Ez az elsőre hatalmas ostobaságnak tűnő kérdés gondolom már sokakban felmerült a kormány működését látva. Ugyanakkor az új egészségügyi törvény körüli hercehurcát tekintve, talán már nem is olyan ostoba kérdés. Tehát most akkor demokratikus, vagy diktatórikus kormányunk van?

Gondolom mindenki előtt ismert tény, hogy decemberben Sólyom László megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek az egészségügyi törvényt. Azt hiszem, ezt a gesztust úgy is lehet értékelni, hogy Sólyom lerázta magáról a felelősséget - hiszen tudnia kellett, hogy ez nem kötelezi a kormánypártokat semmire, ha változtatás nélkül megszavazzák, akkor neki alá kell írnia -, de értelmezhetjük úgy is, hogy Sólyom megpróbált betartani bizonyos demokratikus játékszabályokat. Azaz, ha nincs a törvényben alkotmányellenes rész, akkor nem küldi el az Alkotmánybíróságra kontrollra. Legyünk optimisták, tételezzük fel az utóbbi esetet.

Mit lépett erre a kormány? Kisebb változtatásokat ugyan végrehajtottak a törvénytervezeten, azonban a lényegi rész változatlan maradt, és nem reflektáltak az államfői aggályokra sem, majd a mai szavazás során átverték a törvényt, és egyúttal megakadályozták, hogy megerősítő népszavazást lehessen kiírni erről a törvényről. Ez utóbbi része szerintem rendben is van, a népnek valószínűleg gőze sem lehet az egészségügyi rendszerről. (Az Index cikk itt, meg percről-percre is.)

Az a része azonban egyáltalán nincs rendben, hogy a kormány a szakmával sem egyeztetett, az a része meg egyáltalán nincs rendben, hogy ezt a törvényt kicsivel több, mint egy év alatt dobták össze.

Azaz a kormánypárti többség ma mind az emberek, mind a szakma ellenére átverte az új törvényt, fittyet hányva mindenféle tiltakozásra.

Ez az a momentum, amikor meg kell állni egy pillanatra, és feltenni a kérdést: Diktatúrában élnénk?

Az első és kézenfekvő válasz, hogy természetesen nem. Hiszen ez a kormány a demokráciák egyik alapvető intézménye révén, választások útján került hatalomra.

Erre a kérdésre második nekifutásra is csak azt válaszolhatjuk,  hogy nem. Illetve azt, hogy természetesen nem, de...

Mert van néhány de. Az első például az, hogy a parlamenti képviselők - a képviseleti demokrácia lényegéből fakadóan - nem a pártjukat, hanem az embereket, az emberek érdekeit képviselik. Jelen esetben mondhatjuk azt, hogy az emberek nem döbbentek rá, hogy nekik az az érdekük, hogy az egészségügyi szolgáltatások területén is megjelenjen a magántőke, azonban azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy azok a választópolgárok, akik - amikor éppen nem választópolgárokként funkcionálnak az elfüggönyözött szavazófülkében - orvosként tevékenykednek, értenek hozzá. Ezért a szakmai-társadalmi vita elhagyását mindenképpen a demokrácia arculcsapásaként értékelhetjük.

Komoly problémának mondhatjuk továbbá, hogy a választópolgár tényleg csak minden negyedik évben mondhatja el a véleményét, mert egyébként tüntetgetnek, tüntetgetnek, aztán majd hazamennek. Most is tüntetés van a Kossuth téren, és igen, előbb-utóbb hazamennek.

Nem akarom most hosszabban ragozni pedig lehetne. A címben feltett kérdésre egy hatalmas nem a válasz, még akkor is, ha valaki a mai parlamenti események kapcsán igent üvöltene, azonban tegyük hozzá, hogy jelenleg Magyarországon - és talán egész Kelet-Európában - sokkal látványosabbak a demokratikus államberendezkedés hiányai, mint tőlünk nyugatabbra.

Gyurcsányéknak pedig csak azt kellene megérteni, hogy mi értjük, hogy szükség van a reformokra - ahogy értette ezt Sólyom is, hiszen nem erre hivatkozva küldte vissza a törvényt -, azonban ezeket a reformokat izomból nem lehet lenyomni az emberek torkán. Ehhez párbeszéd kell a szakmával, az emberekkel, és nem néhány színes prospektus, rádió-, vagy tévéreklám, ahol mindenki élteti az eljövendő változásokat.