8. A politika válasza
Milyen választ adott a politika eddig az identitásválságra?
Igazából semmilyet, nem is vagyok biztos benne, hogy egyáltalán felismerték ezt. Ami választ adtak, az meglehetősen primitív volt. A hordákban vándorló ősemberek azt tudták, hogy mi az, ami saját, minden más ellenség volt.
A politikai pártok erre nem voltak képesek, hiszen a világ jóval bonyolultabbá vált, a politikusok viszont továbbra is ebben az ősi, primitív, dichotómiákon alapuló világképben gondolkodtak. Hogyan lehet így segíteni az identitásválságon? Csak primitív módon: Ha a sajátot nem tudjuk kijelölni, akkor jelöljük ki az ellenséget, hiszen az sokkal egyszerűbb. Ha tudod, hogy ki az ellenséged, tudod, hogy ki vagy te. Egy elég primitív eljáráson alapuló külső identitásképzéssel.
Így elkezdődött a viktorkirály-ozás, a konstans nácizás, és a gyurcsányozás, meg az ’egyik nagy párttal sem’-ozás.
De ez nem volt elég. Az ilyen módon képzett identitás túl szűkre szabja az ismert világ határait.
Kellett egy új módszer.
9. A Fidesz módszere
De az új módszer egyáltalán nem volt új.
Nem véletlen az ’Új Társadalmi Szerződés’ állandó emlegetése. A Fidesz ezzel, illetve a Nemzeti Együttműködés Rendszere-nek meghirdetésével ugyanúgy a külső identitásképzés eszközét használja, csak éppen előjelet fordít: Nem azt mondja meg, hogy ki az ellenségünk, hanem azt, hogy kik vagyunk mi. A Fidesz rendet akar tenni a káoszban, irányt akar mutatni a posztmodern forgatagában, de mindezt kádári technikákkal. A Fideszben nem az a kádári, hogy kádári népnek kádári politikát ad, hanem az, hogy az identitásválságra primitív, kádári technikával válaszol. Attól, mert előjelet fordít, még ugyanúgy primitív marad, nem segít megbirkózni a posztmodern kihívásaival, az ismert világ határait a kelleténél szűkebben határozza meg.
De ettől a Fidesz még nem válik kommunistává, sőt, diktatúrát sem akar. Bár a technika kádári, de előjelet fordít.
A kommunisták azt állították, hogy az ő rendszerük, az ő világképük, az ő értékrendjük a legtökéletesebb, amit csak el lehet képzelni. A Fidesz nem ezt állítja, sőt (és itt van a lényeges különbség) a Fidesz nem állít, hanem tagad. Az egyet állítani és a többet tagadni egymással ekvivalens (ettől tűnhetnek kommunistáknak), azonban más logika áll mögötte.
A Fidesz minden, eddig nagyobb közfelháborodást kiváltó cselekedete egy nézőpontból logikus, koherens egészet alkot. De ez nem a kommunista nézőpont, nem is a diktatórikus, és nem is a konzervatív. Ez a nézőpont: a fundamentalista.
Illetve a kvázi-fundamentalista, és ezt nem csak azért mondom, hogy elkerüljük az értelmetlen és felesleges hermeneutikai vitákat.
