14. Az új identitás
Mi az az identitás, amit a Fidesz nyújt nekünk? Le van írva szóról-szóra a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában. Illetve inkább körülírva, pontosan kiolvasni nem hiszem, hogy ki lehetne.
A NENYI ugyanis nem politikai nyilatkozat, nem röhejes, és legfőképpen nem szimbolikus szöveg. A NENYI-t szó szerint kell olvasni, érteni és értelmezni.
A megszállás és diktatúra negyvenhat éve után, amely negyvenhat év alatt egy hibás, értéktelen világképet, identitást erőltettek rá az országra, és az átmenet két zűrzavaros évtizede után, amelyre viszont az értékek, világképek, identitások tényleges zűrzavara volt a jellemző, legyen újra béke (a fejekben, az identitásban), szabadság (de nem, nem kommunizmus) és egyetértés (társadalmi szerződés, azaz normalitás, amely a Fidesz által nyújtott identitáson alapul).
’A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott’, mert történt ugyan rendszerváltás, a politikai berendezkedés megváltozott, de a magyarok ugyanúgy kiszolgáltatott helyzetben maradtak.
’végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott’, vagyis, igen, bevalljuk, senki nem értette a posztmodernt, és még most sem értjük.
’A magyar nemzet (…) a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez’, mert igen, tényleg forradalom történt. A zűrzavarból rend lett, a káosznak, a kavalkádnak vége. Paradigmaváltás történt, újra van kitüntetett identitás, noha tagadás útján kapja meg a kitüntetettségét.
’Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik.
Szilárd meggyőződésünk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák a saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következő éveit.’
Ez magának az identitásnak a megfogalmazása, vagy talán inkább jellemzése. Az ebben megfogalmazott értékekkel (munka, otthon, család, egészség, rend) szemben kifogásokat nem támaszthatunk, azonban engem érdekelnének azok, amelyek kimaradtak, mert ez nyilván nem teljes, ez ahhoz kevés. (Mert a Fidesz pragmatikus is).
Úgy gondolom, ha van értelme keresni valahol ezt az identitást, akkor azt leginkább a Horthy éra alatt érdemes. Ha a Fidesz a Horthy korhoz nyúl vissza, akkor értelmet kap a Trianon nap, illetve a magyar nép önrendelkezésért vívott harca tényleg az 56-os forradalommal kezdődött. (Egyébként az előző Fidesz kormány volt az, amelyik visszaállította a Corvin-láncot 2001-ben). (De ettől még a Horthy-korszak restaurációját sem kell vízionálni).
Ebből a szempontból teljesen érthető a NENYI kifüggesztése. Nem pótcselekvés, és nem is erőfitogtatás ez. Ez ugyanúgy része az identitás erősítésének, mint Schmitt államfővé választása. Látjátok? Ezek vagyunk mi. A NENYI kifüggesztése akkor kap értelmet, ha feltesszük, hogy azt szó szerint kell értelmezni, nem szimbolikus szövegként.
A NENYI már csak azért is szó szerint értelmezendő, mert Orbán szerint csak addig kell kiakasztani, amíg el nem készül az új Alkotmány preambuluma.
A NENYI tulajdonképpen egy protoalkotmány.
15.Mi a probléma?
Az már eleve problémás, hogy létezik egy kitüntetett, állami értékrendszer (számomra legalábbis mindenképp). Eleve problémás, hogy úgy tűnik, a Fidesz sem érti a posztmodernt. Problémás, mert a posztmodern létezik, azzal együtt kell élni. Pont úgy, ahogy Géza fejedelem és Szent István felismerte, hogy kereszténységgel együtt kell élni.
A tényleges problémát azonban az jelenti, hogy az, amikor az állam, egy párt határozza meg az identitást, a világképet, a normalitást akár állítással, akár tagadással, végeredményben ugyanoda vezet.
Egy beszűkült, haladni, az újjal lépést tartani nem tudó, a világot nem értő társadalomhoz, amelyben szakképzettség, tudás és tehetség helyett ideológiai képzettségen és hűségen alapulnak a mobilitási lehetőségek, amelyek éppen ezért szűkülnek. Egy kádári pszeudofeudalizmushoz.
Nyilván nem olyan rossz a helyzet, mint volt a kommunizmusban, hiszen már kapitalizmus van, de vannak olyan területek (közszféra, kultúra, művészetek civil szféra – igen, mert Magyarországon a civil szféra is erősen átpolitizált), amelyekből a kapitalizmus jellemzően nem kér. Ezek állami feladatok. Ahhoz egy ország, egy társadalom megfelelően tudjon működni az is szükséges, hogy ezek a területek is jól működjenek. A tehetség és a képességek hanyagolása, az állami kiválasztás nem ebbe az irányba mutat.
Amikor egy borjú csak áll, és bámulja az új kaput, akkor – ha egyáltalán nem hajlandó belépni – a jó gazda bevezeti azon.
Nem pedig visszarakja a régit.
