Mióta kitört a XXI. század nagy gazdasági világválsága sokan sokféle konzekvenciát vontak le a kapitalizmus jelenlegi formájáról, a bankokról, az államokról, meg azok gazdálkodásáról, stb. Na, mindezeket tegyük most félre, és koncentráljunk azokra a szervezetekre, amelyek eddig is hallatták ugyan a hangjukat, ám sokat nem törődtek velük. Ezek pedig a szakszervezet.
Tegnapelőtt éppen Spanyolországban volt általános sztrájk. A sztrájkolók egyik vezetője a következőképpen nyilatkozott:
...nehéz lenne a kormányt intézkedései visszavonására kényszeríteni, hiszen a spanyolok többsége a tiltakozás dacára szükségesnek ítéli azokat a válságból való kilábaláshoz.
Rögtön adódik a kérdés, hogy akkor mi a francért sztrájkolnak? Ha már a spanyolok többsége is szükségesnek ítéli meg a változtatásokat, akkor miért tiltakoznak ellene? Arról nem is beszélve, hogy a jóléti államnak nevezett berendezkedés minimum egyszeri átgondolását a beütött válság tényleg szükségessé tette, ezt viszont a legnagyobb valószínűséggel az ún. megszorító intézkedések révén lehet megtenni.
Egyébként nyilván azért tiltakoznak, mert a megszorítások hátrányosabb helyzetbe hozza a munkavállalókat, mint amilyen helyzetben voltak addig. Csak hát ez egyáltalán nem újdonság. Ez a válság jellemzője. Az emberek legalább 99%-át hátrányosabb helyzetbe hozta, gazdasági szempontból mindenképp.
A szakszervezet valaha jó dolog volt. De elmúlt már Marx kora, amikor tizenegynéhányéves gyerekek a bányákban dolgoztak, és túl vagyunk már Móriczon is, a "proletárok" már nem nedves, penészes alagsori lakásokban laknak, döglődve a TBC-től, és más egyéb betegségektől. Az eltelt időben kiépült (az ismétlem - szerintem - újragondolásra váró) jóléti állam, van nyugdíjrendszer, van táppénz, van munkanélküli ellátás.
Amíg a fentebb citált korokban a szakszervezetek (és más egyéb szervezetek) tényleg a munkavállalók jogaiért harcoltak, addig ma már van Munka Törvénykönyve, vannak munkaügyi perek, van munkaügyi bíróság. Az, hogy ma Magyarországon a szakszervezetek igazából csak az állami szférában vannak jelen, csak az állami szférában mozgolódnak, nem az az oka, hogy az állami szférában kb. percenként megsértik a munkavállalók jogait, hanem azért, mert a magyar állam kifejezetten gyáva (és nem csak ebben a kérdésben), illetve a magyar munkaerőpiac állapota. Nincs annyi szabad munkahely, hogy a munkavállalók szívesen kockáztatnák a munkahelyüket pl. félórás ebédszünetért, vagy cafeteria juttatásokért.
De hogy mégse nyilvánítsuk teljesen feleslegesnek a szakszervezeteket, annyi hasznuk tényleg van, hogy képviselik a munkavállalók összességét a kollektív szerződésről szóló tárgyalások során. (Illetve gondolom, hogy ez haszon, én még soha nem dolgoztam olyan helyen, ahol létezett volna a kollektív szerződés).
De összességében azt mondhatjuk, hogy manapság a szakszervezetek a részérdekek képviseletével makroszinten olyan károkat tudnak okozni, amelyek mindenkire terheket rónak.
Így, összességében, a szakszervezetek károsak.
Vagy legalábbis újragondolandó a tevékenységük.