehetősen unalmas a mostani kampány.
De ez nem is baj. Remélem ez az unalom már hosszútávon is megmarad.