Az Alkotmány akadályozza az embereket a változtatásban állította tegnap a Népszabadságban Lázár János (erről tegnap már itt írtam). Ezen kijelentés hatására úgy gondoltam, hogy ránézek az alkotmányozós blogra, amelyen túl nagy aktivitást nem találtam, ellentétben ezzel a kijelentéssel (a jogokról és a kötelességekről szóló részben):
Tény tehát, hogy a mai magyar alkotmány alapvető jogokkal és kötelességekkel foglalkozó fejezete a jelenlegi formájában sem szorul feltétlenül komolyabb módosításokra.
Ha ez így van, akkor ettől pillanattól remegve várom, hogy Lázár János mit is értett az Alkomány gát voltán. De felejtsük el most Lázárt, felejtsük el a KEH által nemrég közzétett anyagot, amelyet Schmitt Pál állítólag nem is látott, sőt, felejtsük egy pillanatra az ekézést, legyünk inkább konstruktívak.
Tehát előállnék a magam egyszerű kis preambulumával, amelyben nem lesz szó sem Szenk Koronáról, sem annak tanáról, sem a kereszténységről, sem Istenről, sem a magyar nyelvről - mindezeket hagyjuk meg a jog-, és egyéb filozófusoknak, akik szerintem még évekig el tudnak (tudnának) ezeken rágódni, mint hűséges házőrző a gumicsonton.
Szóval így nézne ki a magam kis egyszerű, három pontos preambuluma:
1. Magyarország államformája köztársaság
2. A Magyar köztársaság törvényei minden magyar állampolgárra vonatkoznak, lett légyen az illető politikus, cigány, zsidó, antiszemita, mélymagyar, jogi személy, Mátyás király harmadik reinkarnációja, vagy akár maga Mátyás király. A Magyar Köztársaság törvényei vonatkoznak a Magyar Köztársaság területén működő nem magyar állampolgárok által alapított vállalkozásokra, illetve a Magyar Köztársaság területén csak ideiglenesen élő nem magyar állampolgárokra is (bevándorlók, turisták). A Magyar Köztársaság mindenkori kormánya a törvényeket a fentiek szellemében hozza meg és terjeszti be az Országgyűlés elé.
3. A Magyar Köztársaság állampolgárai a jogaik tudomásulvételével elfogadják a kötelezettségeiket is.
Persze cizellálni lehet rajta, de szerintem minden más, amit csak be akarnak szuszakolni a preambulumba nem más, mint sima terelés, meg a beterjesztők saját vágyainak a kiélése.