Molotov-koktélokat találtak ma a Bazilikánál, a holnapi Toroczkai-Budaházy szervezte tüntetés helyszínén.

Én elhiszem, hogy egyszerűbb (és veszélytelenebb) volt ott elhelyezni, mint a holnapi napon azzal járni az utcákat.
Régebben mondjuk mi is sokszor rejtettünk el üvegeket a bokrok alatt. Igaz azokban az üvegekben (általában) bor volt, és időnként kijártunk a buliból meghúzni egy picit, mert valahogy mindenképpen csökkenteni kellett az este költségeit. Aztán néha persze elvitte (feltételeztük) egyhajléktalan.

Szóval egyrészt igen, ezeket a molotov-koktélokat is elvihette volna bárki. Bárki, aki pont ugyanazt gondolja a molotovozásról, mint azok, akik "gondosan" elrejtették ezeket. Azt, hogy molotov-koktélokat dobálni jó poén. Mindegy mikor, kire, miért, a lényeg a nevetés.

De nem, nem az. Molotov-koktélokat dobálni nem jó poén, de még csak nem is rossz vicc. Aki mégis azt gondolja, hogy jó vicc, az sürgősen keresse fel elmegyógyászát, pszichológusát.

De igazából az érdekelni, hogy mégis mi/ki (volt) a molotov-koktélok célja? Budaházy? Toroczkai? A Bazilika? Egy bolt, egy autó? Rendőrök, csak normális ünneplésre vágyó emberek? És miért? Csak mert cigány, vagy zsidó, vagy magyar, vagy szőke, vagy kék szemű, vagy orrhangon beszél, vagy sántít az egyik lábára, vagy zöld kabát van rajta? Vagy csak azért, te kedves molotov-koktél hajigáló barátom, mert neked nem szimpatikus?

De hát mégis ki vagy te, kinek gondolod magad?

Kaptam nemrégiben egy emailt benne egy linkkel, ami egy Népszabadság-beli Hell István cikkre mutatott.

Most joggal fel lehet tenni a kérdést, hogy de hát mégis, ki a pokol az a Hell István? Hát, elöljáróban csak annyit, hogy számomra is teljesen ismeretlen volt eddig, de egy olyan figura, aki a kurucinfósoknál már kiverte a biztosítékot - tegyük hozzá, ez nem nagy kunszt, hiszen a kurucoknak meglehetősen alacsony az ingerküszöbük -, viszont az árokásóknál még nem, pedig azt hiszem beférne oda is.

Hell István az Szdsz-hez közelálló újságíró(?), aki "A cigánybűnözésről" címmel írott cikkében iskolapéldáját mutatja annak, hogy mit és hogyan nem kellene csinálni.

A cikkben felvetett javaslatokra nem reagálok, hiszen azok zömét tartalmazza az általam javasoltak, nem mellesleg néhány javaslattal Vona Gábor is képes jó színben feltüntetni magát. (Ezt a részt viszont egyáltalán nem értem:
"Fel kell számolni a feketefoglalkoztatást és az uzsorakölcsönöket az alacsony státuszú lakosságot koncentráló szegregátumokban és gettófalvakban."
Miért, máshol nem?)

Ugyanakkor a javaslatokat övező körítés nagyon nem menő - ha szabad Bede Mártontól lopnom. Ma Magyarországon lenácizni a Jobbikot legalább ugyanakkora butaság, mint liberálisnak nevezni az Szadeszt. A Jobbikot sok mindennek lehet nevezni, de ha nácinak - sőt egész konkrétan nemzetiszocialistának - titulálják, az inkább a megszólalóról állít ki szegénységi bizonyítványt.

Azt mondja Hell István:

Van azonban egy külön is megemlítendő kriminalizáló tényező, amely minden eddiginél súlyosabb internetnikai konfliktusokat hoz létre: a nácizmus.

Nem tudom tetszik-e érteni, de H.I. szerint (a cikke előző bekezdésével együtt) ma a tömeges bűnözővé válás egyik okozója Magyarországon a létező nácizmus - egész konkrétan a Jobbik.

Azért ilyenkor az ember kicsit megáll, elgondolkodik, zavartan körbenéz, megköszörüli a torkát, mert kérdezne valamit, de aztán inkább hallgat, esetleg hümment egyet, végül a szerzőt besorolja az idióták közé.

Tehát azon túl, hogy nem hiszem, hogy Magyarországon létezik náci/nemzetiszocialista/neonáci/újfasiszta párt (ha mégis, akkor az nem a jobbik), ezért ezzel magyarázni a "tömeges bűnözővé válást" hülyeség. (Arról már nem is szólok, hogy H.I. ezzel az okfejtésével kb. ugyanazt mondja, mint a Jobbik (cigánybűnözésről beszél), csak másképp vezeti le).

De nem kell aggódni, hiszen akkor H.I. még saját maga szerint is hazudik:

A Jobbik és tartozékai - gárdisták és publicisták - ugyanis hazudnak. Azt hazudják, hogy Magyarországon félelemben kell élni, mert a kis falvakban hatalmas és növekvő bűnözés dúlja fel a köznyugalmat - a cigányok, akik "bűnözők".

Én még el is hinném, hogy H.I. nagy elszántsággal járja nap, mint nap a kis falvakat, ahol beszélget a helyi Matild nénikkel, pont ugyanúgy, mint Budapesten az V. kerületben. De nem teszi, hiszen nem saját tapasztalatokra - értsd nem beszélgetésekre - hivatkozik, hanem egy statisztikára. Márpedig statisztika alapján lehazugozni valakit, na az az igazán szánalmas.

Egyébként a Matild nénis tanmese igazi remekmű, elolvasván talán még Aesopus is elismerően csettintene. Kicsi hátránya, hogy Matild néni ma, így pár évvel később, már azért is el lenne keseredve, hogy nem csak a Fidesz, de az Mszp is lop. Matild néni ma - nyilvánvalóan - kizárólag "egy széles politikai bázisú szakértői kormányban" látná a helyzet megoldását. (Nem mellesleg az is érdekelne, hogy a 2005-ös halványnáci Jobbikból hogyan és miért lett mára igazi nemzetiszocialista párt).

Én tulajdonképpen még azt is elhinném, hogy H.I. ténylegesen aggódik a cigányság sorsáért, ha a cikk végén nem szerepelne a következő pár mondat:

A legnagyobb eséllyel egy széles politikai bázisú szakértői kormány tudná felvenni a harcot a gazdasági és morális összeomlással szemben. Az SZDSZ már javasolt ilyesmit. A tehetetlenkedő Gyurcsánynak, aki még a miskolci rendőrkapitány ügyében sem volt képes maga mellé állítani a széteső Szocialista Pártot, mennie kellene - de nem kellene jönnie a populista, a jobb módúakat a szegények kárára támogató Orbánnak. Ámbár a mostani impotenciánál talán már a biztos rossz sem lenne rosszabb.

Itt világosan látszódik a szerzői szándék: belerúgni mindenkibe, akibe lehet, aki nem az Szdsz, és közben terjeszteni az ún. liberálisok éppen aktuális elképzeléseit - mindezt egy cikknek álcázva.

Márpedig, ha valami, akkor ez - a cigányságot aktuálpolitikai célokra felhasználni - nagyon nem menő.

Egy idő után elérkezik az ember arra a pontra, amikor a kormány tehetetlenségét és töketlenkedését már nem féltudással, hülyeséggel, idiotizmussal, rövidlátással magyarázza, hanem nekiáll és legyártja a saját kis összeesküvés-elméletét.

Nos, én elérkeztem erre a pontra, íme itt van az én összeesküvés-elméletem:

Először is szögezzük le, hogy a politika a színtiszta racionalitás és önérdek világa. Minden cselekedetnek, minden megszólalásnak, minden eseménynek jelentése és jelentősége van, valamint célja, amely a szavazók megszerzésére és megtartására irányul. A két választás közti négy év ugyanúgy a választási kampány része, mint a választást közvetlenül megelőző egy-két hónap, különbség csak a kampány intenzitásában rejlik. 

A kampány célja pedig nem más, mint a következő választások, azaz a kormányalakítás lehetőségének a megnyerése.

Tegyük fel a kérdést, hogy amennyiben ezek az állítások igazak, akkor miért viselkedik az Mszp-kormány így? Miért maszatolgatnak, miért nem cselekednek valamit? Az, hogy nincs ötletük nem magyarázat, hiszen ötletet kaptak már rengeteget különböző szervezetektől, nem kéne mást csinálniuk, mint leülni ezeknek a szervezeteknek a képviselőivel némi konzultációra. De nem teszik. Hogy miért? 

Hát mert nem akarnak, mert egyáltalán nem akarják megoldani enyhíteni a gazdasági világválság magyarországi tüneteit, nem áll érdekükben a magyar gazdaság versenyképességének emelése, nem akarnak gazdasági növekedést elérni. (Őszintén szólva én már tényleg nem tudok más magyarázatot elképzelni). 

Hogy ez miért lenne az Mszp érdeke?

Lássuk be, annak a valószínűsége, hogy az Mszp képes lesz kormányt alakítani 2010-ben, meglehetősen kicsi. Még úgy is, hogy feltételezünk egy Mszp-Mdf-Szdsz koalíciót, hiszen ennek egyik elsődleges feltétele, hogy ezen utóbbi két párt is bejusson a Parlamentbe, ami azért elég kétséges, hiszen jelenleg éppen gőzerővel ássák a saját sírjukat.

Amikor a Fidesz (vagy valamelyik, ma még láthatatlan harmadik erő) kormányra kerül majd, nem lesz túl sok választása. Akár van saját programja, akár nincs, és pl. a Reformszövetség tervének a megvalósításához lát, egy dolgot mindenképp meg kell tennie, ez pedig a radikális kiadáscsökkentés.

Na, most ismerjük jól a magyarországi viszonyokat, elég jelentős a "szociális érzékenység", azaz bármiféle juttatás megnyírbálása felháborodást fog kiváltani a kormánypárttal szemben, és szimpátianövekedést az ellenzékkel (amelyik nagy valószínűséggel az Mszp lesz, ugyebár) - mivel az emberek zöme szinte nem is ismer, és el sem tud képzelni más pártot a Fideszen és az Mszp-n kívül.

Azaz a kormány a jelenlegi töketlenkedésével nem az Mszp 2010-es sírját ássa meg, hiszen az már rég elkészült, hanem a 2014-es diadalát alapozza meg. És ebbe az elképzelésbe beleillik az állandó viktorozás is, ti. már most elkezdik sulykolni, hogy Orbán és a Fidesz (illetve tulajdonképpen Orbán Viktor a Fidesz) alkalmatlan a kormányzásra.

Azzal meg, hogy az ő potenciális jövőbeni diadaluk a mi mostani veszteségünk, nem hiszem, hogy törődnek.

Tegnap este érkezett két manuális trackback Mr. Gusztustalantól a "Kedves Feri!", illetve az "Őrület" című bejegyzésekhez.

Ugyanaz volt mindkettő, az email értesítő a következő szöveggel érkezett:

dátum			2009.03.10. 22:56
	tárgy			[hángörienidiocc] Új komment érkezett a "Kedves Feri!" című bejegyzésedhez

Bejegyzés: http://hangorienidiocc.blog.hu/2009/03/04/kedves_feri_1
Szerző: Mr. Gusztustalan
Komment: http://hangorienidiocc.blog.hu/2009/03/04/kedves_feri_1?fullcommentlist=1#c5155891

gusztustalan.blog.hu/

gusztustalan.blog.hu/2009/03/10/gusztustalan_es_hires_gyurcsany_ferenc
 

Ez még semmilyen aggodalamra nem ad okot. Az azonban sokkal inkább, hogy most reggel mindkét komment eltűnt a kommentlistából, a Gusztustalan bloggal egyetemben. Ami egyébként tényleg meglehetősen gusztustalan volt, legalábbis a tárolt változat szerint.

Én egy dologban vagyok biztos, mégpedig abban, hogy nem töröltem a kommenteket, hiszen nem szoktam sem törölni, sem moderálni semmit, függetlenül mondanivalótól, stílustól. Régebben ugyan még ki-kitöröltem egy-két duplázást, de manapság már azokat sem - ezt foghatjuk akár a lustaságra is.

Nem tudom, hogy Mr. Gusztustalan gondolta-e meg magát, és tüntetett el maga után minden nyomot, vagy valaki más takarított utána, mindenesetre úgy tűnik, hogy valaki járt a blog adminfelületén, amihez elvileg másnak nincs jogosultsága.

És ez nem tetszik, nagyon nem tetszik.

Őrült beszéd, őrült beszéd, de van benne rendszer - mondja Polonius a Hamletben, és igazán irigykedve gondolok rá. Poloniusnak csak Hamletet kellett megértenie, ellenben nekünk itt a teljes politikai elitet kellene. Csak úgy elég nehéz, ha a megszólalásaikban semmiféle rendszer nincs, hanem inkább ahogy esik, úgy puffan alapon mondanak valamit időnként. Ez a politikai prostitúció, ez a válság idején is  megmaradt folyamatos szavazathajhászás, a médiakampányok, a tematizálási kísérletek, illetve, hogy ezek nélkülöznek mindenféle konzekvens világképet - és közben már minden megszólaló elvesztette hitelességét, és beszéd helyett már cselekedetekre lenne szükség -, igazán könnyen előhozhatják az emberből a benne lakozó őrültet. Csak Hamlet józan őrültsége ma Magyarországon valószínűleg eltűnne a pokol legmélyebb bugyrában, és valami ilyesmi arccal bukkanna elő újra:

Itt van például Gyurcsány Ferenc (akinek brüsszeli útját ne minősítsük feleslegesnek, hiszen frenetikus fotók maradtak utána). Na, mindenki Ferije először kijelenti, hogy a Reformszövetség programjának dermesztő társadalmi hatásai volnának. Dermesztő. Ugye érezzük máris a jeges északi szelet, rögtön fázósan össze is húzzuk magunkat. Aztán minap Gyurcsány megint megszólal, azt mondja, hogy nem, az nem elég, amit a Reformszövetség kitalált, tovább kell menni. Hoppá! Most hirtelen vagy beléptünk egy hibernálókamrába, vagy pedig Gyurcsány bekapcsolt otthon egy hősugárzót, és nem érzi már a hideget.

Orbán rögtön követi Gyurcsányt az évértékelő beszédével. Az ember csak kapkodja a fejét annyi újdonságot hall. Új világrend, új politika, új emberek, új rendszer, új korszak, új államosítás, új arisztokrácia, új választások, új Magyarország. Upsz, bocsánat tévedtem. Új arisztokráciázás most nem volt, az új választások az konstans, függetlenül attól, hogy kimondásra kerül-e, az új Magyarország meg a másik oldalhoz tartozik. Talán, ha nem lenne már kopirájtolva, benne lett volna a mostani évértekelőben.
Ez az új világrendről szóló szónoklat nagyon aranyos, azonban érdekelne, hogy vajon Orbán értesítette-e elképzeléseiről a világ többi, Magyarországon kívül eső részét? Meg egyáltalán hogy képzeli ezt Orbán? Mert így ez nem más, mint a zemberek becsapása, amely, mint tudjuk jól az évértékelés óta, az új világrendben elképzelhetetlen lesz. Ja, és még valami. Azt mondja Orbán, hogy:

Nemzeti ellenőrzés alá kell vonni a bankokat és meg kell teremteni a globális pénzpiac nemzeti ellenőrzését.

Hát a PSZÁF vajon mi, hát az MNB vajon mi? Ezeknek a szervezeteknek többek között nem éppen ez lenne a feladatuk? Vagy talán ezek nem nemzeti szervezetek? A nemzetközi-, globális-, karvaly- és egyéb tőke már ezekbe a szervezetekbe is betette a lábát?

Bár csak harmadjára említem meg, de magasan kiemelkedik a mezőnyből Lendvai Ildikó tegnapi nyílt levele. Halló, kedves Lendvai Ildikó! Nagy nyilvánosság előtt elkövetett ostobáskodás történt! Mindarról, amiről Orbán nem beszélt, Gyurcsány sem beszél. Ha most valakin számon kell kérni a konkrét tervek hiányát, az inkább Gyurcsány, mint Orbán, mert - és remélem ezzel nem okozok meglepetést - éppen a Gyurcsány vezette Mszp van kormányon. És amennyiben elfogadjuk, hogy éppen olyan válság esete forog fenn, amely megoldásában semmiféle orbánozás nem segít, kezit csókolom. Ez az állandó orbánozás már amúgy is szánalmas. Egyébként mi történt? Az Mszp kreatívjai jobban fizető munkát találtak, aki meg maradt, annak nincs új ötlete, vagy mi?
Arra meg, hogy fizetett politikai hirdetésben csinál hülyét magából, már nem is mondok semmit.

Mostanában bevetette magát Dávid Ibolya is, elég keményen rágyúrva a Bokros csomagra vonalra. Bokrost először ugye az EP-be akarta küldeni, most meg kormányfőt akart volna csinálni belőle. Lehet, hogy igaza van Török Gábornak, és az egész nem más, mint médiahack, de könyörgöm, Dávid ezzel akar szórakozni a 2009-es választásokig? Jó, rendben, Bokrost még be tudja állítani államfőjelöltnek, de aztán mi van? A jegybankelnökséget talán még el lehet sütni, de tényleg, minek fogják jelölni április végén? Valamilyen nőszövetség elnökének?

Szóval rizsa, rizsa és mégegyszer rizsa. Konkrét terv, cselekvés az semmi, pedig nemsoká sokaknak nemhogy rizsre, de még kenyérre sem lesz pénzük, ezen pedig semmilyen rizsa nem segít. (Elnézést ezért a kenyeres szövegért, de nem akartam kimaradni a demgógiáskodásból. Miért pont én maradjak ki belőle?)

Ne vedd zokon, hogy rögtön tegezve szólítalak meg, és nem "Miniszterelnök Úr"-ként, mint legutóbb, csak tudod a hülyeségeiddel állandóan jelen vagy az életemben, annyira, hogy már-már közeli ismerősnek véllek, na nem jó ismerősnek, inkább irritálónak. Tudod, nagyon szeretném, ha kimásznál végre az életemből - és mindenki máséból is.

Tudod Feri, szerintem olyan foglalkozást kellene választanod, amihez tényleg értesz, ellentétben a miniszterelnökösködéssel. Szerintem nyugodtan felcsaphatnál humoristának, mert én például nagyon jókat nevettem, amíg a Népszabadságnak adott interjúdat olvastam. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy az ott elmondottakat komolyan gondolod.

Tudod Feri, arra építeni a saját legitimációdat, hogy Aviktor meg a Fidesz hülye, az minimum szánalmas. Tudod hogy áll most a legitimációd, Feri? Ha levonjuk belőle az aviktorozást, akkor egy 0 - 10 fokig terjedő skálán nálad negatív szám jön ki.

Továbbá minden problémát Aviktor meg a Fidesz számlájára írni, az már nem csak szánalmas, de hülyeség is. Persze, kétségtelen, a tavalyi népszavazós balhéért kijár nekik minimum tíz év sötétzárka, de azért, mert ők hülyék, te nem leszel okosabb, vagy szerethetőbb. Nem, Feri, te csak egy baloldali Aviktor maradsz (vagy, ha a hiúságodnak ez jobban tetszik, akkor Aviktor egy jobboldali Feri), aki már csak egyféleképpen tehet jót ezzel az országgal, ha veszi a kalapját, és elmegy innen. El lehet menni... - ismerős szavak Feri? Persze a sleppeddel együtt Feri, mert egyébként semmit nem ér az egész.

Tudod, Feri, az meg már egyenesen a hülyeség csimborasszója, hogy a politikádat progresszívnek nevezed. Te, Feri! Felcsaptál előtte egy idegen szavak szótárát, vagy csak ez a kifejezés jutott először eszedbe? Vagy, ha ezt tényleg komolyan gondoltad, akkor ki kellene adnod egy Feri-magyar szótárat.

Vagy szerinted a magyar politika olyan kőkeményen progresszív, hogy a csehek rögtön megijedtek tőlünk, és hogy a németek szerint is lassítani kéne? Vagy progresszív politika alatt a reformokat érted? De Magyarországon nincsenek reformok. Feri, a legutóbbi csomagodat mindennek lehet nevezni, csak reformnak nem. Az inkább csak átrendezés. De ez még édeskevés.

Azt mondod Feri a Reformszövetség programjáról, hogy:

- Ugyan! Nem a gazdaság pörögne fel, hanem a költségvetési hiány és az államadósság. Nem ismerünk egyetlen mérvadó közgazdászt sem, aki megerősítené, hogy a járulékcsökkentésnek rövid távon bevételnövelő hatása lenne. Ellenkező vélemények viszont tömkelegével vannak. Ez dajkamese.

Feri! Feri, Feri, Feri. A reformmal kapcsolatban ki beszél rövid távról? Feri! Ki beszél manapság már bevételnövelésről? Kiadáscsökkentésről beszél már mindenki. Mindaz, amit fentebb elmondtál nem progresszió, hanem hülyeség. Remélem te sem gondolod komolyan.

Feri, még egy dologról szót kell ejtenünk. A szólásszabadság korlátozása????? Feri, erre tényleg nem lehet mást mondani, mint hogy ez bizony kommunista szocialista reflex. Nem tudom érted-e Feri, de nem azzal van a baj, amit beszélnek az emberek, hanem azzal, amiért mondják ezt. Azt hiszed, ha korlátozod a szólásszabadságot, akkor a probléma megoldódik? Hát, nem, nem a probléma fog megoldódni, hanem a probléma kiváltotta jelenség fog eltűnni. A dugjuk a fejünket a homokba eljárás lehet, hogy jól működött a kommunizmus szocializmus alatt, de ideje lenne valami újat kitalálni, mert kb. húsz éve volt egy rendszerváltás nevű valami. Ha esetleg nem tudnád miről beszélek, csapj fel valamilyen, a témával foglalkozó könyvet.

Tudod Feri, már csak azért is problémás lehet az általad előadott javaslat, mert időközben Magyarországra is betette a lábát a kapitalizmus  behozták az internetet. Elvileg tudod mi az, hiszen van blogod, amit te írsz diktálsz. Tényleg, mi a terved, Feri? A teljes NBH-t számítógépek elé ülteted, hogy fórumokat olvasgassanak?

Tudod Feri, a probléma megoldásának már legalább húsz éve neki kellett volna állni. Jó, tudom, húsz éve nem te voltál a kormányfő, de már legalább öt éve te vagy az, és ugyanúgy nem tettél semmit, mint az elődeid.

Feri! Ugye tudod, hogy a probléma megoldása nem a szólásszabadság korlátozásában rejlik?

Feri, mondanám, hogy gondolkodj, mielőtt szóra nyitod a szád, de nem mondom, mert már nem gondolkodni kell, hanem cselekedni - kellene.

Gyengén állsz, Feri, nagyon gyengén.

Őszintén szólva nem tudom megmondani, hogy mikor voltunk utoljára olyan ténylegesen jó viszonyban. Szerintem az még akkor lehetett, amikor hittem a Mikulásban és a Jézuskában, a nap fénypontját pedig az esti mese jelentette.

Arra sem emlékszem, hogy mikor és hogyan romlott el a viszonyunk, nyilvánvalóan egy folyamat volt, annak kellett lennie. Hogy ebben ki volt a hibás? Azt hiszem mindegy, felesleges már ujjal mutogatni bárkire is.

De egyszer csak azon kaptam magam, hogy bármelyik alkalom, amikor szóba állunk egymással, az 90 százalékos valószínűséggel veszekedésbe, sőt üvöltözésbe torkoll. Természetesen végül én adtam fel, először különféle praktikákkal próbáltam elkerülni. Végül leköltöztem Pécsre - kétszer is -, de persze nem csak miatta akartam menni.

Aztán ahogy telt-múlt az idő, én otthagytam ugyan Pécset, de a rendszeres veszekedésekből időnkéntiek lettek, majd teljesen elmaradtak. Neki már nem volt ereje (kedve?) hozzá, én meg nem akartam.

Aztán eljött az a pillanat, amikor minden harag, rossz emlék hirtelen kicsivé, távolivá, a végtelenbe veszővé vált, és csak a szép emlékek maradtak.

Azt hiszem az a mondás, hogy a halottról jót, vagy semmit, erre a pillanatra vonatkozik. Nem a beszédre, hanem a gondolatokra.

Mindenesetre én péntek fél éjfél óta már csak jó emlékeket őrzök az apámról.

Már fel akartam ezt tenni itt kérdésben, csak elfelejtettem, de most reklámbuzi kollega eszembe juttatta a lelkes libavédőket.

Egész egyszerűen nem értem hol vannak ezek az állatvédők, amikor pl. homárokat élve dobnak a forró vízbe, miközben azok a homárok sírnak ilyenkor (ez utóbbit hagyjuk, bővebben ld. Jakupcsek megutálja a homárt), vagy hol vannak olyankor (saját tapasztalat), amikor az egyik Tescoban karácsony előtt annyira meg voltak tömve azok a "medencék" hallal, hogy az egyik hal egész egyszerűen kiesett belőle (figyelem, nem kiugrott, kiesett...).

Vagy a homárok és a halak olyan csúszós, nyálkás, nem túl gusztusos állatok, amelyek nem is érdemesek a védelemre?

Arról nem is szólva, hogy hol a francban volt és mi a túrót csinált eddig a PETA? Megrúgtak már akár csak egyetlen koreai kutyatenyésztőt? (Állítólag még meg is verik a kutyákat mielőtt levágnák). Sőt, megrúgtak már akár csak egyetlen svájcit is?

És egyáltalán, biztos, hogy ezek a PETA-sok gondolkodnak? Jártak valaha is egy olyan telepen, ahol libákat tenyésztenek?

Mert, ha jártak volna, akkor most talán nem a libatömés ellen tiltakoznának...

Higgyétek el, eszem ágában sincs megkérdőjelezni, hogy megérdemlitek-e azt a fizetést, amit az Apeh folyósít számotokra. Ellenben azt azért megkérdezném, hogy biztosak vagytok-e abban, hogy ezt a fizetést a seggvakargatásért kapjátok?

Mert mi mással lehetnétek elfoglalva, ha egyszer már három napja képtelen vagyok telefonon elérni egyik kedves munkatársatokat. Nagyon kedvesen kiküldtetek egy levelet valakinek, behajtással fenyegetve őt, aki aztán átadta nekem ezt a levelet, megkérve, hogy beszéljek a t. ügyintézővel. Én hétfő óta próbálkozom.

Elismerem igazatok van, a tartozást márpedig be kell hajtani, persze azért remélem, hogy nemcsak a pár tízezer forintos adósságú embereket zaklatjátok, hanem például őket (PDF) is.

Azt is elismerem, hogy korántsem akadtam volna ki, ha ez a telefonos elérhetetlenség egyszeri eset lenne. De nem az. Küldözgetitek lelkesen a semmitmondó sablonleveleket hülye felszólításokkal még hülyébb hiánypótlásokra, meg arról, hogy ebben meg ebben a bevallásban hiba van, persze a konkrét hiba megnevezése nélkül, hadd szopjon az a rohadt állampolgár/vállallozó/könyvelő még miattatok is, mert hát egyébként szopás az van éppen elég a lassan már havonként változó jogszabályok miatt amúgy is. Aztán a levél fejlécére odafirkantotok még valami ügyintéző nevet és telefonszámot is, de tényleg nem értem, hogy miért. Ha tíz hívásból egyszer felveszitek, akkor azt már oltári nagy szerencsének lehet nevezni. Egyébként vagy foglalt, vagy pedig hiába csörgeti az ember a telefont akár öt percen is keresztül, rá se bagóztok. Vagy élvezitek a telefoncsörgést? Ez egy olyan perverzió, ami szükséges kelléke egy Apeh ügyintézőnek?

Pedig esküszöm, már régen letettem arról, hogy pénteken, vagy fél dél és délután egy között telefonáljak, mert tudom, hogy hiába. Ahogy nem telefonálok reggel kilenc előtt, és délután fél három után sem már. De abban a maradék kis időben miért nem lehet felvenni a telefont?

Az olyan apróságokat már nem is említem, hogy az egyik osztály nem látja a másik a dolgait, ezért egy ügy miatt többször is be kell(ene) sétálni/telefonálni, vagy hogy ugyanarra a kérdésre három ügyintéző három különböző választ ad, a franc se törődik vele, ez Magyarország, a totális káoszba fulladó ügyintézés hazája, ehhez kezdünk hozzászokni, a profik akár már csak egy agyvérzéssel is túl tudnak esni egy hivatalos ügyintézésen.

De azt a rohadt telefont, kedves ügyintéző barátaim, azt a rohadt telefont miért nem lehet felemelni, ha már egyszer csörög? Ha meg gyűlöltök telefonon beszélgetni bárkivel is, akkor ne írjatok ügyintézőt és telefonszámot azokra a levelekre, amiket egyébként olyan lelkesen küldözgettek szerteszéjjel. Írjátok rá inkább, hogy isteni kinyilatkoztatás az, amit a kezünkben tartunk, és ahhoz fogjuk tartani magunkat. A telefon helyett megpróbálkozunk majd inkább az imával, attól legalább senki nem vár verbális választ.

Nem, egyébként nem várok választ. Nem gondolom azt, hogy leereszkedtek hozzám, szánalmas kis állampolgárhoz.

Csak jólesett kiírnom magamból.

Tegnapig még reménykedtem, de ma már azt hiszem nyugodtan kiegészíthetjük Könyves Kálmán mondását a strigákról a csodákkal is. Strigákról és csodákról pedig, mivel nincsenek, említés se tétessék. Ja, és természetesen felvehetjük a sorba a gazdaságélénkítő programokat, meg a reformokat is.

Ha röviden kellene jellemezni a gyurcsányi programot azt mondhatnánk, hogy adtunk egy pofont annak a bizonyos barna és büdös salakanyagnak, de a legjobb talán, ha azt mondjuk, hogy amit nyerünk a réven, azt elviszi a vám.

Bár önmagukban ezek a lépések akár előremutatóak lehetnének, maga az egész program nem más, mint az államnak fizetett összegek struktúrális átrendezése.

Kezdjük a bérek után fizetendő munkáltatói terhekkel. Öt százalékos csökkentés az egész egyszerűen semmi, főleg annak fényében, hogy az ÁFA-t megemelik három százalékkal, ergo abból az öt százalékból vissza is vesznek rögtön hármat (a munkabér utáni ÁFA-t mindenképp meg kell fizetni, ha éppen egy cég visszaigénylő pozícióban van, akkor a munkabérekre eső ÁFA-val kevesebbet igényelhet vissza). Arról nem is beszélve, hogy öt százalékos csökkentést nehezen lehetne olyan motivációs erőnek nevezni, amely arra ösztönözné a munkáltatókat, hogy bejelentsék a feketén foglalkoztatottakat, vagy valós bruttóval jelentsék be a névlegesen minimálbérért foglalkoztatottakat. Ha ezt az öt százalékot még megfejelnék egy legalább tíz százalékos csökkentéssel, azzal már lehetne kezdeni valamit.

Persze ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, hozzá kellene nyúlni a nyugdíjakhoz. (Egyáltalán nem véletlen, hogy a mostani járulékcsökkentésnél a nyugdíjjárulékhoz nem nyúltak hozzá.) Noha az Index.hu úgy harangozta be a nyugdíjakat érintő változásokat, hogy megszűnik a 13. havi nyugdíj, azért ez korántsem sincs így, csak az újonnan belépők már nem kapják meg, míg, akiknek eddig is járt, azok nem egyösszegben, hanem tizenkét részletre osztva kapják meg. De miért is? Mert a szent tehén az szent tehén marad, akkor is, ha éppen a fejünkre készül rogyni a tető? Csak az a baj, hogy ha az a tető rogyni fog, akkor a szent tehenek fejére is rá fog rogyni...

Ami az SzJA-ban bekövetkező változásokat illeti, az irány jó. Tudom, most sokan azt mondják, hogy a sávhatár emelése alapvetően azokat érinti kedvezően, akiknek a havi bruttó bére legalább 150.000 forint felett van. (Az alacsonyabb adókulcs  jelenleg 1.700.000 forintig él, ez havi szinten - kerekítve - 142.000 forint bruttót jelent. Ez júliustól havi - szintén kerekítve - 184.000 forintot, jövőre pedig havi 250.000 forintot jelent). Azaz azok, akiknek a bruttója 142.000 forint alatt van, inkább negatívan érintik a változások, főképp a jövedéki adó és az ÁFA emelés miatt, hiszen az SzJA-ból több pénz nem marad náluk, viszont az emelések az ő büdzséjüket is érintik. Az igazi baj nem az, hogy az SzJA változásai a magasabb keresetűeket érinti kedvezően és nem is az, hogy alacsony keresetűeket tulajdonképpen sehogyan. Az igazi probléma az, hogy az alacsonyabb keresetűeket a változások összessége kedvezőtlenül érinti, de ezt a problémát nem az SzJA keretein belül kell megoldani, hanem a munkáltatói bérterhek további - és radikális - csökkentésével.

A változások lényege tehát alapvetően annyi, hogy amit a kormány az egyik kezével kioszt, azt a másikkal rögtön vissza is veszi. Ez, a mai helyzetben, amikor nagyjából az államcsőd szélén táncol(t?)unk és tök üres a kassza(?), talán érthető is. Azonban az már semmiképp, hogy ismét nem történt kísérlet az államháztartás szerkezetének átalakítására. A válságnak egyszer vége lesz. Lehet jövőre, lehet két év múlva, lehet öt év múlva, de egyszer vége lesz. És mi akkor megint itt fogunk állni egy pocsék, a munkát inkább büntető, az inaktívakat erőn felül támogató költségvetéssel, és lehet majd fejet vakargatni, hogy hogyan is kéne lenyomni a nép torkán a már legalább húsz éve szükséges változtatásokat.

Ja, és itt van ugyanez mégegyszer, csak Tallián Miklós tollából.

Azt hiszem manapság kevesen vitatkoznának azzal az állítással, hogy, ha van olyan ember ma Magyarországon, akinek kijárna egy akkora seggberúgás, amely az illetőt Föld körüli pályára állítaná, hát az mindenképp Draskovics Tibor. Nos, ha a Hírextra.hu ezt nem is tette meg, de összeállította Draskovics politikai életútját. Érdemes elolvasni.

És, ha már éppen arra jártok, akkor ezt is. Remélem ez utóbbi hülyeség, avagy felesleges hangulatkeltés.

Kezembe akadt a minap egy kis A/5-ös cetli, "Tájékoztató a haláladó részleges eltörléséről" címmel, Mdf logóval a szélén. Azon nyomban dobtam is félre, mit érdekel ez engem, de ma végül is csak átfutottam. Érdemes volt. Az Mdf megpróbálja körülujjongani magát, de még ezt is rosszul csinálja. (A szórólap szövege itt elolvasható, én csak részleteket fogok kiemelni).

Szóval bárki is írta meg a szórólap szövegét, sürgősen tanuljon meg fogalmazni. A következőt írja ugyanis:

...mert éppen azokat sújtja, akiknek a legnagyobb szüksége volna a segítségre és a támaszra gyászukban, nem ritkán éppen a haláleset miatt bekövetkezett nehéz egzisztenciális helyzetükben.

Haláleset miatt bekövetkezett nehéz egzisztenciális helyzet??? Csókolom, a 'haláleset miatt megrendült egzisztencia/anyagi helyzet' miért nem jó? Mert kevesebb szóból áll? Vagy mert jobban értelmezhető, magyarosabb? (Mellesleg a szórólapon a következőképpen fogalmaznak: "Eddig az állam a haláladóval éppen azokat sújtotta, akiknek a gyász ideje alatt a legnagyobb szükségük lett volna a segítségre." Na, ezzel konkrétan mi volt a probléma?)

Aztán:

Nem tarthattunk egy olyan társadalmi terhet igazságosnak, mely a családok nehezen megkeresett, évek alatt felhalmozott jövedelmét „adóztatja” meg még egyszer...

Ahogy Grétsy tanár úr mondaná, álljunk meg egy szóra. A nehezen megkeresett az tényleg a jövedelem, az évek alatt felhalmozott az viszont inkább a vagyon. Én úgy gondolom, hogy a kettő nem egykutya, de ha az Mdf-nél tudnak valamit, akkor álljanak elő a farbával, mert még a végén kiderül, hogy van vagyonom.

Ehhez kapcsolódva jön az egyik legnagyobb vicc:

Az örökös által megszerzett örökrész tiszta értéke 20 millió forintig lesz illetékmentes.

 Azaz, ha jól értem, akkor ezzel a két mondattal azt mondja az Mdf, hogy aki akkora vagyont halmoz fel, hogy örököseinek fejenként több jut 20 millió forintnál, az vagy nem nehezen kereste meg (tkp. értsd: nem munkával, hanem...), vagy nem adózta le.

 A következő dolog miatt viszont megemelem a kalapom az Mdf kommunikációs emberei előtt (írhatnék ugyan szakembert, de azzal súlyosan degradálnám azokat, akik tényleg értenek ehhez a szakmához):

Mivel az utóbbi hetekben rengeteg kérdés érkezik hozzánk a módosítás gyakorlati alkalmazását illetően, ezért röviden összefoglaljuk, hogy mit is jelent a most életbe lépő mentesség

Hát, barátaim ott az Mdf-nél, bizony nekem ekkora sületlenség kitalálásához hosszú hónapokra lett volna szükségem. Naná, az emberek a párthoz fordulnak segítségért, nem valamelyik hivatalhoz, vagy a hagyatékkal foglalkozó ügyvédhez. Vagy esetleg már előre tudnák, hogy haláleset lesz a családban, és nem akarnak túl korán gyanúba keveredni a rendőrség előtt, ezért játsszák el a tudatlan és hülye állampolgárt?
Őszintén szólva ezek alapján el tudom képzelni, hogy mennyi hívást, kérdést kaphat az Mszp pl. a februártól megváltoztatott cégautó adó miatt.

 A végére pedig a kedvencem:

Az örökhagyó örököse gyermeke.

Aha, a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz, mi? Bár a módosítás szempontjából tényleg mindegy, hogy az örökhagyó, aki örököse gyermeke (azaz az örökös az elhunyt szülője), vagy az örökhagyó örököse a gyermeke (azaz az elhunyt a szülő), azért a magyar nyelv megkövetelné a pontosabb megfogalmazást.

Egyébként meg miért gondolják az Mdf-nél, hogy az a párt, amelyik ilyen trehány munkát hajlandó kiadni a kezei közül, az alkalmas kormánypártnak?

Nem az én véleményem kerül most terítékre, csak épp az imént futottam bele egy Vámosi-Nagy Szabolcs írásba, úgy gondoltam közzéteszem, mert a jelenlegi helyzetet a rendszerváltástól vezeti le a mai napokig, felsorolva jónéhány furcsaságot.

Kedvcsinálónak íme egy kis ízelítő:

A rendszerváltásnál egyébként is megfigyelhető – nemcsak ezen a területen - a visszarendeződéstől való félelem, a jogok túlhangsúlyozása a kötelezettségekkel szemben. Az inga kilendült, s még ma sem állt – fejlettségünknek megfelelő - pályára. Az első érdemi próbálkozás az általános, kötelező vagyonnyilatkozat elrendelése volt. Ez adott volna egyfajta tisztázást az akkori helyzetre, s a jövőben képződő jövedelmek, vagyonok vizsgálatához nyújtott volna kiindulási pontot. 

A teljes cikk itt olvasható.

Bevallom őszintén, amikor ilyeneket olvasok, akkor mindig erőteljesebben buzog fel bennem a hit, miszerint Magyarország nem is olyan rossz hely, csak keveset látunk a nagyvilágból.

Herman Brusselmans, flamand író, aki mostanában valószínűleg kifogyott a témából, és elkezdett unatkozni, ezért hülyeségeken járatja az agyát, és inkább nyilvánosan égeti magát. Adott úriember unalmában azt találta ki, hogy Tőzsér Dániel Hitlert éltető mezben kergeti a labdát a Genk csapatában. Nem egy bazi nagy horogkeresztre, vagy egy Hitler arcképre kell gondolni, kedves írónk szerint bőven elég annyi, hogy Tőzsér a 88-as mezben játszik.

Mivel a német ABC-ben a nyolcadik betű a H, ezért a 88-as dekódolva annyit tesz, mint HH, azaz Heil Hitler. Na, most szerintem a HH jelentheti azt is, hogy harmlose Harnblasenentzündung (ártalmatlan húgyhólyaggyulladás), de én egyrészt nem vagyok német, sem flamand, másrészt Brusselmans nagy unalmában nem csak nyilvánosan égeti magát, de biztos náci irodalmat is olvas.

Ezt továbbgondolva, rögtön nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a mezszámozást teljes egészében ki kell irtani a futballból.

A kapus (általában) egyes meze – és most visszatérünk a magyar nyelvhez – a magyar ABC első betűjének, azaz az A-nak feleltethető meg, ami nem jelenthet semmi mást, mint azt, hogy anyád. Ez sértő, az egyes mezt azonnal meg kell szüntetni.

A kettes mezben játszók ellen pedig azonnali feljelentést kell tenni becsületsértés miatt, hiszen az jelentheti azt, hogy buzi, bunkó, vagy barom.

A női meccsekről a hármas számú mezt kell eltüntetni (cafka), a romaválogatott ellen pedig senki nem léphet pályára 23-asban (büdös cigány).

Mivel azért mégis kell valamilyen megkülönböztető jelzés a játékosokra, ezért én azt javaslom, hogy számok helyett virágokat fessünk a mezek hátoldalára. Már csak azért is, mert ezzel a lépéssel rögtön javíthatjuk a hazai focisták és szurkolók megítélését, hiszen aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet ugyebár.

Szóval a kapus játszhatna például tulipános mezben, a balhátvédé lehetne a gerbera, míg a jobbhátvédé a kamilla. A rózsát egyik játékos sem kaphatná meg, a rózsának tüskéi vannak, még a végén megsértene valakit.

Ez persze azzal járna, hogy a kommentátorokat be kellene íratni valamilyen növényfelismerő tanfolyamra, de hát ki ne örülne annak, ha a meccseket elvakult szakbarbárok helyett, biológiából magasan képzett, mellékállásban növénynemesítéssel foglalkozó, visszafogott hangú tudóspalánták kommentálnák, akik egy-egy szabadrúgás előtt nem azzal foglalkoznának, hogy hogyan áll fel a sorfal, vagy valószínűleg ki fogja elrúgni a szabadot, hanem inkább a nyitvatermők szaporodásának legfontosabb részleteivel ismertetnék meg a nézőket.

Én azért a végén félve ugyan, de csak megkérdezném: Biztos, hogy Brusselmansnak nincsenek magyar felmenői?

Egy eddig kimondatlan fogadalmamat szegem most meg, ugyanis pár hónapja elhatároztam, hogy, ha a fene fenét eszik, akkor sem ejtek több szót a cigányokról, a cigányproblémáról, vagy a cigány-nem cigány viszonyról.

Úgy láttam ugyanis, hogy nincs értelme erről a témáról szólni addig, amíg ez minden szinten csak hergelést jelent, amíg lehetetlen erről a témáról higgadtan beszélni. Szóval ez a bejegyzés az utolsó szó jogán íródik, ezt a témát a továbbiakban teljes negligáció sújtja a blogon.

Természetesen a veszprémi esettel kapcsolatban ragadok újra-utoljára billentyűzetet, mert ez a gyilkosság nem csak felháborító, de lassan már teljességgel jellemző a honi eseményekre - sajnos. Ezellen pedig fel kell lépni. Nem a teljes hazai cigányság ellen, hanem a berkeikben létező olyan "szubkultúra" (őszintén szólva nagyon sajnálom, hogy a kultúra kifejezést egyáltalán használnom kell, szóval fogalmazzunk úgy, hogy ezt értsük a szó legrosszabb értelmében - már ha van neki ilyen) ellen, amelynek egyik alapvető eleme a más, a "szubkultúrához" nem tartozó egyének elleni erőszak.

Hogy fajulhatott idáig a helyzet? Úgy vélem a legnagyobb a felelősség a politikát, politikusokat terheli, a változ(tat)áshoz szükséges alapvető eszközöket ugyanis a politikai mezőben találjuk meg. Mégsem éltek velük, írd és mondd, a hazai cigányság teljes felügyelet nélkül maradt, nem csak hogy az integrációjuk elősegítésével nem próbálkozott egyik hazai politikai erő sem, de játékszerként használták fel a cigányokat a választások során, cserébe pedig nem nyúltak a segélyezés rendszeréhez, ezzel is tartósítva a tartós társadalmonkívüli státuszukat. 

De ezen kívül komoly felelősség terheli a cigányságot is. Azt tartja róluk a fáma, hogy erős közösségi érzés él bennük. De akkor felvetődik a kérdés, hogy miért vállalnak közösséget gyilkosokkal, tolvajokkal, rablókkal, szóval bűnözőkkel. Miért vállalnak közösséget olyanokkal, akik rossz fényt vetnek a közösség egészére? Miért nem közösítik ki őket? Miért nem próbálnak meg hozzájárulni saját településük biztonságához, mondjuk azzal, hogy részt vesznek a polgárőrség munkájában? (Mert a megkülönböztetés kis(ebb)településeken belül bizony működik. Ha faluhelyen bizalmatlanok egy (már régebb ideje ott lakó) cigánnyal szemben, az nem a cigányságából, hanem a viselkedéséből fakad). Az már megint egy más kérdés - és ezzel kapcsolatban a médiában dolgozóknak kell szembenézni -, hogy ha egy-egy településen belül vannak ilyen együttműködések cigányok és nem cigányok között, akkor nekik miért nincs olyan nagyfokú transzparenciájuk, mint a bűnöző, leszakadt, tartós munkanélküliségüket a kocsmában töltő cigányoknak (vagy nem cigányoknak, bár én nem nagyon emlékszem arra, hogy nem cigányok is megjelennének ilyen kontextusban).

De felelősség terheli a cigány értelmiségi réteget és a cigány álértelmiségi réteget is. Az előbbieket azért, mert egész egyszerűen hagyták, hogy eltüntessék őket a süllyesztőben (mert, ha nyomokban is, de léteznek), utóbbiakat (ők azok a cigányok, akik manapság általában megszólalnak a honi cigányság ügyében és valamilyen politikai, vagy állami szervben töltenek be tisztséget), mert magukra hagyták a cigányokat, jelenlegi posztjukat inkább saját megélhetésük érdekében tartják fontosnak. (Ja, igen. Győzikét meg felejtsük el. De nyomban. Ő sem értelmiségi, sem álértelmiségi, leginkább csak dísz-, vagy médiacigány. A felsorolás további jelzőkkel szabadon kiegészíthető).
Ugyanmár, biztos, hogy Kolompár Orbán a legjobb vezetője a OCÖ-nek? Az a Kolompár, aki ellen vádat emeltek, az a Kolompár, aki szerint:

romák nem várják meg lehajtott fejjel, hogy vagonokba tereljék és koncentrációs táborokba hurcolják őket

Csak a tisztánlátás végett, egy ilyen kijelentés miatt bármely más nem cigány politikus, vagy nem politikus már alulmaradt volna Kolompár verbális és totális agressziójával szemben.

Mit is kellene tenni? Csak néhány, általam tényleg fontosnak vélt dolog:

1. A legutolsó gondolatból kiindulva először is le kell számolni a PC közbeszéddel! Ugyan, hogy akarnánk megoldást találni a problémára, ha egyszer nem is beszélhetünk róla, ha egyszer ki sem mondhatjuk, hogy létezik a probléma. Ha Pásztor Albert nem mondhatja ki azt a tényt (amelyből legalább következtetéseket kellene levonni a megfelelő szerveknek - és most nem a Jobbikra gondolok), hogy valamennyi ismertté vált rablási bűncselekmény elkövetője cigány volt, mert Draskovics visszakézből, gondolkodás nélkül kirúgja, akkor szerintem inkább Draskovicsot kellene kirúgni. Ugyanis ez esetben akkor nem a miskolci rendőrkapitány volt a rasszista, hanem a valóság - vagy Draskovics a hülye. A hamisnak tartott állítást kérem áthúzni.

2. Zéró tolerancia a bűnelkövetés minden fajtájával szemben, a megélhetési bűnözés kiirtása a fogalomtárunkból! Nem csak a nagy visszhangot kiváltó bűncselekmények során kell fellépni a bűnelkövetőkkel szemben, hanem a médiavisszhangot alig kiváltó termény-, baromfitolvajlások, zsebtolvajlások, falopások elkövetőivel szemben is. Ha ez azzal jár, hogy megbírságoljuk azokat a tengődőket is, akik megveszik a lopott fát, hát akkor járjon azzal!

3. A kisebbségi önkormányzati rendszert fel kell számolni! (Leginkább azért, mert nem hiszem, hogy ténylegesen hasznossá lehetne tenni). Ez a rendszer jelenleg semmi másra nem jó, mint felmutatni külföld felé, hogy nálunk bizony létezik egyfajta kisebbségi autonómia. Nem, nem létezik. A kisebbségi önkormányzatoknak a beleszóláson kívül más jogkörük nincs, és erős a gyanúm, leginkább egyáltalán nem szólnak bele a "nagyok" dolgába. Nem véletlen, hogy a napi hírekben rendszeresen a cigány kisebbségi önkormányzatok szerepelnek, nem szlovákoké, nem a görögöké, nem a horvátoké. A cigány kisebbségi önkormányzatok kiáltanak egy-egy eset kapcsán legelőször rasszizmust, függetlenül attól, hogy ismerik-e a valós tényállást, vagy sem. Ugyanakkor az ilyen médiamegjelenésekkel legalizálják a létüket.
Másrészt azért is hasznos lenne ennek a rendszernek a felszámolása, mert az OCÖ megalakulása körüli viták veszekedések verekedések eltűnnének a köztudatból. Valamint eltűnne Kolompár Orbán is. Mert tényleg az a hazai cigányság érdeke, hogy olyan képet kommunikáljanak a többség felé, miszerint ők egy olyan csoport, ahol a ( most már csak volt) alelnök bújkál a börtön elől, vagy vádat emelnek az OCÖ elnöke ellen? Tényleg hiányzik az a négyévenkénti verekedésekbe fajuló elnökválasztási vita?

4. Szemétbe a multikultival! Gondolom mindenki számára ismert az a mondás, miszerint "Te is más vagy, te sem vagy más!" Nos, ez óriási tévedés. Nem abban hasonlítunk, hogy mindenki különbözik a másiktól, hanem van egy általánosan elfogadott normarendszer, egy viselkedési illemkódex, amit mindenki, vagy legalábbis az emberek nagy zöme elfogad. Maga a normarendszer kritizálható ugyan, ám ez még nem ment fel az elfogadása alól. És tegyük hozzá, hogy ennek a normarendszernek nem eleme a tömegközlekedési eszközökön utazók vegzálása, nem eleme a tanárok bántalmazása, nem eleme késsel járni szórakozni, nem eleme fizetés nélkül távozni, és a pultoslány fejét a pultba verni. Tegyük hozzá, hogy ezek etnikus sajátosságoktól függetlenül elítélendő cselekedetek, azonban (és a folytatás helyett álljon most itt három pont a mondat lezárásául)...
Ideje leszámolni azzal is, hogy létezik a cigányoknak egy speciális kultúrája. Ha létezik is, évtizedeken, de akár éveken belül el fog tűnni. A cigány gyerekeket nem a hagyományos kultúra szerint szocializálják már, mert vagy beilleszkedtek (vagy legalább próbálnak) a szülők, és akkor a többségi normák mentén zajlik a szocializáció, vagy pedig inkább a tévé szocializálja a gyerekeket. Tessék végigsétálni Pesten, vagy bármelyik magyarországi nagyvárosban. A cigányok életkörülményei és viselkedése nem a hagyományos értékekre hasonlít, hanem sokkal inkább az amerikai filmekben látható gettókra.

5. A "megélhetési szociológusokat" el kell tüntetni! Népszerű és (valószínűleg jogos is) az a vád a társadalomtudományok honi képviselőivel szemben, hogy problémafelvetéseik és megoldási javaslataik egy budai, budapesti íróasztal mögül születnek, azaz a helyzetet inkább a régi szakirodalomból ismerik, mintsem empírikus tapasztalataikat összegeznék. Ezt a metódust már csak azért is el kell tüntetni, mert mint fentebb megjegyeztem szerintem a hagyományos cigány kultúra már nem, vagy esetleg csak nyomaiban létezik. Innentől kezdve mindaz, amit húsz-harminc, vagy akár csak tíz éve írtak, a mai helyzet szempontjából egész egyszerűen szemét.
És visszautalva a PC-re egy kicsit, már csak azért is le kell számolni a PC beszédmóddal, mert ez akár hátráltathatja is a tényfeltáró, problémamegoldó tanulmányok megszületését, még akkor is, ha adott szociológusban volna hajlandóság terepmunkára, a viszonyok feltárására.

6. Vágóhídra az oktatás szent tehenével! Ha már kitértünk a szociológusokra, akkor illik kitérni az általuk legfőbb megoldásként javaslott eljárásra is, az iskolázottság emelésére. Persze, üdvözítő, ha minél több cigány végzi el a nyolc általánost (nem túlkorosként!), ehhez a továbbiakban is ragaszkodni kell, és az is üdvözítő, ha minél többen szereznek valamilyen szakképesítést is. Ugyanakkor ez utóbbi mit sem ér, ha aztán hazamegy és azzal szembesül, hogy nem kap semmilyen munkát. Így nem történik más, mint hatalmasat csalódik az iskolarendszerben, és a saját gyerekeinél már nem fogja erőltetni a bizonyítványszerzést. Ideje lenne az elképzelések közé némi pragmatizmust is csepegtetni, és papír helyett inkább piacképes szakmát adni a cigányok kezébe, esetleg olyan programokat indítani, amelyek elősegítik a munkaerőpiaci reintegrációjukat. Ez utóbbinak két feltétele is van:

7. Ne akarjuk a cigányságot integrálni! Ez most gondolom furcsán hathat, azonban munkaerőpiaci szempontból mi értelme van csak a cigánysággal, vagy csak és kifejezetten egy csoporttal foglalkozni? Nem a cigányságot kell a munkaerőpiacra visszavezetni, hanem azoknak a régióknak a lakóit, ahol a cigányság zöme él, amely régiók gazdasága gyenge, és amely régiókban lakók ugyanúgy nehezen találnak maguknak állást, mint a cigányok. Ez tulajdonképpen egy átfogó vidékfejlesztést, vidékintegrációt jelent, ebből nem hagyhatjuk ki a nem cigányokat, csak azért, mert nem cigányok. Elvégre a diszkrimináció tiltva vagyon, nemde? Szóval a mondat helyesen így hangzik: Ne csak a cigányságot akarjuk integrálni!

8. Ellenőrzést! A munkahelyteremtő programok jellemzően állami beruházások, állami kedvezmények, vagy civil szervezetek révén valósulhatnak meg. Tudjuk jól - ha máshonnan nem, hát Kolompár Orbán és Bihari József révén (az elsőt állami támogatások megkurtításával vádolják, a másodikat ugyanezért ítélték el), hogy az integrációs programok során folyósított állami pénzek igen alacsony hatékonysággal kerülnek felhasználásra. És nem csak idén, nem csak tavaly, hanem már hosszú évek óta. Ezt a felelőtlen állami költekezést meg kell állítani, még akkor is, ha esetleg pártérdekeket sért. Az, hogy az állami beruházások hogy működnek, ha máshonnan nem is, de az M6-os autópálya építéséből jól tudjuk. Nem csak a cigányok, hanem mindannyiunk érdeke az, hogy az állami pénzek felhasználását szigorú ellenőrzés kísérje.

9. Magasakat alulra! Meg kell érteni, hogy Budapestről, a Parlamentből ezt a helyzetet nem lehet kezelni. Nem lehet egyetlen, vagy akár több törvénnyel az ország különböző szegleteinek problémáit orvosolni. Más megoldási eljárások szükségesek mondjuk Békés megyében, mint Budapesten, vagy Győrben. A törvényhozásnak nem orvosolni kell a létező problémákat, hanem egy olyan törvényi keretet kell biztosítania, amelyen belül mozogva egy jól és átfogóan képzett szakembergárda (esetleg lokálpatrióta érzelmekkel és tudással) képes egy-egy régió, vagy település problémáira megoldást találni, elősegíteni, szervezni, kontrollálni a civil kezdeményezéseket, kezelni az esetleges konfliktusokat. Erre speciel nagyon jó volna a kisebbségi önkormányzati rendszer, azonban ehhez az kellene, hogy a kisebbségi önkormányzatokban ne cigányok, hanem szakképzett cigányok és/vagy nem cigányok vegyenek részt. Ehhez viszont a kisebbségi önkormányzati rendszer radikális, és lássuk be, kifejezetten a cigányságra szabott átalakítása szükségeltetne, ennek viszont én nem látom reményét, hiszen erre olyan politikai összefogás és egyetértés lenne szükség, mint a 15%-os adókulcsú képviselői költségtérítési átalányra, szóval ezesetben inkább tényleg töröljük el. (Egyébként a magasanképzett szakemberek minél alacsonyabb szinten történő foglalkoztatása nem újdonság, már régen feltalálta az EU, el is nevezte szubszidiaritásnak).

10. Látszódjék az akarat! Ez egész egyszerű. Látszódjék a cigányokon, hogy megpróbálják befogadni a többségi normákat, próbálnak azok szerint élni, a nem cigányokon pedig, hogy ezt próbálják értékelni.

Ennyi. Arról lehet vitát nyitni, hogy ezek a változtatások szükségesek-e, vagy valamilyen teljesen más jellegűek, én a magam részéről ezek mellett teszem le a voksomat. Azonban arról nem lehet vitát nyitni, hogy szükségesek-e a változtatások. Nem lehet, mert ha nem történik hamarosan valami, akkor később szavak és viták helyett az öklök, bicskák, lőfegyverek fognak a konfliktusban dominálni. És amikor tényleg etnikai alapon történik majd a gyilkosság, már késő lesz beszélni, nem fognak használni a szavak.

Márpedig Magyarország ma leginkább egy lőporos hordóra hasonlít, amelyen üldögélve kedélyesen lóbáljuk a fáklyát. Egyszer mindenképp robbanni fog, és ha robbanni fog, akkor legelőször az etnikai törésvonalak lángolnak fel.

Nos, a szó elmondatott. Részemről az utolsó.

De mindannyiunk érdekében remélem, hogy csak részemről az utolsó.

Őszintén mondom, nagyon szeretnék végre végignézni egy olyan kormányülést, amelyen éppen a gazdaság kifehérítéséről tárgyalnak. Ugyanis már halálosan kíváncsi vagyok, hogy vajon kik lehetnek azok a "közgazdasági (vagy egyéb) szakértők", akiktől a kormány az ötleteit veszi.

Az idei első (illetve idén bevezetett) találmányuk ez a Tiszta haszon című program. A program lényege igen egyszerű, csak számlát kell kérni egy igénybevett lakossági szolgáltatásról, majd neten, vagy mobiltelefonon beküldeni a számla adatait, aztán már csak reménykedni kell, hogy "megüssük a főnyereményt".

Én ezzel a programmal kapcsolatban sok mindent el tudok képzelni, kivéve azt, hogy ez ösztönözni fogja a "gazdaság kifehérítését", mint ahogy a kormányszóvivő azt állítja.

Egyrészt azért, mert csak a szolgáltatások egy igen kis köréről kiállított számlával lehet pályázni (ami egyrészt érthető, hiszen pl. a kisebb-nagyobb értékű berendezésekről az ember a garancia miatt is elkéri a számlát, ugyanakkor csak felvetődik a kérdés, hogy pl. kisboltban nem kell gazdaságot fehéríteni? Vagy esetleg a százforintos boltokban?), másrészt viszont azért, Budai Bernadett azt állítja, hogy ez a program nem szerencsejáték, attól még az emberek szerencsejátékként fogják tekinteni, méghozzá olyan speciális szerencsejátékként, ahol saját magunk határozzuk meg, hogy mekkora összeg ellenében próbáljuk meg megütni a főnyereményt.

Lett légyen szó akár lottóról, vagy sorsjegyről (kaszinózni azért most ne menjünk), minden szelvénynek szabott ára van. A Tiszta haszon programban ez nem így van, mindössze annyi a kikötés, hogy a számla nettó értéke érje el az ezer forintot. Na, most induljunk ki a VG cikkben felsorolt két szolgáltatásból.

Tegyük fel egy kisnyugdíjas elmegy fodrászhoz. Mosás, vágás, megmittoménmégmi, és a fodrász azt mondja kisnyugdíjasunknak, hogy ez kétezer forint lesz. Nagyszerű, főhősünk kér róla számlát, majd neten, vagy mobiltelefonon (feltéve, ha rendelkezik ezek valamelyikével) leadja a kis pályázatát. Másnap reggel kisnyugdíjasunk úgy gondolja, hogy új frizurához frissen festett falak az igaziak, így hát felhívja a festő szakit, aki kimegy, megnézi a falakat, oszt, szoroz, számol, majd kihozza, hogy hát ez anyaggal, munkával, mindennel együtt legalább százezer forint. Kisnyugdíjasunk előbb a szívéhez, majd a szívgyógyszereihez kap, aztán remegő hangon megkérdi, hogy, na és számla nélkül?
Számla nélkül csak hatvanezer, mondja a szaki, és többé szóba sem kerül számla.

Szóval ez a Tiszta haszon program, "ami nem szerencsejáték", egy olyan állami szervezésű szerencsejáték, ahol a fogadó határozza meg a tét nagyságát. És nem csak olyan szűk keretek között, mint pl. a tippmixnél, hanem kifejezetten tág határok között. Senki nem fog a festőtől számlát kérni, mivel az legalább több tízezer forint azonnali pluszkiadást jelent(het) neki, miközben a mérleg másik serpenyőjében egy bizonytalan sorsú egymillió forint van. Elvégre jobb ma egy veréb, mint... nemdebár? A fodrásztól, kozmetikustól, stb. viszont el lehet kérni a számlát, hiszen ezen esetekben amúgy sem alkudoznánk a végösszeget illetően, de ha már egyszer a szolgáltatást igénybe vettük, hát akkor legalább próbáljunk meg ebből valami hasznot csiholni, nosza pályázzunk.

Arra appellálni meg szerintem tényleg teljesen felesleges, hogy majd a számla elkérése megszokássá fog válni. Egyrészt nem hiszem, hogy ez a program hosszútávon megmarad (azért, mert a hosszútávú programok és a kiszámítható működés nem jellemző a jelenlegi magyar kormányra, másrészt a pénzügyileg tiszta bukás), és abban a pillanatban, ahogy megszűnik, meg fog szűnni a számlakérési kedv is, hiszen már nem lehet nyerni a számlával.

Amennyiben viszont az volt a cél, hogy eltapsoljunk évi százhúszmillió forintot, vagy hogy éves szinten kb. százhúsz családnak szerezzünk hosszabb-rövidebb időre kellemes perceket, akkor ez a program telitalálat.

Nos, én a magam részéről az utóbbi másfél hétben teljesen net-, és híradómentes napokat tartottam, arról is csak tegnap hallottam, hogy már megint lövik egymást ott Izrael felé, pedig állítólag már legalább egy hete ezzel foglalatoskodnak. (Egyébként ezt a totális kikapcsolást merem ajánlani mindenkinek). Úgyhogy most inkább nem vágnék bele semmilyen komolyabb értekezésbe, inkább elmesélem azt, hogy mit szántam ide december hónap 31. napján, csak nem került fel, ugyanis nem tudtam géphez jutni, mivel, hümm... hát hogy is mondjam... valami teljesen más dolgot csináltam helyette.

Szóval két dolog ok-okozati viszonyba állításáról lesz itten szó, de aki megérti a kauzalitás lényegét, annak biztos nem fog gondot okozni majd a Mindenség Elméletének megértése sem (ha kiötlik ezt még a közeljövőben), ugyanis az összefüggés lényege nyilvánvalóan valahol kvantumfizikai magasságokban (mélységekben?), vagy isteni szférákban létezik.

Az eset még pécsi albérletes koromban történt, amikor is egyszer rohanásomban sikerült kizárnom magam az albérletből. Mivel ezt a dolgot sikerült pont szombatra időzítenem, azaz mindenki hazautazott a hétvégére rajtam kívül (én csak azért nem, mert akkoriban még dolgoztam, és minden második hétvégét teljesen - reggel kilenctől este tízig - át kellett dolgozni).

A munka végeztével rohanás vissza az albérlethez, majd gyors telefonálás, lakatos pajtásnak, hogy ugyanmár jöjjön ki, aztán nyissa ki nekem azt a fránya ajtót. Jó húszperces beszélgetés után, aztán lemondtam arról, hogy az albérletben fogok éjszakázni, mivel lakatos pajtás egész egyszerűen nem volt hajlandó kijönni. (Közölte, hogy hagyjam békén, ő már ilyenkor nem dolgozik, és egyébként is "túl sok lenne az magának, ha én kiszállnék" - az idézet nem pontos, de volt valami hasonló megjegyzése).

Úgyhogy beletörődtem, hogy az éjszakát az utcán fogom tölteni, mivel egyrészt annyi pénz nem volt nálam (ellentétben az albérletben), hogy az éjszakát átmulassam, másrészt viszont másnap mennem kellett dolgozni, tehát nem is mulatozhattam volna egész éjjel.

Szóval így keveredtem a pécsi hajléktalanok közé. Akik egyébként nagyon segítőkészek voltak, mindenki mondta rögtön, hol juthatok meleg ebédhez, hol tudok aludni, zuhanyozni - csak vigyázzak kicsiny értékeimre. Annak ellenére okított ki mindenki, hogy elmondtam nekik, csak kizártam magam az albiból. Az általános reakció az volt, hogy ja, ja, én is, szóval ez gondolom valami speciális rituálé lehetett.

Voltak még más érdekes beszélgetések is, pl. amikor köszönés helyett megkérdezték tőlem, hogy buzi vagyok-e. Gondolom egy csöppnyi megdöbbenés kiült az arcomra, de azért visszanyökögtem, hogy nem, amire azt válaszolták, hogy: "Kár, mert le akarom szopatni magam". (Majd kb. öt percre rá azt is megtudtam, hogy az illető felesége a "legnagyobb kurva a városban" és "mindenkit leszop kétezer forintért" - csak hát gondolom éppen fasírtban lehettek, kétezer forintja meg nem volt az illetőnek, vagy csak nem akart a saját feleségének fizetni).

De a hihetetlen Összefüggést egy folyamatosan köhögő és köpködő (akivel szemben éppen ezek okok miatt jónak láttam legalább háromszor akkora illendő távolságot tartani, mint a nem köhögő, köpködő hajléktalanoktól) férfi mondta nekem.

Akárkivel, akármilyen beszélgetésbe is bonyolódtam, előbb-utóbb biztos, hogy kitértek a nemi életükre. Ez a férfi is kitért rá, én meg csak ültem ott mellette, próbáltam minél messzebb tartani magam a köpeteitől, és hallgattam a hülyeségeit. Éppen arról beszélt, hogy van (esetleg volt, a fene sem emlékszik már mindenre) neki egy barátnője, akit (figyelem, most jön!):

Teherbe löktem, ezért hazaküldtem anyámhoz csempézni.

Ki érti ezt?

Átböngésztem a hellókarácsony gyűjtőblogot (na, jó, egy részét), és "megnyugodva" tapasztaltam, hogy a bloggerek jelentős részének a karácsonnyal kapcsolatban az ajándékozáson, meg a recepteken kívül nem igazán van mondanivalója. Persze ez nem is csoda, a karácsony, az ünnep már régen kilépett a sima vallásos, emberszeretetes, megszületettamegváltós keretéből, mára jellemzően a fogyasztói társadalom egy-egy évének utolsó, ám a legnagyobb orgiájává vált. Illetve még arra jó, hogy alkalmat kapnak a különböző rádió-, televízióadók, egyéb  sajtóorgánumok, és szervezetek annak bemutatására, hogy ők mennyire emberségesek, és törődnek azokkal, akikkel egyébként kb. egész évben nem. Szóval ilyenkor egy rövid időre ismét fellángol a jajszegénygyerekek, meg a jajszegényegyedülállók.

Na, szóval, ha a karácsony már ennyire nem az, aminek indult, akkor félmunka helyett végezzünk inkább tisztességes munkát, és fosszuk meg a karácsonyt mindattól, amit jelentett, egész konkrétan fordítsuk meg a dolgot.

Mondjuk azt, hogy a karácsony két napja (no, meg persze 24-e is) legyen az utálkozás három napja, szóljunk be mindenkinek mindenért, veszekedjük ki magunkat, üvöltözzünk egymással, stb.

Aztán az év maradék 362/363 napján viszont legalább szerethetjük egymást tisztességesen viselkedhetünk egymással szemben, akár otthon, akár a munkahelyen, akár közlekedés közben.

Igen, tudom, nehezebb 362/363 napon keresztül normálisnak lenni még az idegenekkel szemben is, mint 3 napon keresztül, de hát egy próbát csak megérne, nem?

Amikor felvettem a hátamra a púpjaimat azt mondtam, hogy az oldalletöltések másik felében nem lesznek ilyen reklámszerű villogó kis dolgok, mert én ugyan nem fogok ilyenek után mászkálni.

Nos, hát hazudtam. Ha nem is reggel, délben, este, de ezesetben igen, és most minden oldalletöltés során megjelenik valami.

Vagy indexes dolog, vagy pedig bloggeruniós dolog (amely létezéséről valószínűleg az utolsók között értesültem, de ha mégsem, és vannak még "tudatlanok" a bloghu környékén, akkor tessenek szépen a linkre klattyolni).

Szóval a minap minden technikai tudásomat latba vetve sikeresen kopipészteltem és kattintgattam, így hát különböző társadalmi, civil szervezetek, egyesületek létezéséről kaphattok némi információt.

Mert úgy gondolom, hogy ez jó dolog.

Azt mondják a zindexnél, hogy hamarosan erős havazás várható.

Én csak arra lennék kíváncsi, hogy mindezek után van-e értelme folytatni a vasutas sztrájkot? Hiszen a vonatok sztrájk nélkül sem fognak járni, mert a vasúti közlekedés minden erősebb havazás miatt összeomlik Magyarországon.