Itt az idő, most, vagy soha! De nem arról kell nyilatkozni, hogy rabok legyünk-e, vagy szabadok, hanem a vállalkozóknak kell bevallaniuk, hogy mennyit is ért a tevékenységük piaci értéke január hónapban. Az új előírásokat még tavaly építették bele az Szja törvénybe (én októberben írtam már erről), idén január elsején lépett életbe a szabályozás, és egy hét van még hátra az első bevallás megtételéig. Mivel a tevékenység piaci értéke egy jogi szempontból teljesen érthetetlen fogalom, és teljes a zűrzavar e téma körül, ezért az APEH közzétett egy tájékoztatást, hogyan is számítsuk ki a tevékenység piaci értékét. Igaz, hogy ezt megtehették volna már hónapokkal korábban is, de eddig biztos el voltak foglalva a minél precízebb számítási módszer kidolgozásán, ezért csak egy héttel a bevallási határidő előtt álltak elő a farbával.

Gondolhatnánk. De ne gondoljuk.

Az APEH tájékoztatás ugyanis nem tartalmaz sem igazán használható, sem igazán új elemet.

A tagként a vállalkozásban dolgozók és az egyéni vállalkozók három módszert választhatnak a jövedelmük meghatározására.

Az első az az eljárás, amikor adott vállalkozó nyakába veszi a környéket, és minden egyes hasonló munkát végző vállalkozáshoz bekopogtat, és megkérdi, hogy ki mennyit keres. Az APEH ezt így fogalmazza meg:

az az ellenérték, amely a tevékenység folytatásának adott térségében, adott körülményei között, hasonló munkakör, szakmai végzettség, gyakorlat stb. mellett az adott színvonalú, terjedelmű stb. tevékenységet folytató munkavállalót megilleti vagy megilletné, figyelembe véve a magánszemély képzettségét, szakmai gyakorlatát, egészségi állapotát, tevékenységének többféleségét, fő-, kiegészítő- vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kieső időt stb

Persze van egy kis könnyítés is, ha túl fárasztónak gondolnánk a vállalkozások közötti sétálgatást, igénybe lehet venni az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által közzétett régiókra lebontott kereseti statisztikáit. Itt ni. Persze joggal húzhatjuk fel a szemöldökünket akkor, amikor meglátjuk, hogy az adatok 2009. májusiak, és azóta történt azóta egy és más a gazdaságban, csak a példának okáért egy kis fogyasztáscsökkenést lehet megemlíteni. Az igazi problémát inkább a relatív szórás bizonyos esetekben nagyon magas mértéke jelenti (egy-két szakmánál ez meghaladja a száz százalékot is). (A relatív szórás egyszerűen kifejezve: az értékek átlagos eltérése az átlagtól).

A másik két módszer pedig szinte ugyanaz:

a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összeg és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság,

vagy a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja nélkül számított költségek levonásával meghatározott összeg 80 százaléka és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság.

Az egyik módszernél a vállalkozások szabadon választhatják meg a nyereséghányadukat, a másiknál viszont az állam határozza ezt meg, és azt mondja, hogy ez 20%. A közös a két dologban, hogy mindkétszer a havi árbevételből kiindulva kell meghatározni a tevékenység piaci értékét.

Miért is érdekes ez? Az első módszernél hiába csak egyéves, de mégis elavult adatokkal kell dolgozni, amelyeknél az átlagtól nagy eltérésű egyedi értékekből adódik az átlag, a másik kettő (és ez a gyönyörű az egészben) tulajdonképpen a feketegazdaság előretörését eredményezi, hiszen minél kevesebb a hivatalos árbevétel, annál kisebb összeg után kell megfizetni a járulékokat, és annál kisebb a veszélye annak, hogy év végén még járulékolni kellene a nyereségből (ti. A tevékenység piaci értékét éves szinten ellenőrzik. Ha az adóévben lejárulékolt kereset nem éri el a tevékenység piaci értékének az APEH által vélelmezett(!) szintjét, akkor a nyereséget (ha van) nem osztalékként, hanem bérjellegű kifizetésként kell kivenni, azaz a járulékokat meg kell fizetni utána.

Azaz hiába a tájékoztatás, alapvetően homályban hagyják a vállalkozókat, már most lehet fogadni arra, hogy a (valószínűleg jövőre elkezdődő) ellenőrzések hatalmas perekbe fognak torkollni. De ez a kisebbik baj. A nagyobik probléma az, hogy ezzel az új járulékoztatási rendszerrel a vállalkozásokat visszakergetik a feketegazdaságba. Abba a feketegazdaságba, amely ellen eddig ellenőrzésekkel és idióta játékokkal harcoltak.

A 'Tiszta haszon' programról most szót se ejtsünk, hiszen már meg is szűnt, ellenben az ellenőrzésekről csak annyit, hogy egy rendszert fent lehet tartani tisztán ellenőrzésekre alapozva, azonban az drága, és hosszútávon egyfajta rendőrállamhoz vezet.

Talán egyszerűbb lenne, ha az állam a gazdasági szereplőket partnernek tekintené, nem pedig adóalanynak. Talán egyszerűbb lenne egy minimális bizalmat megelőlegezni a piaci szereplőknek. Talán egyszerűbb lenne érdekeltté tenni őket az adóbefizetésben.

Talán érdemes lenne elgondolkodni a járulékcsökkentésben.

Egyébként kétségünk ne legyen: a járulékbefizetések ettől a rendszertől csökkenni fognak. De ezt el lehetett volna érni ésszerűen is. Valahogy úgy, hogy az mindenki jó (jobb) legyen.

Nagy népszerűségnek örvendő szervezet keres munkatársakat. A munka nem jár nagy elfoglaltsággal, sem megterhelően nagy szellemi és fizikai munkával, ellenben jól jövedelmező. Alapbérrel, pótlékokkal, költségtérítéssel és egyéb juttatásokkal együtt elérheti akár a havi félmilliót is.
Elvárások: kreativitás hiánya, önállótlanság, normális gondolkodásmód és logikai készség teljes hiánya, az egymással ellentmondásos kijelentések szinkron és aszinkron elfogadása, legalább két-három éves gyakorlat nyelvvel történő végbéltisztításban. PCP-sek kíméljenek!

Ja. Hát igen. Szóval nem lepődnék meg, ha a közeljővőben felbukkanna egy ilyen hirdetés a neten, vagy akár a nyomtatott sajtóban. Tudni fogom, ki adta fel.

Illetve mégsem. Nagyjából az összes párt így működik Magyarországon. Mindegyik pártnak megvan a maga 5-10 kis hangadója, akik kommunikálják a pártmarhaságokat, a többinek pedig hallgass a neve, mert egyébként nagyon megbánják, ha megszólalnak. Vagy, ha nem azt mondják, amit a Párt kommunikálni akar.

Politikuss, bizony idióta a neved.

Bár még relatíve messze van április 11-e, de már forrnak az indulatok. Nem arról, hogy hova ikszeljünk majd a szavazólapon, hanem arról, hogy ikszeljünk-e egyáltalán. A jellemző vélemény szerint igen, ikszeljünk, de a továbbiakban nagyon fals érvelést alkalmaznak.

Itt van először is Miklósi Gábor a Befogott orral, halkan anyázva című cikkel. Azzal a cikkel, amellyel első olvasatra akár egyet is lehetne érteni, azonban második olvasatra már eléggé Mszp (esetleg Mdf) propaganda íze van. Azt mondja Miklósi, hogy:

Csakhogy ilyen választói  preferenciákkal jelenleg nincs kire szavazni: nincs olyan, a parlamentbe jutásra esélyes párt, amelyik megfelel ezeknek a szempontoknak.

Ebben tökéletesen egyetértek vele. Majd így folytatja:

Mégsem engedhetjük meg maguknak azt a luxust, hogy nem megyünk el választani, mert ezzel felértékelődik a rosszabb alternatívákra adott szavazatok súlya.

A mondat első felével még mindig egyetértek, de a magyarázattal már nem. Miklósi végkövetkeztetése pedig így hangzik:

A képviseleti demokráciát és a hatalmi ágak egyensúlyát fontosnak tartó liberális szavazó tehát kénytelen lesz mégiscsak vagy az MSZP-re, vagy az MDF-re szavazni. (...) A választásig hátra lévő időben kénytelenek leszünk patikamérlegen méricskélni, hogy melyik párt mit mond a Jobbikról, a Fideszről, a kétharmadról. Aztán a kárminimalizálás jegyében majd elmegyünk, és befogott orral, halkan anyázva behúzzuk az ikszet valamelyikre. Már most hányingerem van az egésztől.

Az egyik - most éppen Index címlapos blog pedig így fogalmaz: 

Hogy mit tehetünk? Semmit. Pontosabban egy valamit, fogjuk magunkat, és elmegyünk szavazni. Mivel kis hazánk még nem jutott el odáig, hogy kollektívan küldjük el a búsba az elmúlt 20 év brigádjait, hát jelöljük meg a B-t, és irány az urnákhoz, kiválasztva a szerintünk kisebbik rosszat. Hogy miért? Mert csak ebben az egy esetben vonhatjuk majd őket kérdőre, hogy hát rendben, pofont kaptunk, de hát cukrot ígértek, most akkor hogy is van ez?

De persze lehet otthon is maradni, mondván, hogy „én már kiábrándultam az egészből”. De aki meg nem megy el, az ne is hőbörögjön az elkövetkező 4 évben, mert a lehetőség számára is adott volt.

Először is hadd szögezzem le mégegyszer: igenis, fontosnak tartom, hogy minél többen menjenek el választani. De ezt a befogott orral való kárminimalizálást már annál inkább károsnak tartom. A választáson való részvétellel a választó nem csak egy szavazatot ad le arra a pártra, amelyiket kormányon szeretné, nem csak egy szavazatot ad le arra a képviselőjelöltre, akit az Országgyűlésben szeretne látni, hanem véleményt is nyilvánít. Ha az egyik pártra szavazol, akkor arról nyilatkozol, hogy egyetértesz az adott párt által meghirdetett programmal. Ha adott pártnak nincs programja, vagy csak populista ömlengés az egész, akkor arról nyilatkozol, hogy ezzel értesz egyet, közvetve pedig arról, hogy vagy fogalmad sincs arról, hogy mi történt ebben az országban az elmúlt években, vagy pedig arról, hogy nem érdekel. (És igen, szerintem egy adott pártra leadott voks inkább árulkodik arról, hogy nem érdekel mi zajlik az országban, mint a le sem adott voks).

Ebben a kontextusban pedig a 'de hát választani kell' kifejezés értelmét veszti. Nem, nem kell. Jelenleg inkább véleményt kell nyilvánítani. És ha Miklósinak az a véleménye, hogy nincs olyan párt, amelyre nyugodt lélekkel tudna szavazni, akkor bizony élni tud az érvenytelen szavazat lehetőségével. Nemcsak ő, hanem mindenki.

A választás, egy vélemény kinyilvánítása nem jelenti, mert nem jelentheti a kárminimalizálást. Ahogy egy két hete döglött patkány teteme és egy tál három napig napon érlelt tál genny sem jelent tényleges lehetőséget unaloműző dolgok közti választásban, úgy a parlamenti választásokon sem kell mindenáron leadni érvényes szavazatot. Lehet mondani nyugodtan: 'Na, ne nézzetek már hülyének!'

Az állampolgárokat ugyanis választó jog illeti meg. Ismétlem jog. Nem kötelezettség, jog. Semmilyen jog nem tartalmaz olyan kényszert, hogy élni is kell vele, legfőképp olyan kényszert nem tartalmaz, miszerint az elvárásoknak megfelelően kell élne vele. Élni kíván ezzel a jogával? Igen? Mi módon? Aha, érvénytelen szavazattal. Kérem, tessék befáradni a szavazófülkébe, és az Ön által kiválasztott módon érvényteleni a szavazólapot.

Végezetül a kárminimalizálásról csak annyit, hogy egy étteremben sem a legkevésbé rossz fogást próbáljuk meg kiválasztani, hanem a lehető legjobb kiválasztására törekszünk. Ideje lenne ebben az országban végre mindenkinek felnőnie egy kicsit, és a szavazófülkében pár pillanatra elnyomni a gyermeki énjét, józan, felelős, döntésképes felnőttként viselkedni, legalább az ikszelés idejére, és nem gyávaságból, vagy félelemből valaki ellen ikszelni, hanem kiállni valami mellett, és aszerint ikszelni.

A kárminimalizálásra való törekvés félelmet jelent. Félelmet a potenciális, illetve a már most győztesnek gondolt féltől.

De ahol félelem uralja a választói magatartást, ott nem, vagy csak alig beszélhetünk demokráciáról. Szerintem.

Úgyhogy a mostani választás tétje már nem csak az, hogy ki kerül kormányra. Most már az is, hogy elhisszük-e magunkról, hogy képesek vagyunk felnőtt módjára viselkedni. Hogy elhisszük-e, hogy a magyar demokrácia még menthető, még működőképes lesz. És nem a politikusoktól válik egy demokrácia működővé, nem, egy demokráciát inkább az emberek, a választópolgárok, egy adott ország lakói működtetnek.

(Megjegyzés: Jelen bejegyzés szerzője április 11-én érvénytelen szavazatot fog leadni. Jelen bejegyzés szerzője ezt gondolja a legjobb megoldásnak. Függetlenül attól, hogy kétségei vannak, vajon igaza van-e. De jelen bejegyzés szerzője abban nem kételkedik, hogy nem ikszelni, hanem dönteni kell április 11-én).

Mire jó a webkettő, ha nem erre? Immortalis lakását feltörték, és közzétett egy videót, amelyen a betörők is láthatóak. (Helyszín: Kalocsa).

Szóval, ha valaki felismerné őket, akkor Immortalist keresse.

Sólyom bejelentette a 2010-es választások időpontját, kár, hogy nem tűzhette ki korábbra, de legfeljebb április 11-ig csak félszemmel figyeljük a híreket, hogy a józan eszünk legalább fele megmaradjon a nagy köpködések között.

No, a szokásnak megfelelően a pártok reagáltak, ezek olvashatók is a fentebb linkelt cikkben, de amitől megáll az ütő az emberben az Lendvai Ildikó nyilatkozata:

A szocialista pártelnök pénteki sajtótájékoztatóján azt mondta, a hivatalos kampány így a lehető legrövidebb ideig tart majd, ezzel kevesebb idő jut arra, "hogy családokat összeveszítsenek, a gyűlöletoffenzívára, a megosztásra, arra, hogy gyilkosnak nevezzék a kormányfőt és hogy bilincsben ábrázoljanak meg nem vádolt szocialista politikusokat, és hogy leveleket hamisítsanak baloldali ifjúsági szervezet nevében".

Egyrészt örömteli, hogy Lendvai józan, felelősségteljes politikusként ezen nyilatkozatával rögtön bemutatta, hogy milyen kampányt tartana örvendetesnek, mert ugye egyáltalán nem kezdett rögtön sárdobálásba, nem ugatott kígyót-békát a másokra, és nem emelte rögtön piedesztálra a saját pártját, mint a tisztesség és az erkölcs követendő mintaképét.

Lendvai gondolatmenete teljesen elképesztő. Azért jó dolog a rövid kampány, mert akkor kevesebb idő jut családok szétszakítására, gyűlöletoffenzívára, stb. Szerencsétlen nőszemély fejében meg sem fordul, hogy esetleg ezt a kurva sárdobálást, és egymás porbatiprását akár abba lehetne hagyni (mert ugye ezen a téren a szocik és a narancsnyikok között nemigen lehet különbséget tenni), nem, most "csak" 79 napon át fog tartani.

Közben pártját (és gondolom saját magát is) a körülmények szerencsétlen áldozataként mutatja be, ők nem akartak ilyen kampányba belemenni, de hát mit lehet tenni...

Hát, kedves Lendvai Ildikó egész egyszerűen abba lehet hagyni. Nem kért senki sem az Mszp-től, sem a Fidesztől, sem bármelyik más párttól sem istenképet, sem sátánképet, sem permanens kánaán-víziót, sem verbális sültgalambáradatot, és legfőképp nem kért senki korrupciót, sem jog előtti kettős mércét... Nem folytatom, nincs kedvem felhergelni magam, akinek kedve van hozzá nyugodtan folytathatja a sort.

Szóval a magam részéről minden magyarországi politikusnak (nem szeretnék a diszkrimináció hibájába esni, mert azt ugye nem szabad) méretes anyázások, illetve a fenekem lendületes nyelvcsapásokkal való megtisztítására vonatkozó felszólítások mellett természetesen sok szeretettel küldöm a következő dalt, és üzenném nekik, hogy ha már értelmes gondolat nem jut az eszükbe, akkor legalább maradjanak csöndben. 

 (Csak zárójelben és csak halkan jegyzem meg: először egy bizonyos Rózsaszín pitbull számot akartam küldeni. De azt azért durvának gondolom. Egyelőre...)

Gondolom mindenki jár bevásárolni, és mindenki megpróbálja a választékból a lehető legszebbet kiválasztani. Vannak termékek, amelyek ezt könnyű megállapítani. Egy darab hús, vagy egy zöldség, gyümölcs az ugye attól szép, hogy nem barna, nem folyik, nem rohad, nincs olyan szaga, amitől az ember legszívesebben kitenné a taccsot ott a bolt közepén.

Aztán vannak olyan termékek, amelyekről ezt nehéz megállapítani. Ilyen esetekben fordulhatunk a minőségét megőrzi dátumhoz, amennyiben az már mögöttünk van, adott élelmiszert nem vesszük meg, keresünk inkább egy másikat.

Na, de a trükk ott van, hogy vannak olyan termékek, amelyekre nincs rábélyegezve a minőségét megőrzi dátum. Ilyen termék például a kifli, vagy a zsömle.

Ha kiflit és/vagy zsömlét veszünk, akkor ugye vagy szerencsénk van, vagy nincs, vagy kifogtunk valami jó sütést, vagy nem.

De semmiképp ne csináljuk azt, amit a minap láttam egy CBA-ban!

Öreg nénike - nyilvánvalóan mindenből a legszebbet akarta - ott állt a kiflik sokasága előtt, kezében egy nejlonzacskóval, és szépen lassan összefogdosta és összenyomogatta a kifliket, és kb. 5-ből egyet választott ki. Mondanom sem kell, hogy nem úgy végezte ezen tevékenységét, hogy legalább egy nejlont ráhúzott volna a kezére, neeeem, csupasz kézzel végezte a minőségellenőrzést.

Egyébként elhiszem én, hogy rendszeresen fürdik, meg kezet is mosott is reggel, de azért mégis...

Magam részéről a kifliket inkább egy szomszédos pékségben vettem meg, és azóta jobban preferálom a kisboltokat, és továbbra is vagy szerencsém van, vagy nincs, vagy kifogok egy jó sütést, vagy nem. De legalább az eladók nem csupasz kézzel számolják le nekem a kifliket.

Persze nem tudhatom, hogy azokkal a kiflikkel, zsömlékkel mi történt amíg odaért a kisbolta, de legalább nem láttam, hogy esetleg történt velük valami.

Már ez is valami.

Több tanácsadó szerint viszont az, hogy az igazolás nincs a BKV-nál, nem jelenti azt, hogy nem volt teljesítés.

Ezzel az indokkal vitatják a Bkv kifizetéseinek esetleges visszakövetelését az érintett, korábban a Bkv-vel kapcsolatban álló cégek.

Na, akkor tisztázzunk valamit. Olyan esetben, amikor bármilyen törvény, szabályozás, előírás megköveteli a teljesítési igazolást a fizetés, vagy a (vég)számla kiállítása előtt, és nincs ilyen igazolás, mert a cégvezető akkora farok, hogy többszázezres, meg többmilliós számla kiadásakor nem gondoskodik erről, az pontosan azt jelenti, hogy adott számla mögött nem áll teljesítés. Még akkor is azt jelenti, ha esetleg tényleg történt valami érdemi munka.

Ez ennyire egyszerű. Kár is több szót vesztegetni rá.

Ha egyszer tényleg kitör Magyarországon a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben sokszor megemlített forradalom, akkor azt hiszem nagyon nehéz lesz eldönteni, hogy kiket kell először a falhoz állítani. Nyilvánvalóan elég sokan pályáznak majd erre a "megtiszteltetésre", és még inkább nyilvánvalóbban a pályázók közt lesz majd az összes kis helyi monopólium, szóval az összes víz-, gáz-, és villanyszolgáltató a maguk kis középvezetőivel és igazgatótanácsukkal egyetemben.

Én most éppen az ELMÜ-re buktam ki, egész egyszerűen már nonszensz amit művelnek.

Ott kezdődik a sztori, hogy még november környékén hozott a postás némi pénzt, mondván, hogy az ELMÜ küldte ki, mert túlfizetésünk van. Ehhez tudni kell azt, hogy havonta diktáljuk a mérőóra állását, ami alapján ők kiállítják a számlát, tehát túlfizetésünk semmiképp nem lehet. Jó, semmi kétségbeesés, ha az ember pénzt kap, az jó dolog, másrészt viszont tudtuk, hogy ez nem lehetséges, tehát telefon az ELMÜ-nek, megtudakoljuk, hogy akkor ez most hogy is van. Vonal túlsó végén kedves női hang mondja: Ne tessenek aggódni (egyébként nem aggódtunk, ismétlem pénzt kapni jó dolog), de ne tessenek elkölteni, mert tévedés volt, nemsoká megy ki egy sokkal magasabb összegű számla.

Jól van, jófejek voltunk, nem költöttük el, csakhogy közben anyámnak be kellett menni az ELMÜ-höz, ti. kaptunk tőlük egy olyan levelet is, hogy megtudták, hogy apám meghalt, de hát a villanyóra még mindig az ő nevén van, és hogy ha ezen az áldatlan állapoton nem változtatunk, de izibe', akkor bizony itt kőkemény irgum-burgumok lesznek. (Valami büntetéssel fenyegettek, nem tudom már mivel).

Jól van, beleegyezés kitölt, anyám beutaz, mert az ő nevére kerül a villanyóra, villanyóra átír, de anyám - ha már ott volt - mondta az ügyintézőnek, hogy akkor intézzék el azt a nagyösszegű villanyszámlát is, ott volt nála a pénz, amit túlfizetésként kiutaltak, a maradványösszegre meg kapott egy csekket, amit befizettünk.

Na. Ez volt kb. három hete.

Ma viszont hozott a postás egy ELMÜ számlát, egy pontosan olyan összegről, ami az ügyfélszolgálaton leadott túlfizetés, illetve az ott kapott csekk összege.

Jó, én kicsit kiborul, ELMÜ-t pokolba kíván ügyfélszolgálatostul, igazgatótanácsostul, mindenestül, aztán gondoltam, hogy akkor online ügyintézés. Mivel az ELMÜ-vel online még nem ügyintéztünk, ezért első lépés a regisztráció. Szépen megadok minden adatot, erős jelszót választok, hogy ne legyen gond, szépen begépelem a vevőkódot, meg a fogyasztási hely azonosítót, elfogadom a felhasználási feltételeket, aztán megnyomom az elküld gombot, és már mennék az postafiókomba megnézni, hogy mit küldtek a regisztrációra, amikor feltűnik, hogy az ablak tartalma tulajdonképpen nem változott, az általam beírt adatokat még mindig látom a képernyőn.

Jól van, oldalon kicsit lejjebb görget, amikor a következőt látom:

Vevőkód/Fogyhely nincs összerendelve, szerződés nem aktív

Mintha elköltöztünk volna, vagy mintha nem is tudom mi történt volna. Nem tudom mi a francot bogarásznak azzal a rohadt szerződéssel, mindössze annyit kellett volna változtatni rajta, hogy az eddigi fogyasztó neve mögé odabiggyeszteni egy né-t. Hát ezt hogy a francba nem lehet három hét alatt megoldani? Sőt egyáltalán mi a francért kellett az eddigi szerződést úgymond széttépni, és lehúzni a wc-n? És egy kurva befizetést miért nem tudnak három hét alatt feldolgozni?

Egyáltalán dolgozik valaki úgy normális módon az ELMÜ-ben, vagy a számlákra hasraütéssel írnak be fizetendő összegeket?

Ha pedig az ELMÜ dolgozóinak sötétség van a fejében, akkor valahogy gyújtsanak benne világosságot, úgyis valami hasonló a cég profilja.

Úgy fogalmaz az Index.hu ezen cikkének bevezetőjében, hogy:

 A buszsofőrök megmutatták milyen az élet kollektív szerződés nélkül: volt, hogy az ülésemelő miatt maradt garázsban a jármű.

Überfasza, bizony mondom überfasza. Most aztán megmutatták, hogy milyen jól tudnak nem dolgozni.

Mondjuk azt azért már eddig is sejtettük tudtuk, hogy milyen munka folyik egy állami tulajdonú vállalatnál Magyarországon. Mind minőségileg, mind mennyiségileg erősen kifogásolható, ahol ez utóbbi kifejezés inkább dicséret.

Szóval arra lennék kíváncsi, hogy vajon mikor fogják megmutatni azt, hogy az milyen, amikor dolgoznak? Amikor tényleg jól, pontosan, szépen, esetleg gyorsan is dolgoznak?

De ez csak enyhe kíváncsiskodás, erre választ sem várok. Amire viszont tényleg kíváncsi lennék az a következőkkel kapcsolatos:

Az új, menedzsment által ajánlott kollektív szerződést 12 (főleg metrós és villamos) szakszervezet elfogadhatónak találta, ám arányuk nem éri el az aláíráshoz szükséges 65 százalékos dolgozói képviseletet. A sztrájkot most 11 (főleg buszos) szakszervezet támogatja.

Basszameg a jegesmedve ezt a céget, jól értem, hogy ez minimum 23, értsd: huszonhárom szakszervezetet jelent egyetlen cégen belül?????

Ma reggel túlestünk a 2009-es év utolsó napfelkeltéjén, bár ha most kinézek az ablakon, asszem csak az igazán szerencsések láthatták, de ez most nem számít, most, illetve ma csak az számít, hogy ez az utolsó nap, holnaptól új nap, új hónap, és új év is. (Milyen kár, hogy az uccsó nap nem vasárnapra esik...).

És persze miközben az esti bulira és a holnapi másnaposságra készülve remegő kézzel számolgatjuk és rendezgetjük a pezsgőket, a virslit, meg a fű alatt, vagy hivatalos helyen vásárolt petárdákat és rakétákat, ellenőrizve, hogy elég száraz-e, meg hogy elég messze tudjuk-e tartani a gyufáktól, vagy az öngyújtótól, visszagondolunk a mai nap elteltével a helyét a történelemkönyvekben végleg elfoglaló évre, és mérleget vonunk.

Egyébként hülye dolog ez a periodicitás. Mármint azontúl, hogy a maga haszna megvan persze, de amikor túlságosan rámászik a gondolkodásodra, és az életed nem folyamatában látod, hanem kis szakaszok összességéből, akkor szerintem érdemes kidobni a naptárakat és a faliórákat. (Akinek kedve van hozzá, nyugodtan a szemétbe vághatja a tükröket is. Nincs még egy olyan dolog a világon, ami a tükörnél bosszantóbb módon közölné veled az idő múlását. Esetleg csak az, ha tükör mellett van egy évekkel korábban készült fénykép is).

Ja, szóval mérlegvonás. Csáth Géza kb. 90 évvel ezelőtti mérlegvonásában a következők szerepelnek (többek között):

Coitus 360-380+körül.

10 különböző nő megszerzése.

Köztük 2 szűz lány.

 Nem rossz, nem rossz. Ennek inkább van értelme, mint annak, hogy mi történt 2009-ben, mi nem történt, mi történhetett volna, meg hogy ki volt az év embere, meg hogy hány százalékkal emelkedett Magyarországon egy főre eső celebek száma, stb.

Mondtam már, hogy a periodicitás hülye dolog. Új nap Új hónap Új év, új fogadalmak. Új év, új ember, mi? Hehe, inkább menj fodrászhoz, vagy döntsd el, hogy nyáron milyen színűre fested át a szobád falait, vagy csak válts alsóneműt. Hogyan is írta Madách? 

Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!

 Valahogy nem rémlik nekem, hogy a küzdelem, vagy a bízás időponthoz lenne kötve. Miért pont január elsején kell és lehet ezeket elkezdeni? Nem akarsz dohányozni, sokat enni, keveset mozogni, vagy többet szeretnél olvasni, foglalkozni a gyerekeiddel, színházba, moziba járni? Szerintem ezekre pont nem a január elseje a legmegfelelőbb időpont.

Jó ez a Madách idézet. Megmutatja, hogy fogadalmat tenni nem nagy kunszt, betartani már annál inkább. A dolognak a küzdés része nem olyan kellemes. Mondjuk a bízás igen. Meg szerintem jó dolog, hogy most már ki lehet választani, hogy miben bízol. Mesterházi/Orbán/Vona, Isten, ufók, zöldenergia, vagy hogy végre tényleg beüt a világvége, vagy hogy lesz végre barátod/barátnőd, pénzed, munkád, gyereked, vagy egyáltalán csak erekciód.

Ha meg nem óhajtasz küzdeni, mert a küzdés lényegében szopás, méghozzá a lehető legrosszabb értelmében, mert fárasztó, és még élvezet sincs benne, és egyáltalán nem biztos, hogy meglesz a szopásod küzdésed jutalma, könnyen meglehet, hogy egész életedre a férfi nemi szerv rosszabbik végén ragadsz, szóval, ha magasról teszel a fentebb citált Madách sorra, akkor hadd rángassam elő Vonnegutot egy mondat erejére. 

Azért vagyunk itt, hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon, akármi is legyen.

De minek ehhez január elseje? Hát minek ehhez január elseje?

Ez a cikk normál esetben ide oldalra, az "Ami kimarad"-ba került volna, de egész egyszerűen nem állom meg, hogy egy aprócska megjegyzést kérdést hozzá ne fűzzek.

Miért jó az mindenkinek, hogy az igénytelenség és középszerűség ül tort mindenhol az országban?

Osztrák szomszédainknak tele van a hócipőjük a karácsonnyal, legalábbis eszerint a felmérés szerint. És - ugyan én nem végeztem semmilyen felmérést, még nem reprezentatívot sem - szerintem a magyaroknak is valami hasonló véleményük van a karácsonyról.

Egyszóval az emberek idióták.

Azt azért szögezzük le, hogy egyetértek azzal, hogy:

a vásárlás és a fogyasztás vették át a fő szerepet ebben az időszakban.

De azért könyörgöm, hát senki fejéhez nem szorítanak pisztolyt karácsony előtt, hogy eredj vásárolni. Az a 78%, aki ezzel egyetért, vagy ezt mondja, az ugyanúgy elmegy karácsony előtt orrba-szájba vásárolni, mint az, aki nem ért ezzel egyet.

No, nem akarok végigmenni az összes tételen, és nem akarom túl hosszan ragozni. A karácsony nem ilyenné lett, hanem ilyenné tettük. És ha neked, neki, bárkinek nem tetszik, hogy így néz ki a karácsony manapság, akkor tessék másmilyenné tenni. Nem kell őrült módjára vásárolgatni, nem kell december 24-e nagyrészét veszekedéssel tölteni, nem kell kaja-, és sütihegyeket sütni és főzni, aztán holtfáradtan, bambán bámulni az este. (Esetleg a karácsonyi sütés-főzést már nyugodtan el lehet kezdeni napokkal korábban).

Lehet, persze, hogy lehet mindezt csinálni, de egyáltalán nem kell, nyugodtan ki lehet alakítani a saját karácsonyunkat, ami eltér attól, amivel kapcsolatban egyre többen kritikákat fogalmaznak meg.

No, azért is nem akarom hosszan ragozni, mert én most elmegyek a törzskocsmámba boldogkarácsonyozni egyet az ott éppen szintén egy boldogkarácsonyra beugrott emberekkel.

Egyébként meg kellkarünnésbúék természetesen.

Szóval a lehető legnagyobb váratlansággal november után már megint beütött a tél, ami még hagyján, de - ha lehet ilyet mondani - még nagyobb váratlansággal beütött a téli időjárás is, hóesés és minuszos hideg formájában.

Amire egyébként szerintem mindenki számított az országban (főleg ha időnként rápillant - hohohó! tessék kapaszkodni, mert tényleg van ilyen - az időjáráselőrejelzésre), kivéve - és azt kell mondjam, szokás szerint - a Máv és a Bkv alkalmazottait.

Szóval megjött a hideg, megjött a fagy, megjött a hó, és a tömegközlekedés jó szokás szerint kb. az alapokig omlott össze, a vonatok rögtön minimum egy órát késtek, a buszokból meg kb. félezer lerohadt.

Amire egy büdös szót sem szólnék, ha tökolcsó lenne. De nem az. Sőt. Nem tudom, van-e még olyan ország Magyarországon kívül, ahol a közösségi közlekedés drágább lenne, mint az autóval való közlekedés. (Most voltunk ketten Pécsen autóval. Kiszámoltuk. Olcsóbban (és gyorsabban) jöttünk ki, mintha vonattal mentünk volna, pedig még meg is álltunk egy csárdában kávézni, meg enni egy levest).

Szóval mindazok után, hogy a kilométereket mind a Máv, mind a Bkv kb. aranyárban méri, nem érzik-e úgy a fent nevezett társaságok vezetői (nem a sofőrök, ugyebár...), hogy valamit kurva rosszul csinálnak?

Szóval mindazok után, hogy a kilométereket kb. aranyárban mérik, nem érzik-e úgy a Mávnál, ha egy jégmentesítő folyadék tizenakárhány fokkal a nulla alatt szintén lefagy, és egy embert sem tudnak odaállítani, hogy akkor legalább kapargassa, akkor valamit rosszul csinálnak?

Szóval mindazok után, hogy a kilométereket kb. aranyárban mérik, nem érzik-e úgy a Bkv-nál, ha a fél buszpark lerohad, hogy valamit rosszul csinálnak?

Legfőképpen: Mindezeket összevetve az idei év történéseivel, van-e valaki az országban, aki azt gondolná, hogy Gaskó & Co-t nem kell a pokol legmélyebb bugyráig zavarni?

(Mea culpa. Ez négy kérdés).

Sokféleképpen lehet egy ember vicces. Lehet úgy, mint a Monty Python, és akkor a sírás határára röhögöm magam, mert ők annyira viccesek. Aztán lehet úgy, mint Rowan Atkinson a Fekete Viperában, amit szintén végigröhögök, de azért nem annyira, mint bármelyik repülőcirkusz részt. Aztán lehet úgy, mint az Irigy Hónaljmirigy tagjai, akik műsorain inkább kerülget a sírás, mint a nevetés. Aztán lehet úgy is, mint a Koppenhágában összegyűlt fiatalok, akik - ha már ott voltak - nekiálltak szétverni a várost, aztán meg a rendőrök álltak szétverni őket. Ezek az emberek olyan szánalmasan viccesek, az ember az arcát a tenyerébe temeti, amikor hall róluk, majd kissé szánakozó mosollyal csak annyit mond, hogy hát egyszer majd ők is biztosan felnőnek.

Egyrészt szeretném, ha elmagyarázná nekem valaki, hogy kirakatok betörésétől (vagy akár autók felgyújtásától) hogyan lesz akár csak egy jottányival is jobb ez a világ, másrészt szerintem a lehető legrosszabb helyen törnek-zúznak, amikor a globális felmelegedés elleni harchoz kívánnak ilyen erőteljes "buzdítást" nyújtani. Harmadrészt meg érdekelne ... na, de erről inkább a végén majd.

Sokadjára pedig szerintem a világképükkel is van némi probléma. Az kétségtelen, hogy állami szabályozásra is szükség van, az azonban még kétségtelenebb, hogy elsősorban nem a politikusok orra előtt kellene rombolniuk, hanem pl. a szomszédjuk orra előtt. Annak a szomszédnak az orra előtt, aki pl. baszik lekapcsolni a villanyt, áramtalanítani éjszakára, folyó vízzel mosogat, a szomszédba is autóval megy, vagy a tömegközlekedésről hallani sem akar.

(Hömm, erről jut eszembe, vajon ezek a skacok hogy jutottak el Koppenhágába? Autóval? Repülővel? Vonattal? Azért ez tényleg érdekelne).

Aki inkább megveszi a Kínában, vagy valamelyik, nyomorgók millióival valamit kezdeni próbáló ázsiai, afrikai államban készült olcsóbb terméket, mint a drágább hazait. Mert a környezetvédelem drága dolog ám. Ha azt akarod, hogy az akármilyen gyár a szennyvizét ne a folyóba vezesse, akkor drágábban kell megvásárolnod a termékeit, mert adott cég nem fogja a víztisztító, vagy a külön csatornarendszer költségeit benyelni (még akkor sem, ha ez - szerintem - hosszútávon kifizetődő lenne, ez van, ehhez jelenleg a kapitalizmus túlzottan individualista).

Ja, szóval szerintem a globális felmelegedés elleni küzdelem (mostanában időnként arra gondolok, hogy ez nagyon hülye kifejezés, de egyelőre nem tudok jobbat mondani) alapja a fogyasztáscsökkentés és/vagy a tudatos vásárlás (de leginkább és). A bibi egész egyszerűen ott van, ha a fogyasztáscsökkentés globális és érzékelhető szinten megvalósul, akkor bizony munkahelyek fognak ám megszűnni. Nem is kevés.

És tényleg érdekelne, hogy vajon akkor azok, akik most Koppenhágában kirakatokba téglákat vagdostak, vajon ugyanúgy kivonulnának-e az utcákra kirakatokba téglákat vagdosni azt követelve, hogy a kormányok azonnal tegyenek valamit a munkanélküliség ellen.

Oszkó megmondta a magáét, de jó alaposan, aszonta, hogy na hüjjemagyar, most mit csodálkozol, há' nézzé' mán kűfődre, ottan nem vannak ekkora parák, hogy mégis mi a tetves fanszőrzet az a tevékenység piaci értéke, hanem fogják magukat, osztán akkor leülnek egy kis papirossal, meg egy helyre kis pennával, osztán jó alaposan kiszámíccsák maguknak. No, hüjjemagyar, há' ne siránkozzá' má'!

Aztán azt Oszkó ugye nem magyarázta el, hogy vajon a kűfődi apehoknál is van-e olyan dolog, hogy egy bizonyos bevételi szintet teljesíteniük kell, egyébként ugrik az év végi jutalmuk ugyebár, meg arról sem beszélt, hogy ott kűfődön vajon ugyanannyira szarba' van-e az államháztartás, mint minálunk, arról meg aztán Oszkó végképp nem beszélt, hogy mi van akkor, ha kis vállalkozónk nekiül kiszámolni az ő kis tevékenységének piaci értékét, osztán kigyün egy - egy bizonyos bevételi szint elérésében érdekelt - apehos dolgozó, osztán hogy, hogy nem, de mondjuk kb. a dupláját számolja ki, mint amit a kis vállalkozónk kiszámolt magának.

Ja, hogy keveset fizetnek be? Há' oda ne rohannyak, eddig keveset fizettek be, osztán mégis tudott menni a pénzszórás, de nem is ez van leginkább, hanem az, hogy ugyebár van az a példa a jó fődesúrról, meg a parasztyairól, ottan aszondja a példabeszéd, hogy a jó birtokos nem fojcsa meg a parasztyait, mert akkor ő is éhen döglik, ugyi. Márpedig ez a jó magyar állam mostanság éppen arra van ráállva, hogy ezeket a jó kis parasztokat, akik vannak akkora hüjjék, hogy nem osonnak kűfődre a székhellükkel, belefojcsa a szarba.

Há' persze nem okítani akarom én a t. pízügyminiszter uraságot, csak arra kérném, hogy ha má' ilyen hüjjemagyar vagyok én is, akkor lesszíves ugyanmá' egy jogi marhaságoktól mentes tökeccerű kis példán bemutatni, hogy mégis hogyan kell kiszámítani a tevékenység piaci értékét, még mielőtt télleg sokan összerúgnák a port az apekkal, meg ha má' kűfődön télleg ennyire eccerűen megy a számolás, akkor hátha nem vagyunk ollan hüjjemagyarok, osztán hátha megércsük mink is ebbe a hüjjeországba'.

Lehet ám franciapélda is, mert há' én biza nem beszélem a nyelvüket, de hát asszem, hogy há' pédának okáé' a hetes számot ottan is pont úgy írják, mint mi hüjjemagyarok, de talán a százalék-, meg az összeadós jelet is, de assem baj, ha esetleg franciául mondaná el, mert azé' van olyan hüjjemagyar, aki beszél franciául.

Most, hogy lassan-lassan beindul a kampány (és hát nem is olyan lassan), szeretnék a következő véleményemnek kicsit markánsabb hangot adni:

Leszarom,

hogy rosszabbul élünk, mint négy éve; hogy bezzeg 1998 és 2002 között; hogy a gazdasági válság; hogy már-már bezzegország lettünk a spórolás miatt; hogy az őszödi beszéd; hogy igazságbeszéd; hogy hazugságbeszéd; hogy viktorkirály; hogy a Fidesz csak a hatalomra éhes; hogy az Mszp csak a hatalomra éhes; hogy a Fidesz hazudik; hogy az Mszp hazudik; hogy a kormány hazudik; hogy az Mdf egyik nagy párttal sem; az Szdszt úgy ahogy van, de legfőképpen a Kókát; hogy náci; hogy fasiszta; hogy a szélsőjobbal kokettál; hogy büdös komcsik; Semjént, meg a Mikolát a hülye vízióival a családi vasárnapokról meg a szinglihordákról; Szijjártót a hülye szemüvegével, meg a heti hülye bejelentéseivel; Vonát a meglehetősen kommunistának tűnő baromságaival; Lamperthet és Lendvait; Mesterházyt a hülye vigyorával; a telefonban negédeskedő gépihangot; a telefonos felméréseket, mert nem a telefon nyomógombjával szeretnék szavazni és egyáltalán nem arra, amit ott kérdeznek; a giccses levelezőlapra bélyegzővel rányomott karácsonyi üdvözletet (basszus, tényleg kaptunk ilyet); a semmitmondó szórólapokat; az utcán mindenkit zaklató és mindig vigyorgó aktivistákat. És legfőképpen leszarom a következő hónapokban várható gyalázkodást, árulkodást, hülyítést, az egész érzelmi kampányt.

Ne hátrafele tessenek bámulni, hanem előre, és valami utat mutatni. Vagy legalább valami irányt. Aztán azt meg tessék rámbízni, hogy szerintem az az út, vagy irány előre, vagy hátrafele visz.

Azt hiszem ennyire egyszerű lenne egy kampány.

Minap egy röpke beszélgetés erejéig szóba kerültek a magyarországi olvasási szokások, és e beszélgetés keretében én azt hiszem először mondtam el valakinek azt, amit már régóta érzek, tudok, csak nem szerettem hangoztatni, mert úgy tűnhet, hogy ez olyan sznob dolog.

Arról van szó tulajdonképpen, hogy távol tartom magam mindentől, ami népszerű, mert arra a következtetésre jutottam az évek során, hogy ami népszerű, az nem jó. Ami népszerű, az általában középszerű. Szóba került az egyik legújabb divat, Paolo Coelho is, akiről én azt mondtam, hogy nem mertem még hozzányúlni, mert túl sokan dicsérik. Erre azt a választ kaptam, hogy ne aggódjak, nem vesztettem semmit, mert jó, vagy inkább nem rossz ugyan, de korántsem annyira jó, mint amennyire Magyarországon rajonganak érte. És itt nem a stílusról volt szó, mert egy-egy stílus szeretete, vagy nem szeretete lehet egyéni ízlés kérdése - és mint ilyen nehezen kritizálható -, hanem inkább a mondanivalóról és szerkesztésről.

Aztán szóba került még Leslie L. Lawrence is, akinek a könyveit én el szoktam olvasni, de kifejezetten csak akkor, amikor nincs kedvem, vagy erőm gondolkodni, ugyanis ezeket a könyveket gondolkodás (tényleges értelmezés) nélkül lehet olvasni, nem történik semmi probléma, ha rutinolvasás közben hirtelen elterelődik a figyelmem és egy-másfél oldal kimarad az életemből. Kb. annyi történik minden könyvében, hogy általában tudósok gyilkolásszák egymást és/vagy szerzeteseket, a főhős megdug egy, vagy két nőt, persze legalább háromszor per éjszaka, isznak, főleg whiskeyt, mászkálnak az éjszakában, a Hold a fák csúcsára ül, a végén pedig leszámolás van, és kb. megjelenik minden még élő szereplő, mert mindenki csakis és kizárólag hátsó szándékokkal megy bármilyen tudományos expedícióra. Ja, hát tessék elképzelni mondjuk egy építészmérnököt, akinek meg kell terveznie mondjuk öt darab épületet, és adott építészmérnök tervez öt darab ugyanolyan épületet, ugyanolyan el- és berendezéssel, a különbség maximum csak abból adódik, hogy a különböző épültek falait más színűre képzeli el (jó, jó, tudom, hogy egy építészmérnöknek semmi köze a belső falak színeihez, de ez most csak egy példaszerű dolog óhajtana lenni). Gondolom illető nem sokáig dolgozhatna továbbra is építészmérnökként, és ezzel az emberek zöme egyet is értene, az egészben az a furcsa, hogy közben meg pl. LLL-től azt a viselkedési módot várják el, ahogy a példában szereplő építészmérnök viselkedett.

Nem oda akarok kilyukadni, hogy LLL egy rossz író lenne, mert nem tudom és jelenleg nem is akarom ezt megítélni, sőt egyáltalán nem gondolom, hogy ítélkeznem kellene felette. Sokkal inkább oda akarok kilyukadni, hogy Magyarországon az a könyv válhat/válik népszerűvé, ami nem igényel egyedi befogadási mintát, ami nem igényel saját értelmezést, sőt talán kifejezetten szűkre szabott értelmezési tartománnyal rendelkezik (ahol a tartomány elemeinek a száma akár egy is lehet), egyszerűen szólva, amin nem kell gondolkodni, ami instant. (És mindezekkel persze lehet, sőt kell is vitatkozni).

Hogy ezek mögött mi húzódhat meg, az talán a magyarországi irodalomoktatástól a kanonizáción és az olvasási szokásokon keresztül a kultúraközvetítésben egyre erőteljesebb szerepet kapó gazdasági szempontokig (lásd még: azt áruljuk, amire az emberek kíváncsiak, de vajon mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?) húzódik, de a válasz egyáltalán nem lehet egy sima fekete-fehér egyszavas válasz.

De a legfontosabb kérdés talán mégis az, hogy rá kell-e erőltetni az emberekre ezt a kultúrának (vagy amit mi kultúrának gondolunk) nevezett dolgot, az ún. szépirodalmat mindenképp az ún. ponyva, vagy populáris fölé kell-e helyezni, és legfőképp vajon a szépirodalom és a populáris tényleg egymást kizáró fogalmak-e.

Ezekre a kérdésekre viszont adható egy egyszerű válasz, és ez a válasz a részemről nem. Miközben nem vagyok benne biztos, hogy igazam van.

Mindenesetre azt hiszem, hogy akár sznob dolognak tűnik, akár nem, akár lemaradok emiatt tök jó dolgokról, akár nem, én továbbra is kerülni fogom a népszerű dolgokat.

Mostanában álláshirdetéseket nézegetek, mert azt hiszem minden körülmény megérett végre a váltásra. És most végre megtaláltam az idális munkahelyet:

 Ezt az állást tényleg rám szabták, hiszen én most holtbiztosan látom a jövőt: Nem fogok jelentkezni.

Micsoda paradoxon...

Az utóbbi majd egy hetet Pécsen töltöttem, utánajártam a dolgaimnak, meg bejártam mindenféle régi és új helyeket. Aztán volt olyan szerencsém, hogy tudtam hosszabban beszélgetni valakivel, aki benne van a Pécs 2010 projektben, így kaptam némi információt a projektről, arról a projektről, amiről eddig túl sok jót nem lehetett hallani.

Előadtam a kétségeimet az építkezésekkel kapcsolatban, mondván, hogy tök jó, hogy felújítottak néhány teret, (mondjuk az utakat nem - vagy csak talán kevésbé látványos -, de a hatos úton kolosszális mélyedések vannak, amikor tegnapelőtt egész nap zuhogott az eső, és én megpróbáltam egy helyre kis rózsaszin esővédő poncsóban közlekedni, az autók rendszeresen beterítettek), na szóval tök jó, hogy felújítottak néhány teret, csak miért nem lehetett a várost újragondolni, mert a terek ugyan szebbek lettek (persze csak akkor, ha a szebbek alatt azt értjük, hogy több a beton és az aszfalt, egyébként azért lehetnek fenntartásaink), de a jellegük, értve ezalatt, hogy alapvetően csak és kizárólag funkcionálisak, nem változtak. Alapvetően arra valók, hogy haladj tovább, kicsit olyanok mint a gyorséttermek kialakítása: gyere be, egyél, aztán húzz tovább, de villámgyorsan. Ezek a terek (és terek alatt inkább területet kell érteni, nem kifejezetten ilyen, vagy olyan teret) is valami ilyesminek tűnnek nekem, azt sugallják, hogy: tessék ide, meg ide indultál, én arra való vagyok, hogy odaérj, haladj át rajtam gyorsan. Szóval a Széchenyi-téren és a dóm előtti gesztenyésen kívül nincs olyan hely, ahol jó lenne megállni egy kicsit. (Mondjuk a Széchenyi teret is felújítják, az még nincs kész, és állítólag baromi jó lesz).

Erre azt a választ kaptam, hogy de, ez az újragondolás megtörtént, de leginkább a külvárosi(bb) részeken, ahol többen laknak, és amely részek eddig inkább elhanyagoltak voltak. És mivel én a külvárosokban most nemigen jártam, elhiszem neki, ti. ő él Pécsen, nem én.

A másik dolog az viszont vicces volt (és most a nem vicces részeket kihagyom, mert bizony mondott ő sokmindent, de azokról majd talán máskor). Teljesen komolytalanul megkérdeztem tőle, hogy na most akkor jön-e a U2 (egyébként amit mesélt erről a U2-s sztoriról, az megérne egy külön bejegyzést, legyen elég annyi, hogy a U2 koncert az egyáltalán nem EKF projekt volt). Erre viszont azt mondta, hogy nem, nem jön, viszont lesz egy olyan dolog, ami még a U2 koncertnél is sokkal jobb lesz. És nem árulta el, hogy mi!!! Pedig próbálkoztam. No, lojális volt, és titoktartó, ahogy az egy ilyen projekt alkalmazottjához illik.

Mindenesetre azt mondta, hogy még ebben az évben napvilágra kerül a teljes évi program, szóval én most meglehetősen fel vagyok spannolva, de nem csak ezért, hanem azért is, mert azt is mondta, hogy nagyon jó és ütős program állt össze.

Egyszóval én azért most reménykedem. Lehet, hogy eddig csak rosszat lehetett hallani, az EKF-ről, de talán, sőt remélem, hogy nem lesz ez akkora bukta, mint amekkorának eddig kitetszett.

Megint ott tartunk, be kell valljam, hogy hülye vagyok. Az utóbbi években kifejezetten előtérbe kerültek olyan dolgok, mint online közösségek építése, meg közösségi oldalak, meg mittomén még micsodák, azt meg legfőképp nem tudom, hogy ezeket a dolgokat, amik nem is tudom mik, minek szokták egyáltalán nevezni.

Én meg állok hülyén, és nem értem miért. Nem értem miért jobb kitenni üzenőfalra egy linket annál, hogy valamelyik este összeültök sörözni, és azt mondod egy korsó sörrel a kezedben, hogy "képzeljétek mit olvastam a minap, basszameg, totál kiakadtam rajta" esetleg azt, hogy "olvastam a minap valamit, kurva nagyot röhögtem rajta".

Mondjuk én azon "beteges" emberek közé tartozom, akik szerint a telefon kb. arra való, hogy fel tudd hívni a barátaidat, megbeszélni, hogy találkozunk-e este, vagy esetleg holnap este, de ha akkor sem, akkor a hétvégén.

No, mindenesetre tegnap kaptuk a hírt, hogy mostantól mi is építhetünk saját közösséget (basszameg, nem találom a malteroskanalat, hova a fenébe tehettem?). Szóval én is csináltam egyet, ugye pont azt, ami a szevasztok blogon le van írva, aztán csatlakoztam háromhoz. Azért, mert egyelőre abszolút nem látom, hogy ez most így mégis mire jó, de mivel pölö a szevasztoknak pont van ilyen közössége, és kb. ők találják ki, meg fejlesztik az egész dolgot itten, úgyhogy azt gondoltam majd rajtuk keresztül jól megnézem, hogy mire is való ez az egész dolog.

Mintakövetés forever, hehehe.