A Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet tegnapelőtt publikálta honlapján a Zsanett-ügyben folytatott vizsgálódásainak eredményét. Természetesen nem a bűncselekmény megtörténtét vizsgáltak, hanem a vizsgálat szabályosságára koncentráltak. A rövid konklúziók elolvashatók itt, ugyaninnen elérhető a teljes anyag is, doc formátumban (15 oldal).
A következőkben a jelentés kivonata olvasható, egy rövidke kommentárral a végén.
Bizonyítékok felkutatása és rögzítése.
A bizottság álláspontja az, hogy noha a nemi erőszak típusú bűncselekmények esetében szükséges a forró nyomos vizsgálat elrendelése, hiszen az idő múlásával egyes bizonyítékok (szószerinti megfogalmazásban: bizonyítási eszközök) megsemmisülhetnek, és bizonyos bizonyítási eljárások lefolytatása értelmetlenné válik, a Zsanett-ügyben ez mégsem történt meg, noha az iratok alapján állítható, hogy a sértett feljelentését a (feltételezett VÉD) bűncselekmény megtörténte után megtette.
A Bizottság álláspontja szerint az a tény, hogy az ügyben kulcsfontosságú nyomozati cselekmények elvégzésére jelentős késéssel került sor, alapjaiban befolyásolhatta a nyomozás eredeményét.
A térfigyelő kamerák felvételeinek megszerzése
A 2007. május 4-i feljelentést követően az ügyészek május 8-án tettek kísérletet először a térfigyelő kamerák felvételeinek megszerzésére. Először a Kálvin Center felvételeit tekintették meg, amelyeken nem látszott ugyan a két kérdéses autóból egyik sem, mégis el akarták kérni a felvételeket. Azt a választ kapták, hogy a felvételeket egy másik cégtől kell elkérniük.
Az ügyészség ehhez képest csak május 21-én küldött hivatalos megkeresést az ügyben a Kálvin Center felé, és csak május 31-én, azaz több mint három héttel a feljelentés után kereste meg az (cég neve VÉD) - eddigre már a cég válasza szerint a felvételeket felülírták.
Hasonlóan jártak el, szintén a közelben lévő bank felvételeivel kapcsolatban is, a bankot csak május 25-én keresték meg.
Május 8-án jártak az ügyészek a VIII. kerületi rendőrkapitányságon is, ahol elkérték (de csak később kapták meg) a gépkocsival szolgálatot teljesítők névsorát, a május 4-én szolgálatot teljesítők rebiszesek névsorát (ezt is későn kapták meg, ennek még lesz jelentősége), beszerezték viszont a szolgálati naplókat, illetve a Rebisz aznapi kerületi vezénylését. Nem kérték viszont a térfigyelő kamerák felvételeit, csak másnap érkezett ügyészi megkeresés ezügyben, erre viszont az a válasz érkezett, hogy nem elérhetőek, hiszen
a felvételek felülírási ideje 5 nap
Ez azt jelenti, hogy május 8-án, amikor még elérhetőek lettek volna a felvételek, nem kérték őket, viszont másnap, amikor már nem voltak elérhetőek, kérték.
A Bizottság álláspontja szerint a Nyomozó Ügyészség a térfigyelő kamerák felvételeinek beszerzése során nem járt el kellő gondossággal.
A gyanúsítottak azonosításáról
A bizottság szerint már a feljelentés napján legalább 17 személy értesülhetett arról, hogy rendőrök ellen tett feljelentést valaki. Ebből következik, hogy még aznap széles körben elterjedhetett a feljelentés híre.
A május 8-i, a négy nappal korábban szolgálatot teljesítő rebiszesek névsorát kikérő megkeresésre
a REBISZ csak három nappal később, május 11-én válaszolt, illetve még május 14-én is csatoltak újabb neveket a listákhoz, a későbbi gyanúsítottak neveit csak ez az utóbbi lista tartalmazta.
Így tehát a gyanúsítottakat csak május 17-én tudták őrizetbe venni, a szolgálati ruhájuk lefoglalása viszont érthetetlen okokból további hat napot váratott még magára.
A cselekmény elkövetésétől a gyanúsítottak megtalálásáig eltelt irreálisan hosszú idő korlátlan összebeszélési lehetőséget teremthetett a gyanúsítottak számára.
A feljelentés körülményei és az eljárás megindítása
A Bizottság álláspontja az, hogy a hatóságok kezdetben arra gyanakodtak, a feljelentés nem megalapozott – erre azonban semmilyen, legalábbis az iratokból kitűnő okuk nem lehetett.
Szakmailag erősen kifogásolható az is, hogy Zsanettet az eljárás során 10 különböző ember hallgatta meg, illetve, hogy legelső kihallgatója egy férfi volt.
Amellett szólnak ugyan érvek, hogy Zsanettet orvosi vizsgálatra először saját orvosához küldték, amellett viszont már egy sem, hogy a
hatóság még csak meg sem kísérelte, hogy meggyőződjön arról, hogy az adott orvos képes-e szakértő vélemény alapját képező vizsgálat lefolytatására és látlelet készítésére.
Zsanettet először megvizsgáló orvos nem tudta szakszerűen elvégezni a vizsgálatot (feltételezem, hogy a törvényszéki orvosi eljárásokhoz képest, nem pedig arról van szó, hogy az orvos szakképzetlen lenne VÉD), a látleletben pedig a szakmai szabályoknak megfelelően rögzíteni a sérüléseket.
A bizonyítékok értékelése
Meglehetősen furcsa, hogy a hatóságok tényként fogadták el a rendőrök azon állítását, miszerint hazakísérték Zsanettet, mert nem voltak ott az iratai (miközben Zsanett mindvégig, két rendőr pedig az első alkalommal azt vallotta, hogy ott voltak az iratok, csak nem volt velük minden rendben - ez az állítás soha nem került bővebb kifejtésre), annak ellenére, hogy ezzel katonai bűntettet követtek (volna) el, és annak ellenére, hogy
és egész szolgálatuk során egyetlen más személyt sem kísértek haza.
(Ez az a pont, ahol egy kicsit zavarba jövök: az "egész szolgálatuk" vajon csak arra az estére, vagy teljes pályafutásukra vonatkozik? VÉD).
Az ügyben felkért szakértők véleményének ellentmondásainak két oka lehet: Mivel az első vizsgálatot végző orvos a felelőssége a legnagyobb (hiszen a sérülések gyógyulhatnak, változhatnak), ezért lett volna fontos már az első vizsgálatnál igazságügyi orvosszakértőhöz küldeni. Ez nem történt meg.
A másik lehetséges ok az, hogy néha
szinte teljes bizonyossággal állítható, szakértői szempontból alátámasztható több, a hatóság által feltett kérdésre adott egymással teljesen ellentétes válasz, vélemény is (sérülések keletkezése, erőszakos közösülés megtörténte stb.).
Ilyen esetekben lehetőség van több szakértő meghallgatására is, ám a nyomozás folyamán erre sem került sor. Arról nem is beszélve, hogy
Ráadásul nem található a határozatokban semmilyen megnyugtató magyarázat arra nézve, hogy a hatóságok miért fogadták el minden aggály nélkül a saját maguk által kirendelt pszichológus-szakértő véleményét, és miért utasították el a nyilvánvalóan sokkal alaposabb és első ránézésre is sokkal szakszerűbbnek tűnő, a sértetti képviselő által felkért szakértő véleményét.
Görög Éva, a hatóság által kirendelt szakértő szakvéleménye kínosan pontatlan, téves (iratellenes) adatokat tartalmaz, és állításai nem ellenőrizhetők, mivel az elvégzett teszteket állítólag nem őrizte meg, és hangfelvételt sem készített, tehát nem dokumentálta kellően a vizsgálatot.
(Ha valaki nem emlékezne: A Zsanett által felkért szakértő (Bagdy Emőke) épp ezen eset miatt - ti. véleményének teljes figyelmen kívül hagyása - lemondott igazságügyi szakértői jogosítványáról).
Van még tovább is, ám én úgy gondolom ennyi éppen elég. A következtetéseket mindenki levonhatja. Arra a kérdésre, hogy Zsanettet vajon tényleg megerőszakolták-e a rendőrök, szerintem soha nem kapunk választ. Ám ennyi baki, hiba és mulasztás láttán azért felvetődik az emberben egy gondolat: Valakik nagyon azt akarták, hogy ez az ügy még csak véletlenül se juthasson el vádemelésig.
És ez a gondolat talán válasz is lehet, az egy mondattal korábban feltett kérdésre.