Bizonyára elsősorban Gyurcsány számára fájdalmas különösen, hogy nem ő, hanem fő mumusa, Orbán Viktor esélyes arra, hogy államférfivá emelkedjen.

Nem én mondtam ezt, hanem a DeDi munkatársai, ők is még június 11-én. Hozzáteszik, hogy ehhez Orbánnak nem kell mást csinálnia, mint végigvinni a reformokat.

Az, hogy Orbán eddig nem sokat tett azért, hogy a DeDi jóslata beigazolódják, gondolom kevesek előtt vitatott.

A nyáron bejelentett 29 pont jellemzően arra volt jó, hogy a zemberek bizalmát fenntartsák. A pontok egyik része kifejezetten populista volt (az állami vezetők bérének megvágása, a pálinkafőzés szabadsága, az illetékmentes öröklés - most húszmillió forintig van illetékmentesség, stb.), másik része valamilyen későbbi időre eltolt intézkedést jelentett be (egykulcsos családi adózásról még mindig csak annyit tudunk, hogy jövőre egykulcsos, de szuperbruttós lesz, az eu-s források a kkv szektor számára kedvező átrendezéséről sem tudunk semmit, de a Nemzeti Eszközkezelő Társaságról sem, miközben a devecseri és kolontári lakosoknak többek közt a bankokkal is harcolniuk kell).

Hasznot igazából csak a bankadó hozhat, azt is leginkább csak az államnak, de hogy minden értelemben is hasznosnak nyilváníthassuk, meg kell várni a gazdaságra gyakorolt hatását - különös tekintettel a vállalati szektor hitelezésére. És persze ez az egyetlen olyan pont, amely amellett, hogy hasznot hoz, még népszerű is, de ezért viszont a magyarországi bankok megdolgoztak a magatartásukkal. (A huszonkilenc pontról, illetve adóelképzeléseiről már itt írtam, ezek a kijelentések továbbra is fentállnak).

Az meg gondolom különösen nem kétséges senki előtt, hogy a minap bejelentett intézkedések - a különadók kivetése, illetve a magánnyugdíjak lefoglalása - végképp nem sorolhatók a reformok közé.

Miközben az kétségtelen, hogy ezek a különadók az államnak hasznot hoznak - illetve sejtésem szerint a zemberek között a népszerűségük meg fogja közelíteni a bankadó népszerűségét -, az is legalább annyira kétségtelen, hogy ezeket a különadókat a befizető cégek át fogják terhelni az ügyfeleikre.

(Miközben arról se feledkezzünk meg, hogy Orbánék már ezzel a két csomaggal is lényegesen többet csináltak, mint Gyurcsányék. De csak többet, és korántsem eleget).

Ugyanakkor, ha van valami, ami mindenképp kétségtelen, akkor az az, hogy a kormánynak be kell tartania a hiánycélt. Legalábbis akkor mindenképp, ha meg akarják tartani a piac bizalmát, ha el akarják kerülni a Kósa-féle forintbedöntés megismétlődését.

A hiánycél tartására pedig két nyilvánvaló cél mutatkozik: A kiadások megvágása, ez tulajdonképpen a szociális háló teljes átalakítását igényli, vagy a bevételek növelése.

Mi a helyzet a kiadások megvágásával?

Amikor Gyurcsány Ferenc lemondott a kormányfői tisztségről, sokan érveltek az előre hozott választások mellett. Én pont ellene érveltem, ti. úgy véltem túl sok időbe kerülne, feleslegesen fecsérelnénk el hónapokat, miközben azonnali cselekvésre lenne szükség. Bajnainak ugyan némi stabilitást sikerült elérnie, azonban az államháztartás kiadási oldalának struktúrájához nem nyúlt. Ennek (többek között) az is az oka lehet, hogy Bajnai mögött egy meglehetősen szemellenzős Mszp-s többség ült, amely lényegében kisebbség volt.

Orbán esetében azonban más a helyzet. Orbán mögött 2/3-os többség van, méghozzá nem csak lojális, hanem egyenesen szervilis többség. Orbán megtehette volna, hogy kormányrakerülése után azonnal nekilát a struktúrális reformokhoz? Naná, hogy meg, azonban kb. négy hónapot feláldoztak az önkormányzati választások miatt. Pótcselekvésekkel szórakoztatták a népet. (Jut eszembe, hallotta valaki mostanság Orbánt a N.E.R.-t emlegetni?)

Most, hogy túlestünk az önkormányzati választásokon, és a Fidesz sikeresen besöpörte az önkormányzatokat is, vajon nekiállhatna-e az Orbán-kormány a reformoknak?

Nos, a válasz egyértelműen nem.

Mivel - ezt többször is hangsúlyozták - nem kívánják túllépni a 3,8%-os hiánycélt, nem állhatnak neki a reformoknak, mivel az az első lépésekben inkább kiadásnövekedéssel jár. Ez esetben viszont ugrik a hiánycél, ugrik a piaci bizalom, ergo ugrik az a lehetőség, hogy biztonságosabb piaci környezetben lehessen végrehajtani azokat a lépéseket, amelyek tényleg fájni fognak a zembereknek, amelyeket ténylegesen meg fognak érezni a bőrükön.

Tehát jelenleg nem lett volna ésszerű nekiállni a költségvetési reformoknak. Tavaly tavasszal még igen, sőt akár idén nyáron is, de most év végén már nem.

Januártól viszont minden bizonnyal neki kell állni - és én csak remélni tudom, hogy neki is állnak. Túl sokáig halogatni nem lehet, hiszen minél tovább halogatják, annál közelebb kerülnek a 2014-es választásokhoz, annál nagyobb valószínűséggel fognak a fájó intézkedések megmaradni a szavazók (lásd még: a zemberek) fejében.

Úgyhogy Orbán eddig jó pártpolitikusként viselkedett, remélem januártól az is kiderül, hogy képes lesz-e megvalósítani Gyurcsány legnagyobb rémálmát.