Durván három éve kúrtuk el, illetve három éve tudtuk meg az örökbecsű hangfelvételnek köszönhetően, hogy ezek bizony elkúrták. Nem kicsit, nagyon. Ez az utóbbi három év pedig nagyrészt azzal telt el, hogy megpróbálták rendbe rakni az elkúrást az államháztartást, amit elkúrtak, de nem kicsit, hanem nagyon. Ez egyik oldalról azt jelenti, hogy növelni kell a bevételeket, a másik oldallal pedig most nem foglalkozunk.

Hogyan lehet növelni a bevételeket? Természetesen pl. adók, járulékok, illetékek emelésével, vagy a kedvezmények csökkentésével. Egyrészt. Másrészt pedig hova fordulhat állam bácsi ilyen esetekben? Hát persze, hogy az Apeh-hez. Szóval kb. három éve a magyar gazdasági szereplőkre rászabadították az Apeh-et, amely nem is tétovázott sokat, véres szájjal harapta át bárki torkát.

Persze tegyük hozzá, hogy nagyon sokan meg is érdemelték a torokátharapást. Megérdemelték, hogy szőröstül-bőröstül az Apeh torkába dobják őket. Nagyon sokan százezres, milliós értékben csaltak adót, részemről ezek a cégek/emberek túl sok szimpátiára ne számítsanak. Nem sajnálom, ha megjelennek náluk a revizorok és büntetést szabnak ki rájuk. De! De az Apeh annyira idióta módon tud dolgozni, hogy ez az egész lassan már inkább tűnik egyfajta boszorkányüldözésnek, mintsem jogos büntetésnek. Ráadásul ebből az egészből az államháztartásba sem jut annyi bevétel, mint amennyi juthatna.

Maradjunk a vagyonosodási vizsgálatoknál. Az, hogy kimennek az ellenőrök, életmód és berendezési tárgyak alapján megpróbálnak kikalkulálni egy jövedelmet, az mondjuk elég gázos, legalább annyira, mint amikor a PM határozza meg a piaci árakat. Már csak abból a szempontból is, hogy állam és állampolgárok éveken, sőt évtizedeken keresztül tartó cinkos összekacsintása a féllegalitás szintjére emelte az adócsalást, illetve, hogy az elmúlt évek, évtizedek kifejezetten ostoba adópolitikája kikényszerítette az adóelkerülést, a feketejövedelmet, mint megélhetési stratégiát, így tényleg kifejezetten szánalmas hirtelen ráugrasztani az Apeh-et a magyar gazdasági szereplőkre. Még akkor is, ha nem feltétlenül kell azokat sajnálni, akik el tudnak csalni több millió forint adót. A magyar munkavállalók jelentős részének erre még lehetősége sincs, sajnos.

Ismétlem nem az adóhiány megállapításával van gondom (bár a módja eléggé problematikus), hanem az azt követő lépésekkel. Konkrétan a büntetéssel. Ti. ilyenkor nem csak adóhátralékot állapítanak meg, hanem kiszabnak egy bizonyos összegű büntetést a jövedelem eltitkolásáért, illetve késedelmi pótlékot is rónak ki. Méghozzá nem is kicsiket, könnyen előfordulhat, hogy a büntetés és a késedelmi pótlék együttes összege megközelíti az Apeh által vélelmezett eltitkolt jövedelem után fizetendő adó.

Az idei vagyonosodási vizsgálatok közül 315 zárult megállapítással, és az ellenőrök 2,1 milliárd Ft adókülönbözetet tártak fel. (Ez nem a fizetendő összeget takarja, mert ezen felül még 50% adóbírság és késedelmi kamat is felszámításra kerül, tehát a teljes összeg megközelíti 4milliárd forintot.

Idézet innen.

Nekem ezzel a büntetéssel és késedelmi pótlék kiszabással van problémáim. Az egyik egyfajta etikai kifogás, ti. szerintem ahogy gáz lenne visszamenőleges hatályú törvényt alkotni, pont annyira gáz az is, ha a saját idióta magatartásunk miatt visszamenőlegesen büntetünk másokat. De ez a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy ezzel a magatartással az állam súlyos milliókat (összességében milliárdokat?) bukhat. Mert kiszámolnak valakinél mondjuk ötmilliós adóhátralékot, és tételezzük fel, hogy az illető be tudja és be is akarja fizetni. De kiszabnak mellé büntetésként és késedelmi kamatként még egyszer ötmillió forintot, a befizetendő delikvens már gondolhatja azt, hogy tízmilliót azért már mégsem, vagy lehet, hogy tízmilliót már nem is tud befizetni. Mit csinál? Például elmegy perelni. Nem is rossz eséllyel. De ha mégsem, mint ahogy az előbb linkelt Index.hu cikk végén olvasható, akkor sem biztos, hogy fizet a delikvens, hiszen adatokat inkább csak a kiszabott összegekről lehet találni, a tényleges befizetésekről nem, hanem inkább más nevére iratja vagyontárgyait, ha van cége, azt bedönti, majd alapít egy másikat a házastárs, testvér, szülő, vagy akárki nevére, és röhögve odaáll az Apeh elé: 'Tessék, itt vagyok, hajtsátok be, ha tudjátok!'.

Szóval szerintem ez az a tipikus helyzet, amikor a kevesebb több lenne. Még akkor is, ha a vagyonosodási vizsgálatoknak vannak pozitív hatásai. De lehet, hogy csak a "rút félelem igazgat"-ása miatt, márpedig az a vagyonosodási vizsgálatokkal együtt fog elmúlni.

De ami igazi probléma a vizsgálatokkal kapcsolatban: Vajon miért van az az érzésem, hogy a barátok, rokonok, üzletfelek, stb., akiknél valószínűleg tényleg lett volna mit keresni, egész egyszerűen nem kerültek bele a vagyonosodási vizsgálatokra kijelölt személyek csoportjába?

A bloghu mostantól kezdve alkalmat kínál arra, hogy bizonyos szavak használatát ne engedélyezzük, úgyhogy én most élek ezzel a lehetőséggel. A továbbiakban a következő szavak tiltottak itt a hángörienidioccon:

1. Lenyilatkozta - na, ez az a szó, amit ha meghallok, vagy meglátok, rögtön gyilkolni támad kedvem. A továbbiakban tiltott a használata.

2. Spenót - nem szeretem. Tessék helyette inkább a sóska szót használni, mert azt szeretem, az finom, azt bármikor, bármilyen körülmények között el tudom fogyasztani. A továbbiakban tiltott a használata.

3. Hülye - káromkodni, vagy gyalázni valakit persze ér a továbbiakban is, akinek tényleg ehhez van ingerenciája, de tessék kreatívabban csinálni, mint egy sima hülyézés. Tessék szépen idiótázni, vagy vérnösző barmozni (kopirájt S. Lem), esetleg a Taigetosz pozitív szóösszetételt használni. A továbbiakban tiltott a használata.

4. Differenciálszámítás - na, fogalmam sincs arról, hogy ez pontosan mit is jelent. Nem szeretem hülyének érezni magam. A továbbiakban tiltott a használata.

5.Címlap - ne tegyen senki nekem megjegyzéseket azért, ha bármelyik bejegyzés is kikerül az Index címlapra. Nem én tettem ki, hanem valamelyik szerkesztő, tessék neki levelet írni és számon kérni, hogy miért csinálta. A továbbiakban tiltott a használata.

6. Főoldal - hasonló okokból, mint  címlap. A továbbiakban tiltott a használata.

7. Dan Brown - a legtehetségtelenebb író mindazok közül, akik bármilyen hírnévre is tettek szert. A Da Vinci kódból ez első öt oldalt voltam képes elolvasni, aztán a sarokba dobtam a könyvet. A továbbiakban tiltott a használata.

8. Valóság - ilyen nem létezik, ne is beszéljünk róla. A továbbiakban tiltott a használata.

9. Episztemológia - mivel a valóság nem létezik, így nincs is mit megismerni. A továbbiakban tiltott a használata.

10. Det kommer an på... - én bíztatnék mindenkit a magyar nyelv használatára a norvég helyett. A továbbiakban tiltott a használata.

Beszélgettem minap egy ismerősömmel. Mondta, hogy már hónapok óta nincs munkája, úgyhogy kicsit félretette a vágyait, lejjebb adott igényeiből, és beadta az önéletrajzát egy ruhaboltba eladónak. Mondta a nevét is, de egyrészt én már elfelejtettem, másrészt nem is fontos. Azt is mondta, hogy ez a ruhabolt valamelyik plázában működik.

Eddig a történettel nincs is semmi gond (nem számítva az ismerősöm munkanélküliségét). A gond azzal van, hogy azt mondta, hogy az önéletrajza mellé mellékelnie kellett egy motivációs levelet.

Motivációs levelet. Egy ruhaboltba. Eladónak. Hát már ennyire az agyunkra ment a ... a nem is tudom mi ... a bürokrácia talán? Hát már ennyire hülyék volnánk? Motivációs levelet egy ruhabolti eladónak? Bazdmeg. Ha a hülyeség fájna, itt nagyon sok ember reggeltől estig kínok között fetrengene a padlón.

Mégis mit lehetne beleírni? Mármint mondjuk azon túl, hogy pl. ez a szakmám, úgyhogy gondoltam először eladóként próbálnék meg elhelyezkedni, mielőtt felcsapnék hentesnek, kovácsnak, vagy villanyszerelőnek. Hogy csakis és kizárólag ruhák eladása közben tudom kiteljesíteni egyéniségemet? Hogy valamilyen földöntúli boldogságtól lúdbőrzik a hátam, ha azt kérdik tőlem, hogy van-e ebből a nadrágból egy számmal kisebb méret? Hogy ruhafetisiszta vagyok? Hogy a globális felmelegedés ellen, vagy a világbéke mellett ruhaeladással kívánok harcolni?

Jó, nem azt mondom, hogy a motívációs levélnek nincs meg a maga haszna. Hogy néha igenis kérni kell motivációs levelet. De nem akkor kell kérni, amikor eladót, villanyszerelőt, szakácsot, vagy sofőrt keresnek. És az, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egy motivációs levél jó és hasznos dolog, nem jelenti azt, hogy egy motivációs levél mindig jó és hasznos dolog. És aki ezt nem ismeri fel, az csak segget csinál az arcából, pont úgy, mint ahogy ezt a ruhabolti hirdetés feladója elkövette.

Szóval csak annyit üzennék ezeknek a fontoskodó névtelen nulláknak, hogy az átlagember motivációja a munkára az a pénz. A kereset. Amiért tud enni-inni, rezsit fizetni és olyan tevékenységeket végezni, amelyeket tényleg élvez.

Ez pedig az esetek döntő zömében épp elég motiváció.

Ha most rövid akarnék lenni, csak annyit kérdeznék: Miféle idióták dolgoznak a PM-ben? De nézzük azért hosszabban.

Vegyük a következő két dolgot:
1. A jövőre fizetendő ingatlanadót az ingatlan piaci értéke után kell fizetni. (És az ingatlanadó tervezetének más anomáliáiba most ne menjünk bele).

2. 2010-től a minimális vállalkozói járulékalap nem a minimálbér duplája lesz, hanem a tevékenység piaci értéke után kell megfizetni a járulékokat.

Halló! Valaki odafönt! Tudják egyáltalán, hogy mi az a piac? Vagy mi az a piaci érték?

Szerintem nem. Nézzük először az ingatlanadót. Azt mondják, hogy fizess az ingatlan piaci értéke után. Na de könyörgöm, mindezek után a PM-ben akarják meghatározni, hogy mennyi egy ingatlan piaci értéke??? (Itt lehet kalkulálgatni egyébként). Na, akkor szájbarágás: Egy ingatlan, vagy bármi más piaci értéke annyi, amennyiért el lehet adni. Nem annyi, mint amennyit egy íróasztal mögött kikalkulálnak. Például kitöltöttem a kalkulátort a házunkra, egy kicsivel harminc millió fölötti értéket dobott ki. Ugyanakkor idén tavasszal járt nálunk a polgármesteri hivatal értékbecslője (vagy valami ilyesmi), aki húsz millió alatti összeget hozott ki. De jelenleg például el sem merjük akarjuk adni, mert jókorát buknánk rajta. Na most akkor mi van?

A másik dolog ez a tevékenység piaci értéke. Na, most, hogy ez alatt mit értenek, azt ki sem lehet találni. Míg az ingatlanadónál legalább figyelembe vették a földrajzi különbségeket, addig a vállalkozói jövedelmeknél nem. Márpedig nem nehéz belátni, hogy ahogy egy kis faluban lévő ingatlan értéke nem éri el pl. egy budapesti ingatlanét (azonos jellemzők mellett), úgy egy kis faluban dolgozó mesterember munkája sem ér munkájáért sem fizetnek annyit, mint egy Budapesten dolgozó munkájáért. Ezek után tényleg nem értem mire gondolnak a PM-ben. Megyénként, sőt régiónként külön-külön minimáljövedelmeket kell majd kiszámolni. Vagy majd megint a PM mondja meg, hogy mennyi a piaci érték? A Pénzügyminisztériumból Piaciértékmeghatározó Minisztérium lesz?

Persze értem én, hogy mit akarnak. Bevételt, sok pénzt, mert egyébként problémák lesznek az államháztartással. De akkor mondják ezt, ne hivatkozzanak ilyen ostoba dolgokra, mert egyébként tényleg felmerül az emberben a gondolat: A PM-ben a piacgazdasági viszonyokról és mechanizmusokról semmit nem tudó emberek dolgoznak.

Kint voltam a Stadionban kedden a Debrecen meccsén. Nem szándékoztam erről írni, de ez a Szöllősi írás kihozott belőlem pár gondolatot.

Az gondolom nyilvánvaló, hogy én nem újságíróként, vagy VIP vendégként voltam odakint, de még csak nem is autóval, szóval a parkolási helyzethez nem tudok hozzászólni, pont úgy, mint a bejutási anomáliákhoz (már, ha voltak ilyenek), ti. mi már a meccs kezdete előtt egy órával bementünk, akkor pedig percek alatt bejutottunk.

A biztonsági személyzetre sem tudok akarok egy rossz szót sem szólni, udvariasak voltak, még akkor is, amikor még a stadionon belül álltunk jóval a meccs vége után (mert figyeltük a kifelé igyekvő tömeget, bámultuk, hogy a tömeg tényleg hullámzik, ahogy apró lépésekkel, folyamatosan jobbra-balra dőlöngélve próbál meg kijutni), még akkor is határozottan, de udvariasan figyelmeztettek, hogy most már tényleg hagyjuk el a helyszínt. Mi meg elhagytuk, mentünk le a tömegbe hullámozni. De aránylag hamar ki is jutottunk, nem álltunk ott öt percnél többet.

Ellenben azt tényleg nem értem, hogy Magyarországon miért jellemző az ilyen nagyobb tömeget megmozgató eseményekre a permanens húgyszag? A szervezők, ha tudják (márpedig az eladott jegyek számából tudniuk kell), hogy sok ember fog egy helyen összegyűlni, és azt is tudják, hogy egy jelentős részük bizony meg fog inni egy-két-sok sört előtte, miért nem gondoskodnak pl. mobilvécékről? Miért kell eldugott sarkokat keresni? (Egyébként én kibírtam amíg bejutunk, de nekem nem volt nehéz dolgom, két sört ittunk meg előtte, annyit meg elég sokáig tudok sétáltatni. Bár mondjuk stadionon belül meg a nőibe rongyoltunk be, mert egyáltalán nem volt jelölve az ajtókon, hogy melyik vécé melyik nemet illeti, de ezt azért csináltuk, mert pont láttuk, hogy egy szurkolóhölgy erőteljes léptekkel berongyol a - z ezekszerint - férfivécébe).

A másik dolog: Van most a Fradinál ez a petárda-ügy. Már nem tudom melyik ferencvárosi illetőségű ember nyilatkozta (sajnos már sem tudom, hogy játékos, vagy valamelyik biztonsági szakember volt-e, és nem ér annyit, hogy megkeressem), hogy egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valamilyen petárda, vagy tüzijáték ne jusson be a nézőtérre. Na, akkor kedden megtörtént az elképzelhetetlen, mert nem volt a stadionban sem petárdázás, sem egy pirotechnikai eszköz használata. Akkor hogy is van ez? Ezek szerint mégis lehetséges, csak akarni kellene?

A harmadik dolog, ami engem nagyon bánt zavar, mi a francért nem lehet legalább sört kapni a stadionon belül? Az ember ül a tévé előtt, nézi pl. a Liverpool-Debrecen meccset, és azt látja, hogy a lelátón emberek mennek jobbra, emberek mennek balra, és némelyikük kezében bizony frissen csapolt sör van. Jó, persze tudom, vagy legalábbis sejtem a választ, de azért mégis. Azért, ha már meccs, akkor legalább félidőnként egy korsó sört eliddogálna az ember. (Arról nem is beszélve, hogy akkor legalább lett volna hova szórni a szotyihéjat).

Egyébként ez utóbbin még túl tudom tenni magam, de a permanens húgyszagon, azon nem. Miért kell bokrok közé kergetni azokat az embereket is, akikben van annyi jóérzés, hogy csak muszájból mennek oda?

"Úgy rémlik, ön hattized részben már elvesztette józanságát."
Fu úr figyelmeztetése a fiatal Csennek.

Úgy jellemzően minden alkalomnak megvan a maga viselkedési kódexe. Amikor Patrick Berger végigtáncol az ünnepi asztalon, az persze jópofa, de a való életben egy Patrick Berger imitátor aligha úszná meg törött csontok nélkül, és ez így is van jól. Mondjuk szerintem az is helyénvaló lenne, hogy egy közgazdász kongresszuson nem mondunk kampánybeszédet az összegyűlt szakemberek előtt. Kár, hogy Bajnai Gordon erről mást gondol.

Márpedig Bajnai a 47. Közgazdász Vándorgyűlésen egy elég kampányízű beszédet mondott el, függetlenül attól, hogy a beszédnek vannak olyan elemei, amelyekkel egyet lehet érteni.

Az olyan kijelentésekkel, mint pl. 'a gazdaságot egyensúlyban kell tartani', 'jelentős kiadáscsökkentést kell végrehajtani', 'a munkaerőpiaci keresletet is ösztönözni kell', 'a legnagyobb foglalkoztatási problémák az alacsony képzettségűek körében vannak', illetve, hogy 'az egészségügyből nem lehet több pénzt kivenni' nem lehet nem egyetérteni, ám ha mindezeket egybevetjük a jövő évi költségvetésről keringő hírekkel, akkor az a rémisztő gyanúnk támad, hogy Bajnai érdemi hozzászólás helyett inkább külső, szakmai segítséget szeretne toborozni a parlamenti vita előtt. Persze úgy látszik, hiába, de erről egy kicsit később.

Először csak pár megjegyzés ezekhez az állításokhoz.

1. Az egészségügyből nemhogy nem lehet több pénzt kivonni, hanem inkább pumpálni kellene bele, hogy normálisan tudjon működni, és ne kelljen zöldzászlózni. Most ne tessék előhozakodni egy-két igazgató fizetésével, azzal van a legkisebb probléma.

2. Igen, az alacsonyképzettségűek körében jócskán vannak foglalkoztatási problémák. De ne az 'Út a munkába' című programot tessék emlegetni, mint teszi azt Bajnai a beszédében, mert elsősorban nem az, hanem a munkahelyteremtés fogja ezt a problémát orvosolni.

3. Na, és hogyan ösztönözzük a munkaerőpiaci keresletet? Hát persze, járulékcsökkentéssel. Na de, amikor a munkaadói oldal terhet öt százalékkal csökkentjük úgy, hogy közben még mindig harminc százalék körül van, akkor ezzel ne büszkélkedjünk, hanem szemlesütve mondjuk inkább azt, hogy 'hát, ez van kérem, most csak ennyire telik'. Ennek az öt százalékos csökkentésnek kb. akkora hatása lesz, mint egy pillangó szárnycsapásának egy tornádóra.

4. Szó se róla, a magyar állami kiadásokat tényleg csökkenteni kell. De nem feltétlenül úgy en bloc, lásd pl. egészségügy, vagy iskolai étkeztetés, hanem meg kell vizsgálni egyrészt, hogy milyen kiadásokból, másrészt, hogy ezekből hogyan lehet lefaragni.

5. Mert az egyensúlyteremtés (ami szó se róla szükséges, bár azért a növekedési pálya jobban hangzik) nem állhat a kiadások felelőtlen megnyirbálásáról, arról nem is szólva, hogy a spórolt pénz jelentős részét munkahelyteremtésre kell fordítani, amitől a későbbiekben növekedhet a büdzsé bevételi oldala.

No, de úgy látszik nem csak az én véleményem tér el markánsan Bajnaiétól (ami egyébként is - lássuk be - nem sokat számít), hanem másoké is. Szemezgetés két hozzászólásból:

Parragh László:

 Leszögezte: egyelőre vesztésre áll a gazdaság, ugyanazt a hibát követjük el, mint 2006-ban, mindent a válságra fogunk, ezért kizárólag az egyensúlyteremtésre koncentrálunk. A segélyek és támogatások rendszere nem lett rendbetéve, pedig most az országban mindenki erre vár.

 

A versenyképességet rontják a magas élőmunkaterhek, a magas alapkamat, a források drágasága, a beruházások és a működőtőke csökkenése, a magas energiaárak, a duális gazdaság. A magas adminisztrációs terhek, a növekvő korrupció, a közbeszerzési anomáliák szintén problémákat okoznak.

 Járai Zsigmond (igen, tudom milyen kötődésű, de azért még nem feltétlenül beszél - mindig - hülyeségeket):

 Szerinte szolgáltató államra lenne szükség, amely lehetőséget teremt a vállalkozóknak és a magánembereknek. Csökkenteni kell a bürokráciát, több ezer intézményt kellene megszüntetni. A költségvetést pedig rendbe kell rakni, az újraelosztás nem lehet a GDP 40 százalékánál nagyobb. Az adórendszerrel kapcsolatban úgy fogalmazott: alacsonyabb adóterhelésre lenne szükség, ehhez a mozgásteret pedig a kiadások csökkentésével kell megteremteni.

 No, nem idézgetek többet, innen még több hozzászólás elérhető, én úgy gondolom, hogy érdemes átböngészni a többit is.

Igazából csak azért hoztam fel ezt a témát, mert mindenki látja, hogy a problémák nagyjából merre húzódnak, és milyen jellegűek, kivéve a jelenlegi miniszterelnökünket. Az az ember, akinek a leginkább lehetősége van a változtatásokra.

Vagy csak úgy tesz, mintha nem látná? Nem tudom. De nem lehetséges-e, hogy Bajnai Gordon nem is tudom hány tized mértékben, de elvesztette a józanságát? Vagy csak én gondolom, hogy szakemberek előtt előadni egy kampányízű beszédet, az bizony ... gáz?

Már régóta tervezgettem, az előbb aztán neki is estem, és átfirkáltam kissé a blogajánlót, olyan (működő) blogokat tettem bele, amelyek vagy az rss-ben, vagy az igoogle-ban benne vannak, szóval amiket ténylegesen szoktam rendszeresen olvasni. Függetlenül attól, hogy egyetértek-e a mondandójukkal, vagy sem. (Megjegyzés: ez a rendszeres olvasás egyáltalán nem váltja ki maga után a rendszeres kommentálást, de hát ez már abszolút az én hibám, na). A lista nem teljes, de egyrészt meguntam a bogarászást, másrészt el is kell mennem, úgyhogy majd egyszer folytatom. Na, ez van, mára ennyi jutott.

Vajon kövessem-e Benke Gábor példáját, ha én nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretnék ... khm ... "találkozni" a képen látható hölggyel és nem sörözés közben?

Ezúton szeretném közhírré tenni azon, már régebb óta létező elhatározásomat, miszerint nem érdekel, hogy hány társaság hány új - és minden bizonnyal fantasztikus - sportcsatornát szeretne még elindítani, én bizony nem fogok semmit tenni azért, hogy az az új - és minden bizonnyal fantasztikus - sportcsatorna ott legyen a képernyőmön.

Nem fogok csomagot bővíteni azért, hogy az az egy darab - és minden bizonnyal fantasztikus - sportcsatorna mellé megkapjak még olyan - és minden bizonnyal fantasztikus - csatornákat, mint a Fishing&Hunting, vagy a Sailing Channel. Így is van már egy Fashion Tv, meg valami Motors nevű cucc, amiket nem győzök jó alaposan eldugni a csatornakiosztás saját ízlés alapján történő átalakítása során (he-he, most ott vannak a retekklub, meg a tévékedő után). (Mondjuk a Motors régen este 11 után legalább átkapcsolt valami pornóra, de mostmár azt se, és egyébként is az a pornó is csak valami 'blue' volt, és mint ilyen teljesen felesleges és értelmetlen).

Szolgáltatót sem akarok váltani, egyrészt csak, másrészt most olyanunk van, hogy nem kell hozzá beltéri egység, így annyifelé dobjuk szét, ahányfelé csak akarjuk. Harmadrészt meg azért, mert ezekhez a szutyok magyarországi műsorokhoz inkább baltát kellene biztosítani, amivel jó alaposan szét lehet verni bármelyik tévékészüléket, mintsem HD minőséget. Negyedrészt meg azért, mert tökmindegy melyik szolgáltatónál vagy, a kép időnként úgyis elmegy, és naná, hogy pont akkor, amikor a kedvenc műsorodat nézed.

Az új sportcsatornákat meg csak azért sem akarok beköttetni, mert amikor éppen nem hétvége van, akkor úgysem tudják mivel szórakoztatni a jónépet, mert a hétvégére ugyan megvették egy, vagy két bajnokság (topliga, ha!) sugárzási jogát, csak arról elfelejtkeztek, hogy egy hét kb. hét napból áll.
Szívesen nézném az angol bajnokikat, de mivel a maradék időben a "Gördeszkások félcsőben" című - és minden bizonnyal fantasztikus - műsort kellene néznem, így inkább teszek magasról az angol bajnokik sugárzási jogával rendelkező csatornára, és vagy nem nézem meg az angol bajnokikat (és ettől nem érzem magam sem kevesebbnek, sem rosszul), vagy elmegyek egy kocsmába, vagy egyik barátomhoz.

Az új sportcsatornák kapcsán szeretném még megjegyezni, hogy van olyan sportcsatorna is, amelyik bejön ugyan nálunk, de egy percet nem vagyok hajlandó megnézni a csatorna műsorából, mert szutyok kommentátorai és műsorvezetői vannak. Márpedig egy sportközvetítés csak úgy teljes, ha jó a kommentátor is. (Ez alól természetesen kivételt képez a Forma1, amelyet csak azért vagyok hajlandó végignézni, mert kb. a felét úgyis átalszom. Vasárnapi ebéd - start - első kerékcserék egy része - alvás - utolsó öt kör (közben egy kávé, cigi) - befutó; ez azért elég kellemes vasárnap délutáni program, és hál'istennek mostanában már az üvöltözős kommentátor sem üvölt akkorákat, hogy felébredjek, ha valakinek a kocsija valamiért éppen áll a füvön. Mert régebben volt erre precedens).

Na, köszönöm a figyelmet, csak azért szóltam, hogy ha tényleg új sportcsatorna elindításán törné valaki a fejét, és éppen tervezné, hogy kb. mennyi nézőt tudna elérni, akkor lesszíves a tervezett számból egyet levonni, mert engem ugyan el nem fog érni, és nem szeretném, ha a hibás tervezés miatt menne csődbe.

Na, köszönöm a figyelmet mégegyszer.

(Ömm, igen, azt a nyavalyás 'pool - Debrecen meccset pedig streamen nézzük majd. Néztünk már így jó pár meccset, egyáltalán nem volt rossz, közben pedig még röhögni is lehet, hogy milyen furcsán beszélnek a japánok/kínaiak/arabok).
 

"Induljunk ki abból, amit a magyar bíróságok szajkóztak, akiket egyébként a sorozatgyilkosságokban az első számú felelősség terhel."

Azóta vártam már valami ilyesmit, amióta kiderült, hogy a cigánygyilkosságok elkövetőinek a legfőbb indítéka a rasszizmus volt (lehetett). Na, nem a magyar igazságszolgáltatás felelősségének a felvetését, hanem a szólásszabadság korlátozására tett újabb kísérletet.

Bartus László által jegyzett cikk gondolatmenete igen egyszerű: a gyanúsítottak a náci beszéd hatására követték el tettiket, ami minden bizonnyal már fiatalon megfertőzte a romlatlan, ám idővel - és éppen ezért - nácivá érett lelküket, ezért büntetni kell a náci beszédet/gyűlöletbeszédet. Ennyi, bár ez elég hosszan kifejtve.

Aztán Bartus arról, hogy ezt honnan tudja, hogy hányszor és miről beszélgetett a gyanúsítottakkal, nem beszél, ámbár bennem él a gyanú, hogy Bartus, ha jött is haza az elmúlt hetekben Magyarországra New Yorkból, nem azért tette azt, hogy a gyanúsítottakkal elbeszélgessen fiatalkori énjük és a náci beszéd kapcsolatáról, vagy lelkük megromlásának folyamatáról.

De mégis, Bartus állítja, hogy a náci beszéd a bűnös, és éppen ezért bűnös mindenki, aki kiáll a náci beszéd/gyűlöletbeszéd mellett, azaz ezek büntethetősége ellen.

Nos, jelentem, akkor én bűnös voltam, és maradok az továbbra is.

Ahol szabadság van - márpedig Magyarországon az van (állítólag) -, ott szabadság van mindenhol, és nem csak a nekünk tetsző helyeken. Ahol szabadság van, ott legalább a következő két alapvető emberi jog nem korlátozható: a gyülekezési jog és a szólásszabadság. Viszont igen, az ezekkel való visszaélés miatt bírósághoz lehet fordulni. És ez az az egyetlen pont, ahol egyetértek Bartussal. Annak a helyzetnek a létrejöttéhez, ami elvezetett a jelen állapotokig, benne van a magyar igazságszolgáltatás is. (És itt az utóbbi kifejezés második részét illendő lenne idézőjelbe tenni).

De Bartus ebből rossz következtetést von le: a gyűlöletbeszéd büntetésének a szükségességét. Nem, nem az lenne a helyes megoldás, hanem inkább azoknak a folyamatoknak a megszüntetése, amelyek a jelenlegi állapotokhoz vezettek. Itt nem csak a bírósági döntésekről van szó, amelyek szerint "minden állat egyenlő, de...", hanem pl. a poltikai pártokról is, amelyek a cigányokkal kapcsolatos problémák megoldásaként elegendőnek látták a választások előtti szavazatvásárlásokat. Na, mindegy nem ragozom tovább ezt, ragoztam már eleget pl. itt. Vagy ezekben.

És persze az a tény, hogy egyáltalán nem értek egyet a szólásszabadság bármilyen korlátozásával, nem jelenti azt, hogy ne lennék tisztában a szólás felelősségével, amivel valószínűleg nagyon sokan nincsenek tisztában. Nem csak a náci beszédre gondolok, hanem arra, hogy minden egyes kiejtett szónak súlya van, minden egyes kiejtett szó valamilyen hatást ér el abban, aki meghallja. Még az a kis szavacska is, hogy 'esik'. Régebben azt hiszem ezzel jobban tisztában voltak. Mely szavak a leggyakoriabbak a Biblia elején? "Monda" és "nevezé".

Éppen ezért állítom, hogy Bartus is jobban meggondolhatná, hogy mit beszél. Mert a gyűlöletbeszéd büntethetősége melletti érvelésével igazából elfedi, hogy az egyre erősebb(?) - igen, mindenképpen odakívánkozik egy zárójeles kérdőjel, mert vajon egyre erősebb, vagy a különböző médiákban egyre hangsúlyosabb helyet kapó - mint erősen figyelemfelkeltő, így nézettség-, olvasottságnövelő effektus - rasszista jellegű megnyilvánulások mögött inkább a megoldatlan - és így folyamatosan feszültségnövelő - társadalmi, gazdasági problémák, illetve ezek elhallgatása húzódnak meg. Tessék megnézni a Jobbikot. Se programja, se megoldása semmire, mégis kiemelkedő eredményt ért el az EP választásokon. Gondolom, nem kell hosszasan fejtegetni, hogy miért.

A végére pedig egy pragmatikus kérdés Bartusnak, aki kiáll a Holokauszttagadás büntethetősége mellett is. Én a magam részéről nem emlékszem rá, hogy Vona, vagy bármely Jobbik vezető bármikor is tagadta volna a Holokauszt megtörténtét, vagy egyáltalán bárki tagadta volna Magyarországon. Ezért tehát nem értem, miért kéne büntetni egy olyan cselekedetet, ami nem, vagy maximum csak tízévente egyszer történik meg az országban. De a kérdésem igazából az lenne, hogy mi az a Holokauszttagadás? Csak annyi, amikor azt mondja valaki, hogy a Holokauszt igazából nem történt meg, vagy pl. ez is, ahol a Holokauszt magyarországi áldozatainak a számát próbálják meg a lehető legkisebbre szorítani?

És, ha ezen legutóbbi cikk kimeríti a Holokauszttagadás fogalmát, akkor kérdem én, miért, hiszen egyáltalán nem tagadja, de ha nem, akkor kérdem én, miért nem, hiszen sokkal veszélyesebb, mint egy sima Holokauszttagadás - amin azért minden magára valamit is adó ember röhög egy jót -, mert számokkal támasztja alá az okfejtését - azaz akár még hihető is lehet.

Már megint itt a világvége, kétségtelen, hogy a Hold hamarosan a fejünkre hullik, a Duna vérfolyammá válik és apró kisördögök ugrálnak elő belőle, valamint az Apokalipszis négy lovasa is érdeklődik már Balassagyarmat polgármesterénél, hogy melyik határátkelő felől közelíthetik meg az országot.

Pedig csak annyi történt, hogy a magyar válogatott (sportág: labdarúgás, vagy legalábbis annak magyarországi változata) két meccsen két vereséget szenvedett el, két olyan meccsen, amelyekkel kapcsolatban már a csoportmeccsek kezdete előtt nulla ponttal lehetett számolni.

Ezért nem értem ezt a nagy általános és országos letargiát. Nem nyertünk és nem is játszottunk jól, ez kétségtelen.

Hogy Koeman hibázott volna, amikor ennyire védekező felfogású csapatot küldött pályára? Lehet. De hol vannak azok a magyar csatárok, akiket pályára lehetne küldeni? Oké, van egy Torghellénk, aki hajt és küzd, meg van egy Rudolfunk, aki éppen megsérült. Aztán? Esetleg be lehetne hívni egy Némethet és egy Szalait a tarcsikból, de nem hiszem, hogy a megváltó a spanyol harmadosztályból, vagy a kisliverpoolból érkezne (tudom, tudom, most már Aek, de ott még csak egy meccsen lépett pályára).

Azt mondja Thury Gábor, hogy a magyar válogatott egyik fő problémája az, hogy a válogatottban szereplő légiósok nem kulcsszerepet töltenek be a klubjuknál, hanem "elsősorban integrálódnak csapattársaik játékához". Ez is igaz, ám az is legalább akkora baj, hogy a válogatottban szereplő légiósok jelentősebb része egyáltalán nem alapember a klubjukban. Nem játszanak rendszeresen - kivételt talán csak Juhász, Hajnal,Dzsudzsák - és nem is olyan sztárklubokban kerülnek rendszeresen a kispadra, mint a Barcelona, vagy a Manchester United, hanem pl. Plymouth. Sőt, Tímár elvileg épp most készül az angol harmadosztályba.

Persze ezen nem is kell csodálkozni, ha kint is olyan minőségű játékot nyújtanak, mint a válogatottban. A portugálok elleni meccset nézve azt kell mondjam, hogy tényleg nem igazán volt támadásunk, de ezt nem csak a támadók hiányának kell betudni, hanem többek között annak, hogy pl. az egész meccsen nem volt egy épkézláb passzunk. Márpedig a passzolás, illetve a passz lekezelése nem olyan dolog, amit a válogatottban kellene megtanulni, hanem már eleve ezekkel a képességekkel kellene megérkezni a táborba. És nem örömködni kell, ha van néhány jó passzunk, mint tette azt a múltban Várhidi, hanem bosszankodni a rossz passzok miatt. Ez utóbbiból tényleg rengeteget mutattunk be, hiszen nem igazán emberhez passzoltunk, hanem úgy nagyjából valami csapattárs felé, hát persze, hogy általában odaért egy portugál.

A másik dolog, amit ismét csak a játékosokon kell számonkérni, a következő: A svéd meccs előtt legalább milliószor el lett mondva, hogy a földön kell tartani a labdát, és lapos passzokkal támadni. Ehhez képest mi történik az egész meccsen? Úgy ívelgették a labdát, mintha az életük függne tőlük.

És csak egy zárójeles megjegyzés Husztiról: Kötve hiszem, hogy látott még a világ olyat, hogy egy edző nem játszatja azt a játékost, akit a klubja az edző saját kérésére igazolt át. Márpedig Husztival ez történt a Zenitnél. Akkor most Advocaat a hülye, vagy csak direkt ki akart tolni Husztival? Vagy esetleg Husztival van valami probléma? Azzal a Husztival, aki állítólag az egyik legjobb (de jelenleg a legdrágább, az biztos) magyar játékos.

Tudom, a fentiek ellentétben állnak a címmel, de ahhoz képest, hogy milyen játékosokból kell összeállítania Koemannak a válogatottat, ez a két eredmény egyáltalán nem szégyellnivaló, sőt én örülök, hogy végre megint van egy olyan csapatunk, amelyiknek azért még a 90. percben is lehet drukkolni, mert nem a szokásos 0:3-ra állnak.

És Portugáliában csak azért is nyerünk! :)

Molnár Oszkár, Edelény polgármestere szerint a környékbeli terhes roma nők egy része gumikalapáccsal és különböző gyógyszerekkel tudatosan károsítani akarják a születendő gyereküket csak azért, hogy a későbbiekben több segélyt kapjanak. A Fidesz vezetői ezt helyi ügynek tartják, mások szerint le kellene mondania, és persze volt egy tüntetés is az ügyben. (Ez eddig ennek az indexes cikkenk az összefoglalója volt).

De! A botrány a múlt héten pattant ki, pedig Molnár az ominózus mondatokat a Hírextra.hu szerint június 24-én mondta el:

Újabban pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Edelény első embere került a sajtó és a közbeszéd kereszttüzébe. Mint azt az RTL Híradó a múlt hét végén az országos nyilvánosság elé tárta, Molnár Oszkár, a mintegy tízezres észak-magyarországi kisváros polgármestere a helyi önkormányzat 2009. június 24-i képviselő testületi ülésén a környéken élő roma nőkről következőket állította:

„A cigányok által többségében lakott településeken, például Lakon, például Szendrőládon a terhesség ideje alatt szándékosan olyan gyógyszereket szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi pótlékot tudjanak lehívni” (…) „utánajártam és igaz: gumikalapáccsal veri a terhes nő a hasát azért, hogy nyomorék gyereket szüljön”.

 A kérdésem az volna, ha Molnár már legalább két hónapja tudott és bizonyítékokkal is rendelkezett erről, akkor miért nem tett - és a botrány kirobbanása óta sem - feljelentést a rendőrségen - hiszen, ha nem tévedek, ez bűncselekménynek számít -, vagy bejelentést a gyámügyi hatóságnál. Miért hallgatott Molnár, konkrétan miért követett el bűnpártolást?

A másik dolog, amit nem értek ebben az ügyben az, hogy mire fel rögtön ez a felháborodás, meg hogy Molnár Oszkár monnyonle. Igen, mindaz, amit Molnár mondott felháborító és vérforraló. Feltéve, hogy hazugság. De mi van, ha igaz?

Zárójeles megjegyzés: Én szinte bármit el tudok képzelni bárkiről. Molnár lehet, hogy hazudott, de lehet, igazat mondott. Én Molnárról el tudom képzelni azt is, hogy jó polgármester és jól teszi a dolgát, de azt is, hogy éjszakánként kurvákat futtat, és a kádjába elektromos angolnákat tesz, amikor fürdik, egyébként meg mindenre képes azért, hogy valamelyik (mindegyik) sajtóorgánum foglalkozzon vele. És, ha ez utóbbi elképzelésem neadjaisten igaz is lenne, akkor sem vághatjuk rá rögtön, hogy hazudik.

Már csak azért sem, mert itt egy olyan állítás hangzott el, amelyik vizsgálható, így igazolható, vagy tagadható.

Itt nem egyszerű kulturális kérdésekről, vagy szokásokról van szó, hanem olyan tettekről, amelyeket, ha megcselekedtek, akkor nyomot hagytak másokon - egész egyszerűen az újszülötteken.

Gondolom arrafelé is vannak nőgyógyászok, védőnők, stb. Csak ki kell menni és megnézni, hogy pl. csak ebben az évben több fogyatékos gyerek született-e Edelény környékén, mint az átlag. Ha valaki nyugtatózza magát, akkor az látszik a vérképén. Pl. akkor csak vért kellene venni a terhes nőktől. Ennyi lenne csak.

És nem a szart kellene itt keverni mindenféle 'van bizonyítékom, csak nem mondom meg mi az' típusú gondolatokkal, meg nem tüntetgetni és 'monnyonle'-zni, hanem az illetékes szerveknek lefolytatni a vizsgálatot, a megvádolt nőknek pedig egy rossz szó nélkül és készségesen részt venni ebben.

És a legkevésbé sem azért, hogy megtudjuk, Molnár Oszkárnak vajon le kellene-e mondania, hanem azért, mert (horribile dictu:) ha ez igaz, akkor mindenkinek az az érdeke, hogy ne folytatódjon.

Na, az van, hogy írtam volna ma is, de mivel egy ismerősömnek ma van a szülinapja, ezért az estét inkább sörözéssel fogom tölteni. (Tegye fel mindenki a kezét, aki szerint blogot írni jobb, mint sörözni! Van ilyen? Ha, igen, akkor álljon gyorsan a sarokba a kis hazudós).

Már csak azért sem írom meg, mert van egy rossz és semmitmondó cikk, amelyre született egy ugyanolyan rossz és semmitmondó (arról nem is beszélve, hogy teljességgel értelmezhetetlen és enyhén paranoid stílusú is) kritika. Na, most egy semmitmondó cikk még inkább semmitmondó kritikájáról csakis egy abszolút semmitmondó blogbejegyzés születhetne, amit meg ki a kutya akarna elolvasni, ugyebár. Egyébként egy Mancs cikkről és egy HetiVálasz kritikáról lett volna szó. (HetiVálaszék tényleg egybeírják a nevüket?)

Szóval inkább csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy született egy új blog, amelyik nyilvánvalóan az egyik kedvencem lesz, hiszen a legidiótább kommentekből, kommentelőktől válogat.

Hajrá Kommentbajnok!

Gondoltam írok egyet én is a mai "melegfrontról", de aztán megnéztem, hogy mit írtam tavaly, és rájöttem, hogy nem tudnék semmi újat hozzátenni, hacsak azt nem, hogy mivel ma már létezik olyan, hogy regisztrált élettársi kapcsolat, én az egész melegfelvonulásnak nem sok értelmét látom, hiszen szexuális orientációjukból következő más jogokért már nem igen szállhatnak síkra. Mindegy bulinak biztos jó, meg elszórakoztatják közben hazánk egy másik kisebbségét, akik szerint a homoszexualitás betegség, meg ilyenek.

De ennyiért nem vágunk bele egy bejegyzésbe, szóval foglalkozzunk inkább Henry Roth-tal, akinek a könyve teljesen véletlenül került a kezembe és komoly megrázkódtatást okozott. Azt kell tudni Roth-ról, hogy:

... 1906-ban született New York kelet-európai zsidó emigránsok lakta "mini-államában", a Lower East Side-on. 1936-ban jelent meg első - és utolsó - regénye, a Mint egy álom. Ezt követően felhagyott az írással. ...

No meg azt is, hogy szerintem élete egyik legjobb döntését hozta, amikor felhagyott az írással, mert a 'Mint egy álom' dobogós helyezést ért el azon (szép)irodalmi művek sorában, amelyeket elkezdtem olvasni, de nem olvastam végig, és a továbbiakban nem is  vagyok hajlandó végigolvasni.

Konkrétan a második. (Az első egyébként az Amerikai pszicho. Nekem ne mondja senki, hogy amikor Bateman egy levágott női fejet húz a farkára és úgy sétálgat a lakásban az polgárpukkasztás nem pedig perverzió; a patkányos, meg az összes többi dologról nem is szólva).

A 322. oldalnál tartok, és a könyv eddig semmi másról nem szól, mint David (a Monarchiából szüleivel az USA-ba kivándorolt zsidó kisfiú) szenvedéseiről. Ahol a szenvedés leginkább unatkozást jelent. Én elhiszem, hogy ez a regény élethűen visszaadja a XX. századi New York zsidónegyedének mindennapjait, de miért kell ezt majd' 600 oldalban megtenni, miközben a XX. századi New York zsidónegyedének a mindennapjai kifejezetten unalmasak, egy cseppet sem érdekesebbek, mint pl. a XX. századi Budapest mindennapjai. Sőt. Ha a Pál utcai fiúkból kivonjuk az einstandot, a teljes Nemecsek Ernő sztorit, és a grundért folytatott harcot, még akkor is egy lényegesen olvashatóbb és fordulatokban gazdagabb történetet kapunk, mintha a 'Mint egy álom'-on semmit nem változtatunk.

Az egész egyébként olyan, mint valami kelet-európai hagyományos szenvelgés. Van benne egy durva, kegyetlen, a fia érzékenységére (egyébként szerintem nem érzékeny, hanem mamlasz) fittyet hányó apa, egy mindenkor a fia mellett kiálló anya, no, meg a gyerek, akit néha megvernek a társai, néha nem, de egyébként fél kb. minden olyan dologtól, ami létezik a világban. Ja, és persze van benne időnként egy kis pinázás. De hogy ne legyen az egésznek semmi erotikus felhangja, ezért egy kb. tízéves kislány akarja lerántani magáról a bugyit, amitől persze a kisfiú főhőst szintén a hideg rázza, és inkább elmenkül.

A fentebb már egyszer idézett fülszöveg azt is mondja a regényről, hogy csak 1962-ben ismét kiadták, és ekkor nagy nemzetközi sikereket ért el. Ez engem csak abban a hitemben erősít meg, hogy valami nagyon nem stimmel a világgal.

Szóval ez a könyv megy valamelyik könyvespolc tetejére, és egyébként teljességgel lényegtelen a téma is, csak gondoltam említést teszek arról a frusztrációról, amit az okozott, hogy már megint képtelen vagyok végigolvasni egy könyvet.

Aztán, ha minden jól alakul, akkor ma kölcsönkapom a 'Szép asszonyok egy gazdag házban"-t. Kíváncsi vagyok, hogy mire megyek vele.

Új hobbi van kibontakozóban Magyarországon, gyalázni a bankokat orrvérzésig. Legalábbis a Blikk erre hajtott rá, miután leszállt a képviselők költségtérítési ügyéről. (Ja, linkelném a cikket, de már nem tudom melyik nap olvastam, de valamikor még augusztus 20. előtt volt).

Mindenesetre nemrégiben a Blikk arról írt, hogy mekkora szemétség, hogy az OTP Bank 2009. első félévében kb. nyolcvanakárhány milliárdos nyereséget ért el, miközben gazdasági válság, meg miegyebek. (Aztán persze felsorolt más bankokat is, csak azok adataira már nem emlékszem). Hát, ez aztán tényleg a szemétládaság csimborasszója.

Kérem szépen! Hát hová süllyed ez a világ? Egy profitorientált szervezet, amelyik profitmaximalizálásra törekszik? Basszus, csak nem a világvége közeleg? Akinek nem tetszik, nyugodtan énekelje el a "Jöjj vissza Lenin, néped érted kiált!" című új, magyar, népies műdalt.

Tegyünk tisztába akkor egy dolgot. Egy olyan szervezet, amelyik profitra hajt (lásd még: cég, kft, rt, holding, meg minden ilyesmi), annyi nyereséget zsebel be, amennyit csak tud. Amennyit az adott gazdasági (gazdaságirányítási) környezet megenged Az OTP-nek most konkrétan nyolcvanakárhány milliárdot engedett meg a környezete.

Persze ezzel nem azt mondom, hogy Magyarországon a bankok annyira jófejek, hogy tisztességes működéssel ekkora nyereséget tudnának elérni. Ezzel mindössze annyit állítok, hogy ma Magyarországon olyan környezet veszi körül a bankokat, amely lehetővé teszi, hogy ekkor nyereséget érjen el egy adott bank.

Ezzel az állítással persze nem a bankokat akarom védeni, hiszen a működésük védhetetlen, hanem a szabályozást támadni, amelyik megengedi, hogy így működjenek. Illetve csak szeretném támadni a szabályozást, de mivel nincsen, nem tudom. Ez konkrétan annyit jelent, hogy ma Magyarországon nincs verseny a bankszektorban. A kereskedelmi bankok azért verhetnek rá minden költséget (szó szerint minden, még akár ajtókopási és levegőelhasználási költséget is) az ügyfélre, mert ha megteszik, akkor sem vesztenek ügyfelet, mert az összes többi bank is ugyanígy viselkedik. Magyarországon nem kereskedelmi bankok tömege van, hanem egy oligopólium uralja a piacot, ami ugyan jobb, mint a monopólium, de azért az ember (főleg a hitelfelvevő) nem örül neki.

Ja, azt is olvastam, hogy a kormány kitalálta, hogy legyen etikai kódex a bankok számára. Hát, beszarás. Egy etikai kódex kb. annyira lenne hasznos, mint halottnak a szenteltvíz. Ugyan, ki szankcionálná, ha egy bank nem tartaná be az etikai kódexet? Talán a többi bank? Vagy a PSZÁF? He-he, van olyan ember ebben az országban, aki azt gondolja, hogy a PSZÁF több, mint bohócok gyülekezete?

 Nem etikai kódexre lenne szükség, hanem a verseny megteremtésére a bankszektorban. Ez nem lenne valami ördöngős feladat, pl. elég jó megoldás lenne a hitelek hordozhatósága. Persze, ha a hitelemmel bankot szeretnék váltani, mert van egy másik bank, amelyiknél kedvezőbb feltételekkel tudok törleszteni, akkor az eredeti banknak nem a futamidő egészére kellene kifizetni a kamatot, hanem csak arra a töredékidőre, amíg a régi banknak törlesztettem.

A verseny megteremtésére pedig nem azért van szükség, hogy a bankok ne termeljenek "extraprofitot", hanem azért, mert ebben a kiugró féléves profitban nem csak a lakossági hitelek drágasága játszik szerepet, de a beruházási hitelek is, ami sokkal komolyabb baj.

Ugyanis az állandóan hangoztatott munkahelyteremtés jellemzően beruházások révén valósítható meg, a beruházásokat pedig jellemzően hitelekből is finanszíroznak.

A bankok nyeresége pedig nem csak a lakossági hitelekből áll össze, hanem a beruházási hitelekből is. Márpedig, ha a beruházási hitelek drágák, akkor egyrészt csökken a beruházás kedv, másrészt drágítja a beruházást, azaz drágítja a termelést, azaz emeli a fogyasztói árakat. Ez utóbbi tényhez pedig párosítva a még mindig nagyon magas bérterheket, egy elég leegyszerűsített magyarázatot kapunk arra, hogy miért röhejes Magyarországon a reálbér mértéke.

 Tehát nem azzal van a probléma, hogy a bankok ún. extraprofitot termelnek, hanem azzal, hogy ezt tulajdonképpen a magyar gazdaság fejlődésének rovására teszik. De ezen nem egy etikai kódex elfogadásával kell segíteni - amit egyébként vagy felvállal egy bank, vagy nem -, hanem a bankok közti verseny megteremtésével.

Ennyire egyszerű (lenne).

Belefutottam nemrégiben az egyik csatornán - fogalmam sincs már, hogy melyiken - a Hair című filmbe. Végignéztem, és utána - megint - alaposan megbántam, hogy végignéztem. Szóval most arról szeretnék szólni, hogy miért utálom a Hairt, miközben a Hair az egyik kedvenc filmem.

De még mielőtt belevágnánk, két darab szolgálati közlemény: 1. Tessék csak a képre kattintani, és megnézni, hogy ki ropja a táncot a H betű bal széle alatt. Szerintem Leia hercegnő az.
2. Az esetleges hejjesírási és fokalmazási hibákért Hannibál kollega a felelős, hiszen éppen az ő együttesének a számait hallgatom. (Eddig tetszik...)

Na, de vissza a témához. Szóval annak ellenére utálom a Hairt, hogy szerintem jó film. Jó zene, jó és örökérvényű téma, jó kidolgozás, arról nem is beszélve, hogy a vége - a katonás sorrendbe állított ezernyi fehér kereszttel - kellőképpen manipulatív is. De mégis utálom. Illetve ez inkább úgy igaz, hogy utálom megnézni.

Mégpedig azért, mert él bennem egy kis mocsadék hippi, akinek a film után más vágya sincs, minthogy kiköltözzön az utcára és reggeltől-estig csak füvezzen.
Most nem mondom, a szabad ég alatti alvástól félsz van bennem - nyáron. Na, meg persze, ha füves területen nyílik erre alkalom. (Bár legutóbb Orfűn egy orbitális kullancsot halásztam ki magamból ezek után). De könyörgöm, mi lesz télen??? Én már rég átadtam magam a hús csábításának, fontos a kényelem, meg sok minden más, amihez az utcán tanyázó hippik ma már inkább hajléktalanok nem jutnak hozzá.

A másik problémám ezzel a bennem élő kis mocsadék hippivel az, hogy soha a büdös életben nem voltam híve a drog gyűjtőfogalomba értett tudatmódosító szereknek. Tehát nem értem, hogy mi a francért akar ez a kis mocsadék állandóan füvezni. Nem tudom hányszor volt a számban ilyen cigi, de egy alkalmat kivéve egyszer sem éreztem semmi különöset, maximum elálmosodtam. Ja, lehet, hogy szar helyről származott, de hát ez van, nekem ez jutott, ezt a kis hippi is megérthetné.

Egyébként, amikor éreztem valami különöset, az az volt, hogy elment a látásom. A Szigeten történt (hol máshol?), abban az időben, amikor már azok a kis poros utak is fel voltak villanyozva, tehát a legsötétebb éjszakában is aránylag jól lehetett látni, hogy merre kell menni. Akkor én nem azt nem láttam, hogy merre kell menni, hanem azt, hogy hol vannak felfüggesztve (vagy hogy egyáltalán fel vannak függesztve) a villanykörték.

Régebben azért volt jobb, mert, ha kimentem a Szigetre arra az egy hétre, akkor a bennem lakó hippi egy kicsit lenyugodott. De mostanában már nem éri meg kivinni, mert inkább csak nyugtalankodik, mintsem lenyugodna. Ezért idén már kimarad a Sziget.

Persze az a tény, hogy a személyiségem egy kis részét egy kis mocsadék hippi képezi, nem jelenti azt, hogy elmennék olyan tüntetésre, amely a világbéke mellett száll síkra,  meg kommunába sem kívánnék költözni, sőt még virágot sem tűznék a hajamba, mert én uralom a hippit, és nem ő ural engem.

De azért úgy gondolom, hogy bármennyire is a múltat képezi már a hippiség, azért a közösségek (konkrétan kisközösségek és nem a marktingszempontok által meghatározott sokaságok) megbecsülése egy olyan dolog, amit illene (újra) eltanulnunk tőlük.

De azért itt van egy kis ajándék az én kis mocsadékomnak: 

Na, meg ez is, amikor a kis pszeudohippik nótázgatnak: 

...reggel nincs kedved felkelni.

...még délben is csak téblábolsz.

...este rettegsz a holnapi naptól.

...éjjel csak alkohollal tudsz elaludni.

...reménykedsz, hogy ez csak egy kibaszott szar vicc.

...de tudod, hogy nem az.

...egy kiskanállal atomjaira tudnád szedni a világot.

...de csak bőgni tudsz, mint egy kisgyerek.

...nem tudsz egy rohadt bejegyzést megírni.

...mert nem tudod, hogy mit is írj bele.

...és annyira szétestél, hogy már azt sem tudod, hogy mit nem tudsz.

...úgy érzed, hogy az idei április, amikor átbuliztátok az egész éjszakát, már legalább egy évszázada volt.

...az az idei áprilisi nap, amelyik az egyik legjobb nap/este/éjjel volt az életedben, és tudod, hogy már soha nem fog megismétlődni.

Akkor döbbensz rá ténylegesen, hogy meghalt egy nagyon jó barátod.

 Idén áprilisban

...csak reménykedni tudsz, hogy pár sor megírása könnyít mindezen, de rájössz, hogy ezt remélni naivitás volt.

Wertán Zsolt Zoltán (Hahh! Van, ki e nevet nem ismeri?) sajtótájékoztatót tartott. Kár volt. Mert csak hülyét csinált magából. Szerintem.

Egyrészt abszolút nem értem mi a fenéért kell állandóan időnként belekötni a Gödör nevű szórakozóhelybe. Talán az bánt néhány embert, hogy akik odajárnak, azok nem basztatják egymást, hanem szépen, nyugodtan elvannak magukban, vagy a társaságukkal?

Azt meg aztán végképp nem értem, hogy, ha Wertán VI. kerületi képviselő, akkor honnan a francból tudja, hogy az V. kerületben melyik egységnek nincs működési engedélye, ráadásul miért sajtótájékoztatót tart, miért nem jelzi pl. az V. kerületi önkormányzatnál, vagy bármelyik illetékes szervnél.

Wertán azt mondja, hogy:

a bódé működéséből adódóan csak fokozódik a zaj a környéken, és bár a hely az V. kerületben található, ám a zaj a szomszédos VI. kerületi lakosok nyugalmát is zavarja éjszakánként.

Én pedig itt kezdem el verni a fejemet az asztalba, hogy ilyen hülye aztán a világon nincs. A Gödör egy évek óta jól bejáratott hely, azért, mert megnyitottak plusz egy pultot, nem a zaj fog fokozódni a környéken, hanem maximum a sor hossza fog csökkenni a többi, egyébként működési engedéllyel rendelkező pult előtt. Mégis mi az összefüggés a környék zajossága és az egy helyen üzemelő pultok száma között? Arról nem is beszélve, hogy nagyon-nagyon nagy és nagyon-nagyon zajos tömeg kell ahhoz, hogy a környék forgalmának a zaját túlüvöltse.

De a hab a tortán még csak ezután következik, mert miután Wertán panaszkodott egyet a "zaj fokozódásáról" nekiáll arról beszélni, hogy

..."teljesen elhibázottnak és rossznak" tartja a terézvárosi csendrendeletet.

Most akkor tényleg mi van? Mit akar ez az ember? Miért tart ennyire hülye témában sajtótájákoztatót, és ha már tart egyet, akkor mi a francot akar ténylegesen mondani? Talán azt, hogy a Gödröt be kell zárni, mert akkor az emberek majd biztos átjárnak a VI. kerületbe? Vagy azt, hogy ... ööö, nem tudom, több ötletem nincs.

Egyébként meg Wertán Zsolt Zoltánnak csak azt tudom mondani, ha legközelebb unatkozna és mindenképpen sajtómegjelenésre vágyna, akkor inkább szaladgáljon pucér fenékkel a saját kerületében, biztos, hogy nagyobb sajtóvisszhangja lesz, mint ennek a sajtótájékoztatónak nevezett átgondolatlan performansznak.

 Gondolom sokak számára világos, hogy - főleg a bulvár - sajtóban megjelenő hírek, tudósítások egy része inkább marketingfogás, mintsem egy tényleges eseményről való beszámoló.
A legjobban úgy lehet felismerni ezeket a cikkeket, hogy abszolút nem szólnak semmiről, de azért említésre kerül egy cég, vagy egy éppen bevezetésre kerülő termék, vagy egy közeljövőben tartandó esemény.

De azon túl, hogy ezek nem szólnak semmiről, még förtelmesen érdektelenek és unalmasak is. Azzal a "hírrel", hogy X.Y. sztár celeb megélhetési médiakurva kipróbálta a W cég Z termékét, vagy kipróbálta a W cég által szervezett eseményen a wakeboardozást, vagy a bungee jumpingot, vagy csak felült egy elektromos és fejetlen bikára, amin fent is maradt akár tíz másodpercig is, érdekességben maximum egy háromnapos sebből csendesen csordogáló gennyfolyam veszi fel a versenyt.

Újságírói szempontból viszont - gondolom - ez az egyik legkönnyebb műfaj. Ember megkapja, hogy mit kell megemlíteni, aztán már csak egy rövidebb-hosszabb szövegbe kell azt önteni. Elrontani nem lehet. Vagy mégis?

Íme egy Blikkben tegnapelőtt megjelent PR cikk, kimásoltam az egészet, mert egyrészt rövid, másrészt az olvasásához regisztrálni kellene.

OMISALJ — Feltehetőleg nem borongós időben tervezte a nyári vakációját Zalatnay Sarolta (60). A hideg időjárás azonban nem tántorította el attól, hogy megkóstolja a nyár kedvenc csemegéjét. A Blikk szemfüles olvasó-riportere, W. Antal az Adria partján találkozott az énekesnővel. – Az Adria partján, egy eldugott halászfaluban töltötte a vakációját Zalatnay Cini. Szűk baráti körrel érkezett, csupán néhány kottát hozott magával. Itt készül az őszi koncertjére, ahol új dalokkal is szerepel – avatta be a Blikket W. Antal, akinek természetesen jár a képért a jutalom tízezer forint. Zalatnay Cini ezúttal kivételesen nem vitte magával a lányát, Nikolettet, hanem a barátnőivel utazott a meseszép üdülőfaluba. – Öt napot töltöttem kint, sajnos ebből csak egy nap volt szép, nyári időnk. Egyszer mártóztunk meg a tengerben, a tengervíz ugyanis éppen hogy elérte a 21 fokot. Sokat hajókáztunk, egyszerűen képtelen vagyok betelni az Adriai-tenger szépségével. Rengeteget kirándultunk Krk szigetén, és természetesen nem mentünk haza anélkül, hogy ne kóstoljuk meg a helyi konyhát. Sikerült felszednünk két-három kilót, most éppen ezt dolgozom le – tette hozzá nevetve Cini.

Ez egyébként egy teljesen korrekt PR cikk, megemlítik Zalatnay szeptemberi koncertét, minden más csak felesleges rizsa benne. Egyetlen problémám van ezzel, ami akár szőrszálhasogatásnak is tűnhet, de bennem furcsa gondolatok sorát indította el.

Konkrétan erről az olvasó-riporter duplavé Antalról van szó, aki (amennyiben

1. létező személy

2. nem Zalatnay marketingstábjának tagja, ha van egyáltalán neki marketingstábja)

helyében én bizony lezavarnék egy ordas nagy pofont a cikk írójának.

Képzeljük el a szituációt. Mi vagyunk duplavé Antal, éppen szabadságunkat töltjük az Adriai-tengernél, és hirtelen meglátjuk Cinit. Két választásunk van, vagy hanyatt-homlok menekülünk nem csak a helyszínről, de az egész Adriai-tenger környékéről, vagy lefotózzuk és autogrammot kérünk tőle. Nos jelen esetben (ismétlem, amennyiben duplavé Antal egyáltalán létező személy) ez utóbbi történt (a cikk mellett megjelent egy fotó is, amelyen Zalatnay magányosan fagylaltozik).

Képzeljük csak tovább az eseményeket. Mint Duplavé Antal megjelenünk Zalatnay mellett -miután lefényképeztük persze - majd kifejtjük a művésznőnek, hogy mekkora rajongói vagyunk és kérünk egy kezünk ügyében levő papírdarabra egy darab autogrammot. Utána még esetleg beszélgetünk pár szót.

De el tud valaki képzelni egy olyan szituációt, ami után duplavé Antal a következőket tudja mesélni?

Az Adria partján, egy eldugott halászfaluban töltötte a vakációját Zalatnay Cini. Szűk baráti körrel érkezett, csupán néhány kottát hozott magával. Itt készül az őszi koncertjére, ahol új dalokkal is szerepel

Én nemigen. Vagy Zalatnay annyira leégett volna pénzügyileg, hogy már személyesen kell győzködnie a rajongóit? Esetleg mindenhova magával viszi a kottáit, hogy, ha találkozik egy rajongójávál, akkor meg tudja neki mutatni?

Mondom, ha én lennék duplavé Antal - aki létező személy, és nem Zalatnay marketingstábjának tagjaként kapnám a fizetésemet -, akkor lekevernék egy orbitális nagy pofont ennek a cikknek a szerzőjének, mert úgy gondolnám, hogy kimondatlanul ugyan, de azt terjeszti rólam, hogy lépten-nyomon Zalatnay sarkában vagyok, figyelem minden lépését, követem mindenhová és távcsővel kukkolom legalább napi 12 órát. Vagy esetleg azt, hogy gerontofil vagyok.

Persze az is lehet, hogy, ha én duplavé Antal lennék (a már említett feltételek mellett), akkor szarnék bele az egészbe. Azt gondolnám - nyilván helyesen -, hogy az emberek nem nagyon gondolnak bele a cikk rejtett utalásaiba. De azért azt is gondolnám, hogy mennyivel szerencsésebben jött volna ki, ha Zalatnay nem a fogyokúráját "teszi hozzá nevetve", hanem azt, hogy még a nyaralására is elhozta a kottáit, annyira készül a szeptemberi koncertjére.

És, ha én lennék duplavé Antal (még mindig a fenti feltételek mellett) azért írnék egy e-mailt a Blikknek, hogy ugyan miért foglalkoztatnak olyan újságírót, aki még egy PR cikket sem tud normálisan megírni?

Vajon miért vagyok annyira hülye, hogy csak tegnap jutott eszembe, hogy egy hosszan elhúzódó gyomorrontást a legjobban egy kupica pálinkával lehet orvosolni?