Ezen bejegyzés megjelenésekor percre pontosan egy éves lesz a blog. Ollé és hurrá mondhatnánk, de ne mondjuk, mert minek. Anno az első bejegyzés a meglehetősen kreatív "Első" címet kapta, így most ez a bejegyzés a hasonlóképpen kreatív "Második első" címet kapja. Egy éve, egy évvel fiatalabban, még volt bennem hit, hogy lehet jobb ez az ország. Nem gondoltam, hogy ez a blog fogja jobbá tenni, ez a blog maximum engem tehet jobbá, ezért is vágtam bele.

Most jöhetnék statisztikákkal, meg hasonló semmitmondó ostobaságokkal, de nem teszem, mert felesleges. Szerintem.

Ellenben vár egy jól behűtött sör a hűtőben, akinek kedve van, tartson velem, legkorábban úgyis csak fél tíz körül nyitom ki.

Úgyhogy mi mást mondhatnék, azon túl, hogy essünk neki a második évadnak, pont egy évvel idősebben, mint tavaly ilyenkor, azonban az ország (és a zemberek) fejlődésébe vetett töretlen hittel.

Mert nem igaz, hogy ahogy vénül az ember, úgy jön meg az esze. Az évek száma hiába gyarapodik, a naivitás semmit sem csökken.

A Napi Bilik önmagát megnevezni nem kívánó forrásból megtudta, hogy a jelenlegi kormánypárt állítása ellenére, idén ősszel minden bizonnyal előrehozott választásokra kerül sor. Ezt az is alátámasztja, hogy a pártok elkezdték felkészíteni a képviselőjelöltjeiket. Tudósítónknak sikerült bejutni az egyik párt eligazítására, az alábbiakban az ő beszámolóját közöljük.

"Kétszer olvastam el. A roham előtt." - Mondta Hofi Géza, mielőtt belevágott volna a "lehet-e házaséletet élni a kecskével?" kérdés megválaszolásába. Nos, én kb. hasonlóan éreztem magam, amikor elmesélte valaki nekem, hogy mit is tapasztalt ma az Apeh egyik kirendeltségén. Rögtön tegyük is hozzá, hogy egy kis kirendeltségről van szó.

De előtte egy kis felvezetés:

Azt gondolom tudja jól mindenki, hogy Magyarországon a sorrendiség betartása/betartatása komoly problémákkal küzd. Elég csak megnézni, hogyan rohamozzák meg az utazni vágyók a távolsági buszokat, ahelyett, hogy szépen, nyugodtan felszállnának a járműre.

Persze ez a probléma nem újkeletű, ennek kezelésére dolgoztak már ki különböző praktitákat, mint pl. sorbanállás, vagy időpontra való bejelentkezés. Na, a sorbanállás még egyes helyeken (abc, zöldséges, posta, stb.) talán még működik, de nagyon sokszor jön valaki, aki úgy gondolja, hogy ő bizony nem állja végig a sort. Ezekben az esetekben általában heves anyázás tör ki, amellyel a vitatkozó felek addig el tudják húzni a konfliktus rendezését, amíg a tolakodó egyén amúgy is sorra kerülne már.

A telefonos bejelentkezés pedig értelemszerűen nem működik mindenhol. Sőt, csak bizonyos helyeken, ezzel most ne is foglalkozzunk többet.

Aztán azokra a helyzetekre, ahol a várakozás valamilyen váróteremben történik, találták ki a számhúzó rendszert. Ez gondolom ismerős mindenkinek, ügyfél/páciens betipeg, régebben még letépett egy cetlit, aztán esetleg még megkérdezte, hogy hányan vannak előtte, de ma már - hála a technikának - megnyom egy gombot, majd egy masina kiköp egy cetlit, rajta egy jól olvasható számmal, és még azt is közli, hogy hányan várakoznak előtte, aztán már csak egy digitális táblácskát kell figyelni, de azt erősen.

Persze nem muszáj ám ezekhez a legújabb kütyükhöz ragaszkodni, ha nincs elég pénz egy ilyen rendszer kialakítására, akkor a régi módon, azaz papíralapon is lehet működtetni.

Na, és akkor az Apeh-kirendeltség megoldása (tessék kapaszkodni, komolyan mondom):

A fent meg nem nevezett helyen lévő kis Apeh irodában úgy történik a sorrendiség betartatása, hogy ügyfél, miután belépett a váróba, odatipeg egy kis asztalhoz, amelyen egy A/4 lap pihen, amely lapra egy toll segítségével felírja a nevét, aztán megkérdi, hogy ki az utolsó. Leül, pihen, vár, mikor sorra kerül, bemegy, amikor pedig végzett, visszatipeg a kis asztalkához, majd a korábban használt toll segítségével (melyet addig remélhetőleg nem lop el senki) kihúzza a saját nevét, majd vagy boldog mosollyal a szája sarkában, vagy pedig kínvigyorral az arcán távozik.

Nekem csak egy kérdésem lenne: Akkor ez itt most a Balkán, vagy csak magyar leleményesség?

Még májusban történt, hogy a Napkeltében Verebes, akiről mostanában szívesen emlékszik meg a Comment.com is, interjút készített Gergényi Péterrel. Verebes valami hihetetlenül brutális dolgot művel, alig hiszem, hogy járt már ilyen mélyen valaha is. Teljesen összemossák a Zsanett-ügyet, a Tv-ostromot, a Tv-ostrom utáni, és az október 23-i eseményeket. A végére aztán sikerül kihozniuk, hogy Gergényi a meghurcolt, szerencsétlen áldozat, és mindig és mindenben az európai normáknak megfelelően járt el.

A meleg büszkeség napja van holnap, megint lesz felvonulás, ellenfelvonulás, rendőri készenlét, tojásdobálás, meg valószínűsíthetően egyebek is.

Az nem baj, hogy a melegek kiállnak a jogaikért, az viszont sokkal nagyobb, hogy így teszik.

Szóval nem véletlenül van ekkora csönd ezen blogon, az történt, hogy még februárban megcsúsztam egy kicsit (aminek komoly következményei voltak a magánéletemben...), amire rájött aztán az egész májusi hercehurca, úgyhogy végül is az utóbbi időben csak kapkodtam, mint Bernát a ménkűhöz.

Aminek viszont mostanra már kezd látszódni az eredménye (értsd: kezdek egyenesbe jönni), szóval valószínűleg ide is visszatér az élet (most belegondolva, egyáltalán nem véletlen, hogy tavaly is júliusban indítottam útjára a blogot). Annak, aki a kb. kéthónapnyi hallgatás ellenére is el-ellátogatott ide, köszönöm, bár ekkora passzivitás után én már biztos letettem volna egy adott blog látogatásáról. :)

De legszebb reményeim szerint nem csak a hángörienidiocc támad fel a tetszhalálból, hanem a cigányos blogon is felpörögnek az események, sőt mi több már a Republicatoron is elég régóta adós vagyok a kisebbségpolitikai megjegyzéseimmel, úgyhogy hamarosan az is várható.

De addig is mindenkinek kellemes napot, nyarat, stb.

Pánik van, kéremszépen, nagy pánik. De nem komoly, csak a szokásos. És persze, hogy pénzről van szó.

Igazából egy, a magyarországi valóság pozitív jelenségeire koncentráló bejegyzéssel gondoltam nekivágni a nyárnak, azonban tegnap olyat tettem, amit idén még csak egyszer, és ami mellett nem mehetek el szó nélkül, úgyhogy az ólvéjszlúkondebrájtszájdoflájf jellegű mondanivalóm későbbre marad.

Tegnap megnéztem "Az igazság ára" című műsort. A két látott adás alapján arra jutottam, hogy ez a műsor tulajdonképpen jó (is lehetne, ha a Tv2-nél feccölnének bele egy kis energiát).

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és mint ilyen egyike a három magyar nagy tekintélyű (ebbe most ne menjünk bele) közméltóság betöltőjének, nagyon-nagy bajban van. Bizony-bizony. Akkora bajban, hogy majdnem el is sírta magát.

Sejtem, hogy Szilinek ez mekkora gondot jelenthet, mert gerinc is kellene ahhoz, hogy végre kiálljon valami olyan mellett, ami semmilyen módon nem kötődik az Mszp-ben elfoglalt pozíciójához, sőt annál is rosszabb neki, mert most még Gyurcsány-kormányra sem tud mutogatni, hiszen ez a papíralapú ejnye-bejnyzézés ellenzéki ötlet (Fodor Gábort meg mindenki odasorolja, ahova akarja).

Én is tudom, hogy egyszerűbb lenne jópofizni a kínai elvtársakkal politikusokkal egy kupica rizspálinka mellett, Tibetről teljesen elfeledkezve, mintsem azt mondani, hogy nem, nem értünk egyet Kína Tibet-politikájával, és eközben még nem is kell szúrósan nézni. Ez már csak azért is érdekes, mert volt már úgy, hogy Szili kiállt egy kisebbség mellett. Akkor persze biztos, hogy az emberbaráti szeretet diktálta a szavait, nem pedig politikai érdekek vezérelték.

Továbbá azért sem értem, hogy miért pánikol Szili, mert alig hiszem, hogy ezt az álláspontot képviselve, attól kellene tartania, hogy kivégzik, börtönbe vetik, vagy bármilyen más módon tesznek kárt benne. Legfeljebb nem viszik el az Kínai Állami Operaházba. Na, és akkor mi van?

Miért fáj az Szilinek, hogy egyszer végre, tényleg kiáll egy elnyomott csoport érdekeiért? Mégpedig nem érdekektől vezérelve, hanem azért, mert tényleg hisz valamiben. Mert tényleg azt gondolja, hogy Kína Tibet-politikája helytelen.

Ha meg nem hisz ebben, akkor adjon ki egy különvéleményt - ennek most úgy is nagy divatja van kishazánkban -, ahol mondja ki azt kerek perec, hogy egyetért Tibet megszállásával.

Amikor elolvastam ezt a hírt, először csak tátogtam, mint tegnap Pély Barna a Vörösmarty téren.

Nem is azon akadtam ki, hogy Dávid Ibolya leszavazná/leszavaztatná a saját pártjának javaslatát is. Nem, mert nem is fog belekerülni. Azt hiszem elég messzire kéne visszamenni az időben, hogy bármilyen megszavazott adómódosítást egy ellenzéki párthoz lehessen kötni. Úgy is mondhatnánk, hogy az Mdf (és Dávid Ibolya) most bátran verheti a mellét bármilyen kérdéskörben, mert minden, az Mdf által benyújtott javaslat megmarad a "mi lenne, ha...?" szintjén.

Nem is azon akadtam ki, hogy Dávid Ibolya felszólított(!) minden ellenzéki pártot, hogy most nyilatkozzon arról, hogy ők vajon megszavazzák-e majd a költségvetési törvényt, Magyarországon élünk, ez itt inkább normális, mintsem abnormális.

Igazából azon az indokon akadtam ki, amivel Dávid Ibolya megmagyarázta a még be nem nyújtott költségvetés elutasítását:

Ugyanis, magyarázta Dávid Ibolya, Európában ez két olyan bizalmi szavazás, amelynek résztvevői közös politikai felelősséget viselnek, a támogatók koalíciós partnerek. Márpedig az MDF a következő időszakban is betartja az írott és íratlan szabályokat.

Lefordítva: Azért mondanak nemet már most a költségvetésre, mert a demokráciákban nem szokás, hogy az ellenzék is megszavazza azt. Lehet (sőt biztos), hogy Dávidnak ebben igaza van. Sőt még talán azt is mondanám, hogy örömteli, hogy Dávid Ibolya és az Mdf megpróbál igazodni, esetleg megpróbálja utolérni a Nyugaton honos politikai kultúrát, és erre bíztatja az egész Országgyűlést.

A problémám csak annyi, hogy a politikai kultúra ott a fejlett Nyugaton kicsit több dologból tevődik össze, mint, hogy az ellenzék nem szavazza meg a jövő évi költségvetést. Talán azokat is követni kellene.

Ha esetleg Dávid Ibolya nem tudja, hogy mik is ezek pontosan, és még kíváncsi is lenne rá, nem kéne ám túl messze mennie kérdezősködni, bőven elég lenne csak északi szomszédunkhoz, akik 2009-ben bevezethetik az eurót.

Mert biztos, hogy ott is vannak idióta politikusok (sőt), de mégis sokkal hamarabb jutottak el az euró bevezetéséig, mint mi (ha egyáltalán eljutunk odáig valaha is). Tehát a szlovák politikusok talán tudnak valamit, amit a hazai politikusok nem.

De, ha igaza van Ficonak, és tényleg bújkálunk a szlovákok elől, akkor viszont ajánlanám a kreativitást a mintakövetés helyett.

Szerintem az lenne a legjobb, ha a teljes magyar Országgyűlés egy kb. kétéves fizetés nélküli szabadságra menne - erre még biztos nem volt példa a fejlett nyugati (és egyéb) demokráciákban. Ennek is meglenne a haszna, mert igaz, hogy nem másznánk ki abból a bizonyos anyagból, ami már minimum a fülünkig ér, de legalább nem is süllyednénk benne mélyebbre.

Nemrégiben megjártam, ha nem is Tolnát-Baranyát, de Pécset mindenképpen, főleg a belvárosi részt. Igen, most megint az EKF program miatti siránkozás következik, csak egy kicsit másképp.

Mivel most - ahogy az előbb említettem - csak a belvárosi részben mozogtam, ezért nem láttam, hogy történik-e valami a Zsolnay-gyár környékén, vagy a Kertvárosban lévő Nevelési Központ környékén. Viszont feltűnt valami egészen más: Ti. a közlekedési problémák.

Először nézzük azt, hogy hogyan lehet egyáltalán Pécsre eljutni - először autó nélkül. Az első és kézenfekvő útvonal, hogy a pécsi eseményekre ellátogatni kívánó turista megérkezik Budapestre pl. repülővel, majd innen jut el a kultúra 2010-es (egyik) európai fővárosába. Ami jelenleg problémás, bár remélem már 2010-re javítanak egy kicsit a helyzeten. Pécsre ugyanis mindössze 10 vonat indul naponta, ebből hét IC, de ebből a hét IC-ből kettő olyan korán indul, hogy kétséges, hogy a külföldről ideérkezők igénybe tudják-e venni. (Egyébként, hogy ez a 10 szerelvény mennyire kevés, jól példázza a Győrbe, Szegedre, Debrecenbe, Szombathelyre induló vonatok száma - még Szombathely is veri Pécset a 12 járattal...)

De a külföldi látogató minden bizonnyal nem esik majd kétségbe, ha esetleg a MÁV segítségével nem tud eljutni Pécsre, ezért távolsági busz után néz. Na, de ekkor sem jobban... Látszólag ugyan sok járat indul Budapestről Pécsre, azonban átszállás nélkül csak az első öt éri el a baranyai megyeszékhelyt. Ráadásul abból az ötből három még negyed tíz előtt elmegy, utána már csak kettő indul.

Hogy miért lenne fontos ezen legkésőbb 2010-ben változtatni. Mert egyébként - valószínűleg így is nagyon sokan fognak autóval érkezni - sokkal többen jönnek majd autóval, ami bizony a jelenlegi felállás szerint komoly problémákat fog okozni.

Mert mit is szeretnének az autóval Pécsre látogató turisták? Hát, nyilvánvalóan egyrészt eljutni A pontból B pontba, másrészt mind A pont, mind B pont közelében szeretnének parkolni. No, a belvárosban pont ezzel a két dologgal lesz probléma. (Mert ez elsősorban belvárosi probléma lesz, mivel elég kicsi a valószínűsége annak, hogy a turisták a belvárosi múzeumok, kávézók, látványosságok, stb. helyett inkább Meszesen fognak szociológiai jellegű tanulmányokat folytatni, vagy a Csontváry képek helyett inkább a kertvárosi tízemeletes épületeket bámulnák.)

Még a közlekedés része talán megoldható, bár a belvárosi részen nincsenek nagy és széles utak - ráadásul a járdák néhol annyira szűkek, hogy a gyalogosok is leszorulnak az úttestre - de közlekedésmérnökök bevonásával, egyirányúsítással, stb. gondolom, hogy létre lehet hozni a város közlekedésének egy új sémáját, amely inkább alkalmas lesz arra, hogy megbirkózzon a megnövekedett forgalommal, viszont a parkolási lehetőségekkel komoly problémák lesznek, méghozzá azért, mert már most is komoly problémák vannak, és nem úgy néz ki, hogy megpróbálnák megoldani.

Íme Pécs belvárosának térképe:

Látszólag ugyan jól áll a város a parkolási lehetőségek területén, de gyakorlatilag azonban borzalmasan. A rét utcai (bal alsó sarok) parkoló egyáltalán nem akkora, amekkorának ezen a térképen látszik, mivel ott egy kórház található. A kórház előtt van ugyan néhány hely, de a parkoló helyek zöme a kórház területén található, a látogatók számára fenntartva. Az alul középen lévő két parkolási terület közül az egyik (a bal oldali) tényleg nagyobb terület (akár 200 férőhelyes is lehet), de a másik oldalon lévő már ismét nem érhető el mindenki számára, az ugyanis jelenleg egy bevásárlóközpont parkolója.

A Váradi A. utcánál, illetve a közelében feltüntetett, a Rákóczi útnál jelölt parkolók egy szállodához tartoznak, ebben az a jó hír, hogy legalább a szálló lakói biztonságban tudják majd az autójukat - ugyanis Pécs belvárosa egyáltalán nem akkora, hogy problémás legyen gyalog bebolyongani.

Hogy a Rákóczi úton megjelölt másik parkoló hol is van pontosan, azt bizony nem tudom, a megjelölt helyen szintén egy üzletközpont található, majd nem messze tőle a zsinagóga, amely közelében tényleg van egy parkolónak nevezhető parkolásra használt szabad terület, de ott a legjobb esetben tizenegynéhány autó fér el.

A Széchenyi téren jelölt parkolóról pedig ne is beszéljünk, ott talán még tizenegynéhány autó sem fér el. Ami talán még bizakodásra adhat okot, hogy jelenleg a Kossuth tér le van zárva, nem tudom mit csinálnak ott pontosan, de remélem van annyi eszük, hogy a parkokási problémákat próbálják meg orvosolni.

Mindezek fényében nem tudom mennyire meglepő, de Pécs tele van parkolóórákkal. Csak az a gond, hogy ezek az órák az út mellett parkoló autóknak vannak kitéve, amelyeket nem őriz, nem figyel senki, és amely helyeket leginkább az ott lakók foglalnak el. Ezekre tehát nehéz lenne 2010-ben apellálni.

Persze úgy látszik, hogy a parkolási gondokat nem csak mélygarázs építésével lehet megoldani, hanem úgy is, ahogy a pécsi városvezetés éppen igyekszik ezt megtenni. Az egész projekt elkúrásával megpróbálnak minél kevesebb látogatót Pécsre csábítani. Ha nem jön senki, akkor parkolási gondok sem lesznek.

A rák rossz. Főleg, ha rosszindulatú. Ezért találták ki a szűrővizsgálatokat. Ha az ember rendszeresen eljár ilyen vizsgálatokra, akkor nagyobb eséllyel és korábban fedezik fel a benne bújkáló tumort, és mivel már vannak kezelési módszerek, így esetleg három hónap helyett még éveket élhet.

A magas vérnyomás rossz. Ha nem ismerik fel ennek tüneteit, könnyen halálhoz vezethet. Ezért kell rendszeresen mérni, vagy méretni a vérnyomást.

A cukorbetegség rossz. Ha nem derítik fel idejében, akkor különböző szövődmények alakulhatnak ki, végső soron pedig halálhoz vezethet. Ezért kell időnként megméretni a vércukorszintet.

Nem tudom hány embernek szerzek örömöt a következő hírrel, de jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy május meglehetősen nyugodt hónap lesz itt a blogon.

Egyrészt rengeteg munkám lesz, másrészt valószínűleg utazgatnom is kell majd, harmadrészt egyéb kötelezettségeim is lesznek, negyedrészt pedig per pillanat elég nehezen veszem rá magam, hogy gép elé üljek, de ez a kánikula bekövetkeztével el fog múlni, mert akkor meg majd kimozdulni nem akarok. (Már az első négy májusi nap is iszonyatosan pörgős volt...)

Egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy itt pihen vázlatként két még befejezetlen bejegyzés, ezeknek szeretnék majd a végére járni (korántsem biztos, hogy össze is fog jönni), illetve (ha hozzájutok az ehhez szükséges könyveimhez) a F. E. dosszié végére járni. Szóval lehet, hogy az aktuálpolitikai megjegyzések ebben a hónapban szünetelni fognak.

Meggyes Tamás belecsapott a lecsóba, nemrégiben felgyújtották az autóját és az épülő házát, így kb. három héttel az eset után kitalálta, hogy biztos azok a gonosz szocik voltak az alvilág embereivel egyetértésben. Ami azért elég durva állítás, lássuk be.

Főleg úgy, hogy nagy valószínűséggel Meggyes nem is tudja igazolni az állításait. Így pedig csak esztelen vagdalkozásnak tűnik, mondjuk úgy, hogy legalább annyi igazság van Meggyes állításában, mint amennyi igazság abban van, hogy Meggyes az ellene elkövetett támadást most politikai célokra használja fel.

Ráadásul azt se feledjük, hogy Meggyes sem egy könnyű ember. Szerzett ő magának ellenséget éppen eleget. Ha a jegyzőt nem is számítjuk, még mindig ott van egy teljes gimnázium tanulókkal, szülőkkel, tanárokkal. (Az ominózus interjú itt van). S Meggyes bírja magának azt a kétes dicsőséget is, hogy egyetlen nem kormánypárti politikusként őt is megdobták tojással. Bár nem találták el...

Aztán, hogy ki az, akinek csak fáj a foga a város költségvetésére, és ki az, aki potenciálisan hozzá is férhet, már megint más kérdés, ugyebár...

Mi a tudomány?

Lekvároskenyér!

Én csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a Tudósok inspirálására egyszer elkészítettük a "Hatvannal trabanttal" című számot, amelyben egy trabanttal hatvannal száguldozva brutálisan elgázolunk valakit.

De már elfelejtettem hogy szólt.

Mint az köztudomású(?), június 30-ig ki kell cserélni az összes egyéni vállalkozói igazolványt, illetve újra kell írni a társasági szerződéseket a teáor számok változása miatt.

Ez sokaknak - főleg azoknak az egyéni vállalkozóknak, akik már jó régóta űzik az ipart -, gondot jelenthet, ugyanis mostmár igazolniuk kell, hogy van olyan iskolai végzettségük, amely szakmában tevékenykednek. (Mondjuk az is igaz, hogy ez főleg azoknak gond, akik kereskedelmi jellegű tevékenységet folytatnak, mert boltvezetői papír, vagy kereskedelmi iskolai bizonyítvány nélkül is sokan vágtak ebbe bele). Ugyanakkor meglepő módon, ha valaki társaságot alapít, akkor semmit nem kell igazolnia, a törzstőke befizetésén kívül, de mint tudjuk, ez könnyen megoldható néhányszori sorbanállással a bankban. De ez a kisebbik gond.