Volt egy olyan ötletem tegnapra, hogy szigorúan a kampánycsend megsértésének szándékával írok egy bejegyzést, amelyben a különböző pártok jelöltjeit csak úgy, spontán, minden különösebb indok nélkül leidiótázom. Aztán fontosabb dolgom akadt, felugrottam Budapestre, amely városról már azt is tudjuk jól, hogy ismét Magyarország fővárosa. A kirándulásom eredményeképpen két dologról mindenképp szót kell ejteni: A manikür és a BKV ellenőrök hasznosságáról.

A manikür, gondolom mondanom sem kell, fontos dolog. A gyászkeretes, töredezett, ápolatlan körmöknél nincs rondább dolog a világon. Legalábbis mindenképpen ezt gondolta tegnap a 24-es villamoson az a - egyébként némileg szakadozott tréningruhát viselő - egyén, aki utazás közben egyszerre csak előkapta a körömcsipeszét, és elkezdte vágni a körmét.

Éppen "száguld" velünk a villamos, zörög, csattog, csörömpöl, mint akit fizetnek érte, folyamatosan rázkódik, de kb. annyira, hogy ha valakinek van a táskájában esetleg egy kis paradicsom, meg egy üveg vodka, az magától összeáll bloddy mary-vé, már csak fűszerezni kell utána, emberünk pedig ott ül az ülésen, csattogtatja a kis csipeszét, a körömdarabkák meg persze - ahogy ilyenkor szoktak - repkednek szerteszéjjel. Időnként rápillant a kezére, itt-ott kicsit megreszelgeti, és látszik rajta, hogy marhára büszke az eredményre. Nem is értem, miért nem hord a nyakában valami táblaszerűséget, azzal a felirattal, hogy "Isten hozott a magyar abszurditásban!"

Ám ekkor felhangzik a "Jó napot kívánok! Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni!'" mondat, amit persze egy kisebbfajta népvándorlás követ, az emberek bliccelős része az ajtók felé igyekszik, és a következő megállóban pánikszerűen elhagyja a villamost.

Emberünk is komótosan elpakolja a körömvágó csipeszét, szépen feláll, és leszáll a villamosról, maga mögött - és szerteszéjjel - hagyva a kis körömdarabkáit.

Na, most ezek után mondja azt valaki, hogy nincs semmi hasznuk a BKV ellenőröknek!