Tudjuk jól - hiszen hallottuk már kb. milliószor -, hogy Orbán nem csak Magyarországot, de egész Európát is kivezetné abból a gazdasági, morális (felsorolás hosszan folytatható) válságból, amelybe a gonosz (a többi jelzőt most felejtsük el) kapitalizmus rángatta bele a szerencsétlen és tehetetlen (khm, khm) embereket. Lelki szemeinkkel már láthatjuk is azt a negyven évig tartó menetelést, amely során Orbán lángoszlopként vezeti népét a Kánaán felé, bármit is ért Orbán Kánaán alatt.

Aztán jön pl. Szijjártó és rögtön visszarángatja a szeretettől áthatott lelkületű hallgatókat/olvasókat abba a rideg valóságban, amelyben elég sokan tengetik az életüket. Ha pedig nem Szijjártó jön, akkor jön valaki más, most pl. Szalai Annamária. De először vegyünk fel egy új pozíciót!

Az eddigi alapvető attitűdünk ugyebár az volt, hogy politikusi megszólalás = marhaság. Ez csúnya, rossz és megvetendő szokás, változtassunk hát rajta! Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy politikusaink a legnagyszerűbb emberek a világon, akik sohasem hazudnak. Hogy mit kapunk végeredményül? Hát azt, hogy politikusi megszólalás = marhaság.

Szalai nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, akik viszont a honlapon nem tették nyilvánossá ezt az interjút (gondolom abból a feltételezésből kiindulva, hogy akkor többen veszik meg a lapot - hehehe), így kénytelenek vagyunk az Index összefoglalójából kiindulni.

Szalai próbálja a műértő és kevésbé műértő közönséget nyugtatgatni, miszerint a médiatörvény teljesen európai, meg hogy nem lesznek itt problémák. Ami teljesen rendben van. Ellenben:

A hatóság emberei egy fórumon elmondták, hogy több szabályt egy az egyben az angol modell alapján alkottak meg, mire az angol újságíróknak erre az volt a válasza, hogy az is rossz szabályozás, említett egy példát.

Erre ugye túl sok mindent nem lehet mondani, ti. nem tudjuk, hogy mely szabályokat emeltek át egy az egyben az angoloktól, így nem is minősíthetjük azt rossznak - persze ugyanezen logikánál fogva jónak sem. (Persze gondolva a Hír Tv vs. Economist összecsapásra, ezt az információt a megfelelő fenntartással kellene kezelnünk - ha nem lennénk ma ennyire pozitívak). Mindettől függetlenül azért felvetődik az emberben, hogy ha már ennyire utat akarunk mutatni Európának, akkor mégis mi a francért kopipésztelünk tőlük, hiszen amikor Mózes a kis (vagy nagy) kőtábláival egyetemben lejött a hegyről, és azt látta, hogy a nép, az az istenadta nép éppen bálványokat imád, akkor nem beállt közéjük, hanem - mai kifejezéssel élve - erőteljes bazdmegelésbe kezdett.

De ezen még könnyedén túl lehetne lépni, mert ismétlem, most pozitív hozzáállással olvassuk az interjút, ellenben a következő részleten már nem:

 Szalai kitért a kiegyensúlyozottság követelményére is, amely mint hangsúlyozta, eddig is szerepelt a médiatörvényben és most sem vonatkozik a nyomatott és az internetes médiára. A kiegyensúlyozottság azt jelenti, hogy a média mint olyan legyen kiegyensúlyozott, tehát nem pusztán önmagában a Hír Tv vagy az ATV, hanem a piac, legyen hely mindkettőnek. A médiahatóság nem fogja vizsgálni, mit írnak az újságok a véleményrovatba vagy hány kormánypárti és ellenzéki képviselő jelenik meg az újságokban, szögezte le Szalai Annamária.

Na, aki érti, hogy ezen mondatok alatt vajon mire gondolt Szalai, és érthetően el is tudja magyarázni, kérem jelentkezzen. Én nem értem. A Szalai Annamária vezette hatóság a médiapiac kiegyensúlyozottságát akarja fenntartani/megteremteni? És mégis hogyan? Ha túl kevésnek gondolják a jobboldalinak gondolt honlapokat, híradókat, rádiókat, stb., akkor majd jól gründolnak néhányat? Vagy a másik oldalinak gondolt orgánumok közül tiltanak le néhányat? Esetleg megbüntetik 25 millióra a piacot??? Tisztában van Szalai Annamária egyáltalán azzal, hogy mit jelent a piac fogalma? Nem hiszem. 

Egyébként őszinte örömmel jelentem, hogy a piac megfelelően kiegyensúlyozott, van nyíltan ilyen oldali média, meg olyan oldali média, meg van nem nyíltan ilyen oldali média, még olyan oldali média is. Blogot meg millió helyen lehet indítani, példának okáért nem csak Gyurcsány blogol, de Navracsics - nem, már mégsem - és Orbán is (egyébként nem nagyon értem, hogy mi a francért nem élnek t. politikusaink a blogok nyújtotta lehetőségekkel). Plusz senki mást sem gátol semmi, hogy gondolatait, óhajait, sóhajait webes naplóban tegye közzé. Szóval a végkövetkeztetés az, hogy semmi szükség nincs médiahatóságra, őszinte örömmel hallom, hogy ezt Szalai is beismeri.

 Ellenben a médiahatóság mégis él és működik, azaz a vízfejű államot és a felesleges bürokráciát növeli.

 Ezt pedig nevezhetjük ugyan lángoszlopnak az éjszakában, de csak akkor, ha egyúttal azt is beismerjük, hogy az a lángoszlop bizony nem más, mint egy pokoli torony.