Írtam a minap, hogy mennyire kibuktam az 'Utolsó idők' tipikusan magyaros művészieskedésén, és hogy nem hiszem el, hogy a magyar filmrendezők csak ilyen a-nagy-magyar-puszta-közepén-szenved-egy-marha, vagy elbaharintott vígjátékokat képesek kiszenvedni magukból.

Aztán a minap megnéztük az 1-et, és hál'istennek azt mondhatom, hogy azért tudnak mást is van valaki, aki mást is tud.

Most, aki azt várja, hogy mondok valamit a filmről, gyorsan tovább is állhat. Nem fogok. Ti. nem tudok. Nem tudok, pedig 100-ból 99-szer mindig van mondanivalóm egy filmről, már kb. akkor, amikor kilépünk a mozi ajtaján. Szóval ez most az a ritka 100. alkalom. Ez alapján pedig csak megerősíteni tudom azt a, már a film kb. közepénél levont konzekvenciámat, hogy ez a film jó.

Mondjuk mindaz, amire kifut a film vége, kissé triviális, bár ahogy megjegyezték, lehet, hogy csak nekem, ti. olvastam és gondolkodtam már eleget erről a dologról. Annyit, hogy ne akarjak többet olvasni és gondolkodni róla, bár érdekes volt inkább magyarázatként látni, mintsem kérdésként.

Talán csak annyit mondanék a filmhez, hogy mindenki a sci-fit emlegeti vele kapcsolatban, noha ez egyáltalán nem az. A film elkészíthető lett volna nem sci-fi keretek között is, bár akkor biztos nem lett volna egyáltalán nézője, hiszen ki kíváncsi egy kb. 90 perces filozófiai beszélgetésre a vásznon?

Már csak azért sem hiszem, hogy sci-fi, mert az ötlet Lem: 'Az emberiség egy perce' című könyvéből származik, ami pedig nem sci-fi. (Bár ez utóbbi dologban kissé bizonytalan vagyok, ti. bár megvan a könyv, mindig csak az első esszét olvastam el, az annyira lenyűgözött. Mondjuk azt már legalább négyszer elolvastam, de az az írás egyáltalán nem sci-fi).

Ami nekem a filmben soknak tűnik, az talán csak a Sinkó László alakította karakter, aki a film egészében dobálja magából a bölcsességeket.

Mindenesetre ez egy olyan film, amit még legalább egyszer, vagy kétszer meg kell majd nézzek, és akkor talán már lesz véleményem róla. Aztán, majd, ha kiadják dvd-n, ott akarom tudni a polcomon.