Oszkó megmondta a magáét, de jó alaposan, aszonta, hogy na hüjjemagyar, most mit csodálkozol, há' nézzé' mán kűfődre, ottan nem vannak ekkora parák, hogy mégis mi a tetves fanszőrzet az a tevékenység piaci értéke, hanem fogják magukat, osztán akkor leülnek egy kis papirossal, meg egy helyre kis pennával, osztán jó alaposan kiszámíccsák maguknak. No, hüjjemagyar, há' ne siránkozzá' má'!

Aztán azt Oszkó ugye nem magyarázta el, hogy vajon a kűfődi apehoknál is van-e olyan dolog, hogy egy bizonyos bevételi szintet teljesíteniük kell, egyébként ugrik az év végi jutalmuk ugyebár, meg arról sem beszélt, hogy ott kűfődön vajon ugyanannyira szarba' van-e az államháztartás, mint minálunk, arról meg aztán Oszkó végképp nem beszélt, hogy mi van akkor, ha kis vállalkozónk nekiül kiszámolni az ő kis tevékenységének piaci értékét, osztán kigyün egy - egy bizonyos bevételi szint elérésében érdekelt - apehos dolgozó, osztán hogy, hogy nem, de mondjuk kb. a dupláját számolja ki, mint amit a kis vállalkozónk kiszámolt magának.

Ja, hogy keveset fizetnek be? Há' oda ne rohannyak, eddig keveset fizettek be, osztán mégis tudott menni a pénzszórás, de nem is ez van leginkább, hanem az, hogy ugyebár van az a példa a jó fődesúrról, meg a parasztyairól, ottan aszondja a példabeszéd, hogy a jó birtokos nem fojcsa meg a parasztyait, mert akkor ő is éhen döglik, ugyi. Márpedig ez a jó magyar állam mostanság éppen arra van ráállva, hogy ezeket a jó kis parasztokat, akik vannak akkora hüjjék, hogy nem osonnak kűfődre a székhellükkel, belefojcsa a szarba.

Há' persze nem okítani akarom én a t. pízügyminiszter uraságot, csak arra kérném, hogy ha má' ilyen hüjjemagyar vagyok én is, akkor lesszíves ugyanmá' egy jogi marhaságoktól mentes tökeccerű kis példán bemutatni, hogy mégis hogyan kell kiszámítani a tevékenység piaci értékét, még mielőtt télleg sokan összerúgnák a port az apekkal, meg ha má' kűfődön télleg ennyire eccerűen megy a számolás, akkor hátha nem vagyunk ollan hüjjemagyarok, osztán hátha megércsük mink is ebbe a hüjjeországba'.

Lehet ám franciapélda is, mert há' én biza nem beszélem a nyelvüket, de hát asszem, hogy há' pédának okáé' a hetes számot ottan is pont úgy írják, mint mi hüjjemagyarok, de talán a százalék-, meg az összeadós jelet is, de assem baj, ha esetleg franciául mondaná el, mert azé' van olyan hüjjemagyar, aki beszél franciául.