Ha kampány van, márpedig az van, akkor előbb-utóbb (általában előbb) óhatatlanul előkerül a cigányintegráció problémaköre, és óhatatlanul megszólalnak az ún. cigány vezetők politikusok, akik ezen megszólalásaikkal általában elég nagy kárt tudnak okozni ennek az ún. integrációs folyamatnak.
Most éppen - legjobb tudomásom szerint először - Farkas Flórián szólalt meg:
...a szocialista kormány bűncselekményt követett el a cigánysággal szemben, mert nyolc éven át cigányellenes politikát folytatott.
Kell-e mondanom, hogy ez nem igaz? Ugyanis az elmúlt nyolc évben (meg még az előtte lévő tizenkettőben) egyik kormány sem folytatott sem cigányellenes, sem cigánybarát politikát, mert egyáltalán nem volt kidolgozott cigánypolitika. (És most fogadjuk el, hogy szükség lenne cigánypolitikára, amiben én egyébként kételkedem, ti. a cigányok által sűrűn lakott gazdaságilag elmaradottabb régiókban mindenki szegény(ebb), sokan munkanélküliek, azaz a problémák nem csak a cigányokat sújtják, azaz cigánypolitika (integráció) helyett inkább azokat a régiókat kellene pl. állami beruházások segítségével fejleszteni. Szerintem). Cigánypolitika alatt mindegyik kormány a roma integrációs programokba számolatlanul (és sajnos elszámolatlanul) öntött milliárdokat értett, miközben igazából még arra sem vették a fáradságot, hogy meghatározzák mit is jelent pontosan a cigány integráció.
A Lungo Drom elnöke, aki egyben a Fidesz parlamenti képviselője, azt hangoztatta: kormányváltásra van szükség, ezért a Fidesz-KDNP listájára és egyéni jelöltjeire leadott minden egyes szavazat közelebb viszi a cigányságot "egy új és reményteli jövő kezdetéhez".
Közölte, a kongresszuson elfogadták a Lungo Drom új cigánypolitikai programját, amely új szemléletet tükröz. Ez azt jelenti, hogy a dokumentum nem a gondoskodó, hanem a segítő állam szerepét helyezi előtérbe, hiszen - mint fogalmazott - így válhat a sorsán változtatni akaró és tudó cigányok jelentős része a nemzetgazdaság aktív tagjává, polgárrá.
Folytatta Farkas, én pedig arra gondoltam, hogy a szavazz a Fideszre részt hagyjuk, ellenben kíváncsi lettem volna a Lungo Drom új cigánypolitikai programjára. Így a Google keresőjével rákerestem a Lungo Dromra, és soha nem tudtam meg, hogy mi rejtőzhet a programjukban, ti. a következő kép fogadott:
Nem tudom milyen veszélyeket rejthet a Lungo Drom honlapja, de úgy döntöttem, hogy nem is vagyok kíváncsi rá. Megpróbáltam tehát inkább a www.lungodrom.hu helyet, ahol viszont nem volt található kiszolgáló.
Szóval a program helyett maradjunk az integrációnál. A Hírszerző munkatársa egy csokorba gyűjtötte a pártok szociálpolitikai programjainak legfontosabb pontjait, a legtöbbet természetesen a cigányokkal foglalkoznak. Nem sorolnám fel, el lehet olvasni, bár érdekesnek semmiképp nem nyilvánítanám.
Szóba kerül természetesen az iskola és a munka fontossága, no meg az, hogy természetesen minél több cigánynak kell munkát és iskolázottságot biztosítani.
Ezek persze jó(?) gondolatok, csak ott a probléma, ezek a programok nem gondolnak bele abba, hogy mi van azokkal, akik nem tartják fontosnak sem a munkát, sem az iskolázottságot.
Mert a (cigány)integrációnak alapvetően nem kellene többről szólnia, mint erről. Hogy elfogadják a munkát és az iskolát/iskolázottságot mint alapvető értéket, mint ténylegesen fontos dolgot, mint tiszteletadást a társadalom felé, mint állampolgári kötelezettséget az állam felé. Mert hiszem, hogy azok, akik ezt elfogadják, már integrálódtak is a mai magyar társadalomba, hogy ezt a szűkebb (lakó)környezetük észreveszi és jutalmazza is. (Ettől persze még nem biztos, hogy van munkájuk, de - főleg bizonyos régiókban - ez nem ritka jelenség).
De hogy lehet azokat integrálni a társadalomba, akik ezt nem fogadják el? Hogy lehet azokat integrálni, akik orrba vágják a tanárt, akik 15 évesen még az ötödik osztályt tapossák, akik terrorizálják az osztálytársaikat (horribile dictu: meggyilkolják - mert hallottunk már ilyenről), akiknek a munkanélküliség, a segélyezettség jelentik az alapvető tapasztalatot az otthoni szocializáció során? Ez innentől már nem "cigányintegrációs" kérdés, mert a perifériára szorultak/szorítottak/vonultak tömegét nem csak cigányok képzik. Kétségtelen, hogy az ún. underclassban a cigányok felülreprezentáltak, azonban nem kizárólagosan alkotják ezt a réteget. (És már csak ezért sem cigánypolitikára van szükség).
Lehet-e, egyáltalán kell-e őket mindenáron integrálni, vagy hagyjuk őket magukra? Kényszerítsünk-e mindenkit munkába, iskolapadba még akkor is, ha ezeket nem tekintik alapvető értéknek? Még akkor is, ha ezen intézményekkel szembeni ellenállásuk miatt olyan viselkedést tanúsítanak, amellyel gátolják osztály-, munkatársaik sikeres integrációját? Nem egyszerű kérdések ezek, nincs rájuk rövid válasz, sőt talán inkább válaszok vannak, hiszen egyes emberek más-más életút bejárásával kerültek a perifériára.
Azonban az biztos, hogy inkább ezek a kérdések azok, amelyekre választ kell találni, mintsem a "cigányintegráció" kérdései. És minél hamarabb meg kell találni a válaszokat, mert ezek fényében kell átalakítani a segélyezési rendszert, a szociális hálót, mert hogy az változtatásokra szorul, gondolom senki előtt nem kétséges.