Mivel ma délután amúgy is Pestre szólított a kötelességem, ezért gondoltam csak kinézek már a Parlament elé, megnézni, hogy az Élőlánc miképpen is tüntet. Függetlenül attól volt vicces az az egy óra, amíg kint voltam, hogy a tüntetés céljával alapvetően egyetértek.

Mindenki ért itt magyarul?

Kb. hat óra körül értem oda, egy nő beszélt, a nevét sajnos nem hallottam és később sem mondták már be. Éppen valami konfliktusba keveredett a tömeggel, mert az egyik kijelentésére a tömeg felzúgott, ő pedig megpróbálta nyugtatni a népet, hogy 'ne hangoskodjunk, mert aki kiabál, annak rendszerint nincs igaza. Mutassuk meg, hogy tudunk csendben lenni!' Amire a tömeg persze még hangosabban felzúgott, felsípolt, felkiabált és egyéb nagy hanggal járó tevékenységbe kezdett. A hölgy persze rögtön kommunikációs problémára gyanakodott, miszerint esetleg nem a megfelelő kódot választotta mondandójának közlésére. 'Mindenki ért itt magyarul? Én magyarul mondtam el nektek, de biztos, hogy itt mindenki beszél magyarul?' kérdezte. Először olybá tűnt, hogy rajta kívül senki nem ért madzsar, de kb. három perc múlva kiderült, hogy de igen, mégis, mindenki érteni madzsar, csak kissé lassú a felfogásuk. A későbbi beszédében volt még egy érdekes kijelentése, ezt azért ajánlom mindenkinek megfontolás céljából: 'Nem biztos, hogy a vezetőink a hibásak, hiszen ők csak kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyekhez mi juttattuk őket, mert hittünk nekik, mert nem gondolkodtunk!'

Persze a megfontolás és értelmezés egyeseknek azért nehezen megy, egy hajléktalanszerű fickó megjegyzése erre a mondatra: 'Na, 17 évig hallgattatok, most ilyen hülyeségeket beszéltek.'

A konyhaasztal a haza!

Utána Czakó Gábor következett (ha jól emlékszem a nevére, de ha nem, akkor valaki javítson ki legyenszíves!), aki egy meglehetősen individualista haza-fogalommal indította a beszédét. Pofonegyszerű volt, a haza én vagyok. Persze nem csak ő, hanem a felesége is, a konyhaasztala is, no meg persze a gyerekei is (azért kicsit furcsa a sorrend...). Na, most mit nem szokott az ember a gyerekével és a feleségével csinálni? Hát eladni. (Legalább is errefele) Na ezért nem szabad a hazát eladni. (Mármint a vagyont, gondolom...) A konyhaasztalról bölcsen hallgatott, lehet, hogy azt már eladta legalább egyszer.

Utána zenés szünet, én belemélyedtem egy könyvbe, valószínű ezért nem hallottam, hogy

a nép kifütyüli Kodály Psalmus Hungaricus művének egy részletét.

Erre utalt a zenés szünetet megszakító férfi, aki lehordta ezért a tömeget, de minimum kioktatta. Majd zene megint. Közben a csendes gyűlés koncepcióját seggbe rúgva próbálták megskandáltatni a tömeget a 'Nem eladó!' szöveggel, nem igazán ment, a 'Gyurcsány takarodj!' jelszóval viszont nem volt senkinek semmi problémája, időnként elő is vették.

Utána Lányi András, az Élőlánc Mozgalom egyik alapítója lép a színpadra. Na, most Lányi tipikusan az a figura, aki általában azzal is gondban lehet, hogy mit is akar pontosan, azzal meg aztán végképp, hogy azt hogyan is lehet elérni. (Közbevetés: Pécsen ott voltam az Élőlánc első nyilvános gyűlésén a Dante caféban, Lányi volt a meghívott vendég, aki közölte, hogy a multik szerepvállalásának korlátozásával - szerintem inkább azt mondta, hogy kizavarják őket a francba, de ebben már nem vagyok biztos - párhuzamosan növelik a foglalkoztatottságot. A hogyanról persze nem esett szó...)

Lányi megint arra kért mindenkit, hogy legyenek a nép szeme és füle, szóval maradjon mindenki csendben egy pillanatra, és lőn, hihetetlen, de teljesült a kívánsága. Majd kitért az árpádsávos lobogóra, hogy nincs vele semmi baj (egyébként igaza van, zömmel azokkal van baj - konkrétan a fejükben lehet valami baj -, akik a zászlók alatt menetelnek), szóval egy tartott egy amolyan teljesen érdektelen beszédet. Egy érdekes momentuma azért volt a beszédjének, felolvasta Szili Katalinnak a petícióra adott válaszát, illetve azt a részt, ahol Szili azzal vádolja meg őket, hogy ártanak Magyarország alkotmányos rendjének. Azt hiszem Szili népszerűsége most alapos pofont kaphatott.

Ezek után megint jött egy férfi, aki skandáltatta a korábban némaságra kért tömeget, én meg leléptem, mert elég volt a bohóckodásból.

Bohóckodás,

mert tetszik, vagy sem, de politikusnak lenni is egy szakma, azt meg kell tanulni. Ahogy az ember nem lesz egyik napról a másikra villanyszerelő, úgy politikus sem. Már legalább negyven éve tudjuk, hogy a politikában a stílus, a megjelenés többet számít, mint a tartalom. A stílus maga az ember, ugyebár. Ma az emberek zöme nem az Élőlánc Mozgalom miatt, hanem a kormány ellen ment ki a Kossuth térre, hiába próbálták meg a zavaró tényezőt elküldeni onnan, mégis lett balhé. Lányiék nem képesek a tömeget úgy kezelni, mint Orbánék, ráadásul az is hiba volt, hogy a Kossuth térre vitték ki a tömeget. A Kossuth tér szimbolikus hellyé vált a tüntetők szemében, hiszen tavaly hónapokig voltak ott.

Ráadásul nem ártana, ha tanulnának egy kis retorikát, mert hebegésekkel, közhelyekkel, honfiúi/-leányi érzelmeket kiváltó szavak puffogtatásával maximum csak hergelni lehet a népet, arra pedig most nincs semmi szükségünk.

Persze azért ettől függetlenül még érdemes odafigyelni, hogy mit mondanak, legközelebb hátha jobban fog sikerülni nekik.

Ja, a törvényt persze megszavazták, lesz itt privatizáció, akármilyen kis hülye változtatásokat is eszközöltek rajta.

(Még egy apró megjegyzés: Az idézetek természetesen nem szó szerintiek. A fene se akart ott jegyzetelni.)