Higgyétek el, eszem ágában sincs megkérdőjelezni, hogy megérdemlitek-e azt a fizetést, amit az Apeh folyósít számotokra. Ellenben azt azért megkérdezném, hogy biztosak vagytok-e abban, hogy ezt a fizetést a seggvakargatásért kapjátok?
Mert mi mással lehetnétek elfoglalva, ha egyszer már három napja képtelen vagyok telefonon elérni egyik kedves munkatársatokat. Nagyon kedvesen kiküldtetek egy levelet valakinek, behajtással fenyegetve őt, aki aztán átadta nekem ezt a levelet, megkérve, hogy beszéljek a t. ügyintézővel. Én hétfő óta próbálkozom.
Elismerem igazatok van, a tartozást márpedig be kell hajtani, persze azért remélem, hogy nemcsak a pár tízezer forintos adósságú embereket zaklatjátok, hanem például őket (PDF) is.
Azt is elismerem, hogy korántsem akadtam volna ki, ha ez a telefonos elérhetetlenség egyszeri eset lenne. De nem az. Küldözgetitek lelkesen a semmitmondó sablonleveleket hülye felszólításokkal még hülyébb hiánypótlásokra, meg arról, hogy ebben meg ebben a bevallásban hiba van, persze a konkrét hiba megnevezése nélkül, hadd szopjon az a rohadt állampolgár/vállallozó/könyvelő még miattatok is, mert hát egyébként szopás az van éppen elég a lassan már havonként változó jogszabályok miatt amúgy is. Aztán a levél fejlécére odafirkantotok még valami ügyintéző nevet és telefonszámot is, de tényleg nem értem, hogy miért. Ha tíz hívásból egyszer felveszitek, akkor azt már oltári nagy szerencsének lehet nevezni. Egyébként vagy foglalt, vagy pedig hiába csörgeti az ember a telefont akár öt percen is keresztül, rá se bagóztok. Vagy élvezitek a telefoncsörgést? Ez egy olyan perverzió, ami szükséges kelléke egy Apeh ügyintézőnek?
Pedig esküszöm, már régen letettem arról, hogy pénteken, vagy fél dél és délután egy között telefonáljak, mert tudom, hogy hiába. Ahogy nem telefonálok reggel kilenc előtt, és délután fél három után sem már. De abban a maradék kis időben miért nem lehet felvenni a telefont?
Az olyan apróságokat már nem is említem, hogy az egyik osztály nem látja a másik a dolgait, ezért egy ügy miatt többször is be kell(ene) sétálni/telefonálni, vagy hogy ugyanarra a kérdésre három ügyintéző három különböző választ ad, a franc se törődik vele, ez Magyarország, a totális káoszba fulladó ügyintézés hazája, ehhez kezdünk hozzászokni, a profik akár már csak egy agyvérzéssel is túl tudnak esni egy hivatalos ügyintézésen.
De azt a rohadt telefont, kedves ügyintéző barátaim, azt a rohadt telefont miért nem lehet felemelni, ha már egyszer csörög? Ha meg gyűlöltök telefonon beszélgetni bárkivel is, akkor ne írjatok ügyintézőt és telefonszámot azokra a levelekre, amiket egyébként olyan lelkesen küldözgettek szerteszéjjel. Írjátok rá inkább, hogy isteni kinyilatkoztatás az, amit a kezünkben tartunk, és ahhoz fogjuk tartani magunkat. A telefon helyett megpróbálkozunk majd inkább az imával, attól legalább senki nem vár verbális választ.
Nem, egyébként nem várok választ. Nem gondolom azt, hogy leereszkedtek hozzám, szánalmas kis állampolgárhoz.
Csak jólesett kiírnom magamból.
