Van egy dolog, ami elég erősen keveredik a fejekben a vörösiszap katasztrófával kapcsolatban. A felelősség és a kártérítés kérdése.
Tolnay Lajos nyilatkozta, hogy a Mal Zrt nem felelős a katasztrófáért. Én elhiszem, hogy a dolgozók betartották az előírásokat, ha megeröltetem magam, akkor még azt is hajlandó vagyok elhinni, hogy az ellenőrzések során - amelyek nyilván voltak - semmilyen, a katasztrófára utaló jeleket nem találtak.
Azt, hogy ki a felelős ezért a tragédiáért, majd az idő, illetve a vizsgálat fogja eldönteni (legalábbis remélem). Felelősnek lehet majd nyilvánítani a gát építőitől kezdve, a fenntartóin át, az ellenőrzést végzőkig közül bárkit, vagy akár mindenkit.
Ad abszurdum fel lehet vetni az állam felelősségét is, azonban tényleg olyan törvényeket kellene hoznia a Parlamentnek, hogy kéretik olyan gátat építeni, amelyik nem szakad át? Vagy kéretik a gátra figyelni, hogy ne történjék gátszakadás?
Az a tulajdon, amelyet hétfő óta annyira féltenek, nem csak jogokkal jár, de kötelezettségekkel is. Ha kutyát tartok, akkor jogom van megsimogatni, ellenben kötelezettséget vállalok a mindennapos etetésére is. Ez gátak esetében is nyilván így működik (persze a gátakat nem simogatjuk és nem etetjük...). Büszkélkedhetek azzal, hogy milyen egy remekbeszabott gátam van, de ha átszakad, akkor bizony tartanom kell a hátam. Pont úgy, mint amikor a kutyám kiszabadul, és megharap valakit. Nem engedtem ki/el, nem bíztattam arra, hogy harapjon meg valakit, végeredményben nem én vagyok a okozója a harapásnak, hanem a kutya, viszont a felelősséget (esetleges kártérítés) nekem, mint gazdának kell állnom.
Ezen egyszerű logikánál fogva a kártérítést, a kármentesítést - a felelősséget - mindenképpen a Mal Zrt-nek kell viselnie, függetlenül attól, hogy ténylegesen ki volt, vagy volt-e egyáltalán felelőse a katasztrófának.
És ebből a szempontból egyáltalán nem probléma, hogy felügyelet alá vonták a Mal Zrt működését.
A kommunizmus, rákosizmus, putyinizmus kiabálásával meg várjunk addig, amíg ténylegesen lesz rá okunk.
