Ha kezdhetem az egészet egy személyes vallomással, akkor be kell valljam, hogy a Fidesz nem a szívem csücske. Sőt... Orbánt arrogánsnak gondolom, aki egy ötvenperces beszédében kevesebbet mond, mint bárki más két perc alatt, ráadásul még a beszédein is lehet hallani, hogy bizonyos szavakat nagy kezdőbetűvel mond, Navracsics Tibort szívesen nevezném viccnek, de ezt a titulust elsősorban Szíjjártó birtokolja, Pintért sok helyen látnám szívesen, de a belügyminiszteri székben egyáltalán nem, Schmittről pedig - akinek az utolsó értelmes, önálló gondolata a müncheni olimpia pástján születhetett meg - inkább szót se ejtsünk. (Megjegyzés: az olimpiai bajnoki cím tiszteletreméltó teljesítmény. De a múltbéli sikerek senkit nem óvnak meg a jelenlegi tetteinek kritizálásától).
Továbbá a jelenlegi Fidesz kormány meglehetősen sok intézkedése - teljes joggal - nem csak kritikákat, de egyenesen felháborodást váltott ki bizonyos körökben. És most "bizonyos körök" alatt nem csak a közbeszédben a 'szoclibek', 'komcsik', vagy 'libsik' címkékkel megjelölt csoportokat értem, hanem időnként bizony jobboldalon is lehet érezni a zavarodottságot. No, nem a Magyar Hírlap tájékán persze, MH-t olvasni manapság kifejezetten szórakoztató élmény, ahogy állandóan és fogcsikorgatva próbálják magyarázni a bizonyítványt. Például, ha ezzel a cikkel valaki élőben, nagy nyilvánosság előtt lépne fel, kapásból a stand up comedy királyává avatnák.
Itt van példának okáért először a lex Mal nevű törvény. Amelyet első lépésként helyeselni kell, főleg ismerve a hirtelen felszámolás, vagy végelszámolás alá került cégek sokaságát, a nyom nélkül felszívódó céges vagyonokat, de akár Kaya Ibrahim nevét is felvethetjük. Ellenben az is igaz, hogy a törvény összetákolt, bizonytalan lábakon áll, és ami a legfontosabb: vissza lehet élni vele. Röviden szólva, egy olyan törvény született, amelyet a törvény megalkotója bármikor a saját kénye-kedve alapján használhat fel (ki). A Lex Mal-ról itt van egy rövid, ám elég jó elemzés.
Aztán itt van Szalai Annamária esete is, aki az elkövetkezendő 9 évben az NMHH elnöke lesz, még akkor is, ha esetleg 2012-ben tényleg végigszáguldanak az Apokalipszis lovasai a világon, ahogy azt a maják anno gondolták. Szalai azt mondja, ha kell, a kurucinfót is elérhetetlenné tudják tenni (amire "próbálkozás" már volt az előző időszakokban is). De ezek alapján az is nyilvánvaló, hogy akkor nem csak a kurucinfót tudják elérhetetlenné tenni, hanem bármelyik más oldalt is, saját kényük-kedvük alapján, amikor csak tetszik nekik, és az OGY kétharmada tapsolni fog nekik, ha egyáltalán odáig kerül az ügy (illetve, ha egyáltalán lesz ügy). Azt is mondja Szalai, hogy a netes szabályozás csak az audiovizuális tartalmakat fogja érinteni, és csak a gyerekek védelme érdekében, azonban, ha a netes hírfolyamot tudják szabályozni, akkor az is nyilvánvaló, hogy ha éppen úgy gondolják, akkor nem csak a gyerekek érdekében tehetik ezt meg, aminek az OGY kétharmada ismét csak tapsolni fog - ha lesz egyáltalán ügy.
Igen, ha lesz ügy, hiszen az MNHH még csak éppen létezik, még csak azt tudjuk róla, hogy egyszínű, de eddig semmilyen érdemi tevékenységet nem fejtett ki.
A felsorolás hosszasan lehetne folytatni. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének keretein belül készülő új Alkotmány vagy a világ első, egy Parlament által megszavazott vicce lesz, vagy valami tényleg hasznos és jó dolog. Ezt egyelőre még mindig nem lehet tudni, mindenesetre konzultálni már lehet az Alkotmányról. Ami vagy komoly, és akkor rossz vicc, vagy pedig unatkozó egyetemi hallgatók médiahekkje, és akkor jó vicc. Mindenesetre a blog egyik szerzője így vélekedik a kereszténység Alkotmányba való beemeléséről (itt a 79. komment, nem találtam lehetőséget rá, hogy magára a kommentre mutató linket szúrjak be ide):
Melyik keresztyénységre akarunk hivatkozni? Az inkvizícióra vagy a keresztes háborúkra? Vajon István király megtért vagy csak eszközként használta a kereszténységet? Ha az első, akkor az a személyes ügye, ha az utóbbi, akkor okos politikus. Az is lehet, hogy a fiatal Magyarország volt eszköz mások politikai harcában. Egyébként jó lenne definiálni a keresztyénség fogalmát!
"Az Úr pedig a lélek és ahol az Úrnak lelke ott a szabadság."
Az igazi keresztyénség sosem kényszerít, sosem kérkedik, sosem hirdeti fennen önmagát.
Nem kellene rá hivatkozni az alkotmányban.
Amely vélemény ugye teljesen ellentétben áll, az eddig kommunikált hivatalos elképzelésekkel. Mindenesetre a Hírszerző.hu szerint ez nem a jó vicc kategóriájába tartozik.
Összességében tehát joggal merülhetnek fel kételyek, de akár félelmek is a Fidesz kormány tevékenységével kapcsolatban. Nem tettek még semmit a félelmek igazolásával kapcsolatban, azonban az Alkotmánybíróság, a médiafelügyelet, a köztársasági elnöki poszt, az önkormányzati rendszer, stb. teljes felzabálásával a lehetőség adott elöttük, hogy a felmerült legrosszabb félelmeket valóra is váltsák.
De ha lehetőségről van szó, akár más lehetőség is nyitva áll. 1990 óta soha, semmilyen kormánynak nem volt még ekkora hátországa, támogatottsága (és most nem a zemberek támogatására gondolok), és ennyire szervilis parlamenti frakciója.
A Fidesz nem csak a legrosszabb rémálmainkat hajthatja végre, de a legnagyobb vágyunkat is, ami az állami költségvetés elhibázott struktúrájának a kiigazítását jelentené. Mert nagy valószínűséggel nem csak nem volt, de egy jó darabig nem is lesz még egyszer ekkora mozgástérrel rendelkező kormánya Magyarországnak.
Éppen ezért - mivel eddig semmilyen hajlandóságot nem mutattak semmilyen kiigazításra - egyre nehezebb magyarázni a bizonyítványt.
De kénytelen vagyok megtenni - és ha személyes vallomással kezdtem, akkor hadd fejezzem be szintén azzal -, mert mind rövid-, mind hosszútávon olyan elképzeléseim vannak az életemről, hogy azt Magyarországon töltöm le, külföldre maximum nyaralási céllal szándékozom a továbbiakban is eljutni.
Márpedig, ehhez jelenleg csak a Fidesz/Orbán vezette kormányzat tud hozzásegíteni. Függetlenül attól, hogy személy szerint mit gondolok róluk.
Éppen ezért, próbálom magyarázni a bizonyítványukat, oldva ezzel is a kognitív disszonancia okozta feszültséget, amelyet inkább az eddigi és az általam elvárt tevékenységük közti különbség okoz, mintsem az, hogy mit gondolok róluk, és reménykedem, hogy egyszer tényleg nekilátnak.
Ha meg tényleg nem akarnak nekilátni, mert pl. az a tervük, hogy a 2014-es választásokat is a 2010-eshez hasonló fölénnyel zárják, akkor legfeljebb elkezdek külföldi munkák után nézelődni, mert Magyarország jövőjét nem bízhatjuk különadókra.