Előszó: Ezen bejegyzésnek van oka, célja, címzettje. Nem gondolom ezeket nyilvánosnak. Címzettből több is. Asszem. Éppen ezért a következő írás zavarosnak is tűnhet. Figyelem! Továbbolvasás csak saját felelősségre!

Elöljáróban szögezzünk le egy dolgot: Az élet a legfaszább dolog, ami valaha is kialakult, vagy amit valaha is feltaláltak, megalkottak ezen a búvalbaszott sárgolyón. Az élet sokkal faszább, mint a csilis bab, faszább, mint a labdarúgó VB, vagy mint a Superbowl, de faszább a Burdzs Kalifánál is. Sőt, az élet még a szexnél is faszább dolog, pedig a szexnél csak két faszább dolog van. (A másik a bitang jó szex).
Az élet a világ legfaszább brandje. Magasan veri bármelyik kólás céget, vagy a guglit, de még a Steve Jobsba oltott Bill Gates-et is, vagy akár mindezek szorzatát.

Hogy az élet szar? Hát, mit mondjak? Én a magam részről túl nagy perspektívát nem látok ebben az emberiség nevű katyvaszban, ha van valamiféle Galaktikus Értéktőzsde, akkor az emberiség-részvénynek meglehetősen alacsony árfolyama lehet. Hossz mostanában nem várható. Hm. Érdekelne vajon hogy állt a dínók részvénye, amikor becsapódott az a meteor. Vagy történt az a valami, amitől aztán kihaltak. Mondjuk a dínók nem építettek piramisokat, sem Panama-csatornát, de az is biztos, hogy a dinóknál nem voltak sem rabszolgák, sem panamák. Ellenben a nagyobb és erősebb húsevő dínók megették a kisebb és gyengébb növényevő dínókat. Meg gondolom időnként egymást is. Az emberiség legalább ezt nem csinálja. Manapság. Illetve manapság már legalább büntetendő.

Ja, szóval, hogy szar lenne az élet? Az élet egy nagy szarosszendvics, és mindennap harapnod kell belőle - mondja a prosti az öccsének a Mifune utolsó dala című filmben, és ez pont az a pont volt, amikor szívem szerint elkezdtem volna szálanként kitépni a hajam. Egész életedben a boldogság nagy áramlatain szeretnél úszkálni? Legközelebb szüless planktonnak. Bálnamentes vizeken. Mindazonáltal azt azért tényleg úgy gondolom, ha van bármilyen isten is valahol, hát lassan előállhatna a maga őszödi beszédével. Vagy legalább egy bocsánatkéréssel.

De az élet nem szar. Mint említettem az élet a legfaszább dolog a világon.

Soha nem kértem, hogy a világra hozzanak - mondatja Vonnegut Hitlerrel (is) az Időomlásban. Na, igen. Ez az egyetlen dolog, ami miatt szarnak lehet érezni az életet. Mint amikor egy kopasz ember sampont kap ajándékba. Kedves, kedves - gondolhatja kopaszunk -, de mi a fenét kezdjek vele? Mit próbál csinálni a kopasz? Megpróbálja értelmesen felhasználni az ajándékot.

Aha, és itt kezdődnek a problémák. Értelmes élet? Ismerős tinédzserkori gondolat?

Elmondom akkor az én elméletemet. Illetve biztos, hogy valaki ezt már kitalálta, gondolom le is írta. Inkább azt mondom: Elmondom azt az elméletet, amiben én hiszek. Az élet értelme az élet maga, ezért tűnik értelmetlennek, hiszen alapvetően minden dolog értelmetlen, aminek az értelme saját maga. E tekintetben a végső kérdésre adott '42' válasz tökéletesen kielégítő. 'Az élet, a világmindenség, meg minden? 42!' Perfekt.

Aztán az értelem kérdése máskor is felmerül. Igen, amikor meghal valaki. Értelmes halál? Nem tudom ki találta ki ezt a szóösszetételt, de megérdemelné, hogy nyilvános szégyenpadra állítsák. A halál lehet önfeláldozó, hősies, szerencsétlen, ostoba, idióta, korai, késői, vagy pont idejében jött, fájdalmas, vagy nyugodt, de soha nem lehet értelmes, vagy értelmetlen. Mint ahogy a napnyugta, vagy a szupernóvarobbanás sem lehet sem értelmes, sem értelmetlen.

 Minap olyan dolog történt velem, amiről azt hittem, hogy nem fog bekövetkezni. Értelmes dolgot hallottam a tévében. Azt mondta valaki, hogy nem az a probléma, ha valaki nem éri el a célját, hanem az, ha nincs is célja.

 Hm-hm. Ez bizony olyan dolognak tűnik, amivel át lehet vészelni ezt az életnek nevezett dolgot, bármi is legyen az.