4. Hol van Lázár?

Honnan hívja vissza?

A mennyből vagy a pokolból?

Vagy egy olyan helyről, amit Seolnak hív a Biblia – a halottak gyűjtőhelye, ahol várják a feltámadást?

 

Azt gondolom ez az utolsó hely a valóságos.

 

Jó-e Lázárnak, ha visszatér?

Nehéz kérdés.

Az idézet és a kép forrása

Interjút készített a Népszabadság Lázár Jánossal, a Fidesz frakcióvezetőjével (az interjú elolvasása előtt kérem készítsék ki gyógyszereiket, nyugtatóikat!). Az ember ilyenkor arra gondolna, hogy a Népszabadság megpróbál hülyét csinálni Lázárból, vagy lejáratni őt. Azonban a Népszabadság - illetve Csuhaj Ildikó - semmi ilyet nem tesz. Ellentétben Lázár Jánossal.

Abban, hogy Lázár határozottan érvel a 98%-os különadó, illetve az AB jogkörének korlátozása mellett, nincs semmi meglepő, hiszen az ő ötlete volt ő terjesztette be. Még azzal sincs semmi gond, amikor arról beszél, hogy felkereste a miniszterelnök urat, akivel közölte, hogy a választási ígéret be nem tartása súlyos politikai, hitelességi konzekvenciákkal járhat. Bár ezen sorok szerzője a beszélgetést teljesen másképp képzeli el, de ezt magyarázhatja a szerzőben túltengő képzelőerő is.

Azonban arra semmilyen, az égegyadta világon semmilyen normális magyarázat nincs, ahogy Lázár levezeti a Fidesz jelenlegi tevékenységének jogosságát (egy van, ez pedig az orbáni forradalmi retorika, de azt ne tekintsük normális magyarázatnak, ti. nem az). Idézet a cikkből (de előtte tényleg tessék megkapaszkodni, és pár mély lélegzetet venni):

CS.I.: "A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el az állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét..."

L.J.: Ezt Orbán Viktor mondhatta...

CS.I.: Nem.

L.J.: Akkor Navracsics Tibor.

CS.I.: Igen, ő írta a Fidesz választási programjában.

L.J.:– Rendben is van. Az elmúlt három hét vitája azonban – ami talán az elmúlt húsz év egyik legfontosabb vitája volt – nem az Alkotmánybíróságról, nem a jogbiztonságról és nem is az alkotmányról szólt. Valójában arról, hogy egy országnak volt elege a pofátlan végkielégítésekből, ezt hárommillió szavazó megerősítette, és azt követelte, szerezzük vissza ezeket a hatalmas összegeket. Szimbolikus ügy is ez, amelyben sok minden manifesztálódott, például a demokrácia lényege: a választási ígéret betartása gyengíti vagy erősíti a demokráciát, vagyis érvényesül-e az emberek akarata.

Nem tudom világos-e Lázár állítása? A zemberek, hárommillió zember, azért szavazott a Fideszre, mert elegük volt a pofátlan végkielégítésekből. Ennyi. Finito. Nincs több. Lázár végigviszi azt a zseniális ostoba érvelést, mindent, szó szerint mindent oda vezet vissza, hogy az embereknek elegük lett a pofátlan végkielégítésekből.

 Lázár a továbbiakban elmondja, hogy ugyan az AB helyes döntést hozott, azonban a népakaratot (ugye hárommillióan szavaztak a választásokon a pofátlan végkielégítések ellen) nem lehet figyelmen kívül hagyni, így korlátozni kell az AB jogkörét, hiszen az AB nem tudja, hogy mit akarnak a zemberek, azt csak Lázár, illetve a Fidesz tudja.

Ezután áttér az elmúlt húsz év kritikájára, amely érvelést ismét csak az AB jogkörszűkítésének, illetve az új Alkotmány szükségességének igazolására használ fel, azonban mindvégig a népakaratra hivatkozva (ld.: Orbán Viktor 'A zemberek azt akarják' című beszédeit).

Lázár felelősségre vonná Sólyom Lászlót is (igazából csak kérdezne tőle egy-két dolgot, tehát nem jogi felelősségvonásra kell gondolni), de ebből csak az derül ki, hogy nem véletlenül nem hívták meg a Pázmányon rendezett konferenciára, ti. csak homályos elképzelései vannak arról a dologról, amit az alkotmány kategóriájába sorolhatunk be. Lázár szerint ugyanis az Alkotmány gátfutássá változtatja az emberek életét:

 CS.I.:  Sólyom László „válaszolt” erre. Azt mondta, az alkotmány soha nem akadályozta a kormányokat abban, hogy fontos társadalmi kérdéseket megoldjanak.

L.J.: Az AB mint intézmény, nem. Az eddigi alkotmány viszont igen. De főként az embereket korlátozta, hogy változtassanak. Ma Magyarországon, ha azt akarjuk, hogy az ország jó irányba változzon, elengedhetetlen, hogy az emberek igazságérzete ne sérüljön tovább. Az AB, de a legfelkészültebb jogtudós sem hagyhatja figyelmen kívül az igazságot. Nagy baj az, ha egy jogász, alkotmánybíró csak jogot akar szolgáltatni és nem igazságot.

Hát, hogyne. Jómagam is tapasztaltam, mikor minap el akartam jutni A-ból B-be. Útra is keltem, mint a népmesében a legkisebb királyfi, de az a rohadt alkotmány szinte percenként kiugrott egy fa mögül, és elgáncsolt. Úgyhogy vissza is kellett fordulnom.

Lázár tulajdonképpen azt az abszurditást állítja, hogy egy késelés során nem a kést rántó az elkövető, a tettes, hanem a kés. Egyébként meg a nagy baj az, ha azt gondoljuk, hogy az alkotmánybíráknak igazságot kellene szolgáltatniuk. Nem, az az igazságszolgáltatás feladata, az igazságszolgáltatás pedig a mindenkori törvények alapján működik. Az alkotmánybíráknak pedig a törvények alkotmányosságának, jogszerűségének a vizsgálata a feladata.

Amely vizsgálaton Lázár János visszamenőleges hatályú javaslata a végkielégítések megadóztatásáról elbukott, akár tetszik ez neki, akár nem, akár tetszik ez az embereknek, akár nem. Elhiszem, hogy sokan vannak ebben az országban, akiknek szinte orgazmust okozott, hogy most azokra is rájár a rúd, csak egy dologról feledkeznek el: az a rúd az olyan dolog, hogy hol az egyik, hol a másik háton táncol. Eddig az AB próbált tenni az ellen, hogy az aktuális hatalom kénye-kedve szerint táncoltassa a rudat. Hol következetesen, hol következetlenül, hol jól, hol rosszul, de legalább próbált tenni valamit. Mostanáig.

Mert Lázár kijött a barlangjából. Hogy a bibliai jól tette-e, az nehéz kérdés. Hogy János jól tette-e, nem nehéz kérdés. Nem. Mert most politikai zombiként járkál közöttünk, és zabálja az agyakat.