Előszó: Ezen bejegyzésnek van oka, célja, címzettje. Nem gondolom ezeket nyilvánosnak. Címzettből több is. Asszem. Éppen ezért a következő írás zavarosnak is tűnhet. Figyelem! Továbbolvasás csak saját felelősségre!

Elöljáróban szögezzünk le egy dolgot: Az élet a legfaszább dolog, ami valaha is kialakult, vagy amit valaha is feltaláltak, megalkottak ezen a búvalbaszott sárgolyón. Az élet sokkal faszább, mint a csilis bab, faszább, mint a labdarúgó VB, vagy mint a Superbowl, de faszább a Burdzs Kalifánál is. Sőt, az élet még a szexnél is faszább dolog, pedig a szexnél csak két faszább dolog van. (A másik a bitang jó szex).
Az élet a világ legfaszább brandje. Magasan veri bármelyik kólás céget, vagy a guglit, de még a Steve Jobsba oltott Bill Gates-et is, vagy akár mindezek szorzatát.

Hogy az élet szar? Hát, mit mondjak? Én a magam részről túl nagy perspektívát nem látok ebben az emberiség nevű katyvaszban, ha van valamiféle Galaktikus Értéktőzsde, akkor az emberiség-részvénynek meglehetősen alacsony árfolyama lehet. Hossz mostanában nem várható. Hm. Érdekelne vajon hogy állt a dínók részvénye, amikor becsapódott az a meteor. Vagy történt az a valami, amitől aztán kihaltak. Mondjuk a dínók nem építettek piramisokat, sem Panama-csatornát, de az is biztos, hogy a dinóknál nem voltak sem rabszolgák, sem panamák. Ellenben a nagyobb és erősebb húsevő dínók megették a kisebb és gyengébb növényevő dínókat. Meg gondolom időnként egymást is. Az emberiség legalább ezt nem csinálja. Manapság. Illetve manapság már legalább büntetendő.

Ja, szóval, hogy szar lenne az élet? Az élet egy nagy szarosszendvics, és mindennap harapnod kell belőle - mondja a prosti az öccsének a Mifune utolsó dala című filmben, és ez pont az a pont volt, amikor szívem szerint elkezdtem volna szálanként kitépni a hajam. Egész életedben a boldogság nagy áramlatain szeretnél úszkálni? Legközelebb szüless planktonnak. Bálnamentes vizeken. Mindazonáltal azt azért tényleg úgy gondolom, ha van bármilyen isten is valahol, hát lassan előállhatna a maga őszödi beszédével. Vagy legalább egy bocsánatkéréssel.

De az élet nem szar. Mint említettem az élet a legfaszább dolog a világon.

Soha nem kértem, hogy a világra hozzanak - mondatja Vonnegut Hitlerrel (is) az Időomlásban. Na, igen. Ez az egyetlen dolog, ami miatt szarnak lehet érezni az életet. Mint amikor egy kopasz ember sampont kap ajándékba. Kedves, kedves - gondolhatja kopaszunk -, de mi a fenét kezdjek vele? Mit próbál csinálni a kopasz? Megpróbálja értelmesen felhasználni az ajándékot.

Aha, és itt kezdődnek a problémák. Értelmes élet? Ismerős tinédzserkori gondolat?

Elmondom akkor az én elméletemet. Illetve biztos, hogy valaki ezt már kitalálta, gondolom le is írta. Inkább azt mondom: Elmondom azt az elméletet, amiben én hiszek. Az élet értelme az élet maga, ezért tűnik értelmetlennek, hiszen alapvetően minden dolog értelmetlen, aminek az értelme saját maga. E tekintetben a végső kérdésre adott '42' válasz tökéletesen kielégítő. 'Az élet, a világmindenség, meg minden? 42!' Perfekt.

Aztán az értelem kérdése máskor is felmerül. Igen, amikor meghal valaki. Értelmes halál? Nem tudom ki találta ki ezt a szóösszetételt, de megérdemelné, hogy nyilvános szégyenpadra állítsák. A halál lehet önfeláldozó, hősies, szerencsétlen, ostoba, idióta, korai, késői, vagy pont idejében jött, fájdalmas, vagy nyugodt, de soha nem lehet értelmes, vagy értelmetlen. Mint ahogy a napnyugta, vagy a szupernóvarobbanás sem lehet sem értelmes, sem értelmetlen.

 Minap olyan dolog történt velem, amiről azt hittem, hogy nem fog bekövetkezni. Értelmes dolgot hallottam a tévében. Azt mondta valaki, hogy nem az a probléma, ha valaki nem éri el a célját, hanem az, ha nincs is célja.

 Hm-hm. Ez bizony olyan dolognak tűnik, amivel át lehet vészelni ezt az életnek nevezett dolgot, bármi is legyen az.

Most került a "kezeim közé" ez a Szőcs Géza interjú. Szőcs, aki a legfőbb kultúrember lesz, egészen hajmeresztő dolgokat állít:

Remélem, ezt nem úgy olvasták, hogy ezek az elveim, hanem úgy, hogy a három T mára már lecserélődött a három F-re. Ez a gyakorlat, bármilyen betűbe csomagoljuk, mert mindenki, akiben van értékpreferencia, azt mondja, hogy „nekem ez tetszik, ez kevésbé tetszik, ezt el sem tudom viselni”. Ne higgyük, hogy túl vagyunk a tűrt, tiltott, támogatott kategóriákon. A felejtendő azt jelenti, hogy ez a mű, szerző, ez az állítólagos érték nem illeszthető bele abba az esztétikai értékrendbe, amit a magunkénak vallunk.

Atyavilág, miről beszél ez az ember? De most komolyan, bármilyen állami szervezet esztétikai értékrenddel??? Hogy??? Az alkotmányozási eljárás során azt is papírra vetik, hogy melyek a "jó" esztétikummal rendelkező művek??? Észnél van ez az ember??? Az esztétika fogalma az idegen szavak és kifejezések szótára szerint:

A szépséggel foglalkozó filozófiai ág: szép(ség)tan.

Na, jó de mit csináljunk Halász Zsóka, naív festővel?

 Most tényleg, ezek közül melyik a jó, és melyik a rossz? Felejtendő? Huhh, basszameg, ami itt felejtendő, az leginkább Szőcs Géza mondandója.

Arról nem is beszélve, hogy Szőcs is rászállt a finnugor témára. Én nem tudom Szőcs Géza milyen sűrűn szokott filmeket (persze csak jó esztétikummal rendelkező filmeket) feliratosan nézni, és mindenesetre szoktam. És mindig eltart egy darabig, amíg megszokom az idegen hanghordozást, hangsúlyozást, stb.

Aztán egyszer az fordult elő, hogy leültettek, hogy nézzek meg egy Star Trek vs. BSG (esetleg Babylon5? Nem is tudom már) paródiának készült, finnek által forgatott filmet. (Egyébként egyáltalán nem találtam olyan viccesnek, mint amennyire beharangozták, de hát a hiba lehet, hogy az én készülékemben volt).

 De ahova ki akarok lyukadni az az, hogy úgy kb. félórája néztük már a filmet, amikor egyszercsak feltűnt, hogy bár felirattal megy a film, már az elején sem éreztem azt az enyhe zavart, amit német, angol, francia, spanyol, stb. nyelvű szoktam addig érezni, amíg meg nem szokom a beszédüket. Úgy éreztem, mintha magyarok beszélnének a filmben, csak érthetetlen/értelmetlen szavakat használnának végig. De egyébként hasonlókról számoltak be Finnországba kijutott ismerőseim is: ti. mintha magyarul beszélnének.

Csak érdekességképpen: Kacsamesék főcímdal finnül:

 Ez nekem sokkal inkább elegendő a magyar - finn nyelvi rokonság meglétére, mint néhány idióta sumérozása, meg etruszkozása, meg mit tudom én miket ki nem találnak még.

És szerintem nem a magyar - finn nyelvi rokonságot kellene felülvizsgálni, hanem Szőcs Géza mentális állapotát.

De azt minél gyorsabban.

Figyelmeztetés: A blogger nem tart narancsdiktatúrától, nem vízionál Orbán királyságot, és még csak világvégének sem gondolja a 2/3-os Fidesz többséget. Ellenben szilárdan hiszi, hogy a hatalmat és annak birtokosait folyamatos kontroll alatt kell tartani.

A Hírextra arról számol be, hogy a Fidesz június 29-én Schmitt Pált fogja a köztársasági elnök posztjára jelölni. Első látásra nem tűnik ez akkora problémának, sőt (bár erre bizonyítékot nem tudok mutatni, hiszen akkor még semmiféle blogot nem vezettem) 2000 környékén, amikor Göncz helyére végül is Mádl Ferencet választották meg, az én ideális jelöltem pont Schmitt Pál volt. Igaz, akkor még nem pártpolitizált, berni nagykövet volt, és éppen túl volt a NOB alelnökségén. (Schmitt önéletrajza). Azonban annak nem örülök, egyáltalán nem örülök, hogy most pont őt szánják az államfői posztra.

Az elmúlt két évtizedben kétféle köztársasági elnöki magatartásnak lehettünk szemtanúi: I. Göncz és Sólyom inkább egyfajta kontrollt gyakorolt a törvényhozás felett, míg II. Göncz és Mádl inkább a poszt reprezentatív oldalát helyezte előtérbe.

Maradva Sólyomnál, az ő tevékenysége Göncz második periódusa, és Mádl után kifejezetten üdítő volt. Az a próbálkozása, hogy a köztársasági elnöki funkciót ismét valamilyen tartalommal töltse meg, nálam szimpátiát váltott ki, ellenben maga a tartalom nem. (Ahogy arról már itt és itt is írtam). Sólyom tehát nem volt igazán jó köztársasági elnök, ellenben a következő időszakra sokkal jobb lenne, mint Schmitt. Hogy miért is?

Nyúljunk vissza ismét Schmitt saját honlapján megjelentett önéletrajzához. Mivel foglalkozott az elmúlt években?

Politikai tevékenység

A Magyar Köztársaság Parlamentjének elnöke (2010. május 14-től)
A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség alelnöke (2003. május 17-től)
Az Európai Parlament egyik alelnöke (2009. július 14- 2010. május 14.)
Az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának alenöke (2004-2010)
Az Európai Parlament Küldöttségi Elnökök Értekezletének tagja (2004-2010)
Az EU-Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség elnöke (2004-2010)
Az Európai Parlament Japánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének póttagja (2004-2010)

Tekintélyes, és korántsem lebecsülendő lista, de nem gondolom, hogy eleve predesztinálná Schmittet a köztársasági elnök posztjára, de ettől még nem lenne problémás. Ám ha megtekintjük azt is, hogy a 'Közélet' kategóriában milyen híreket, tudósításokat sorol fel saját magával kapcsolatban, a következőket találjuk: Schmitt felszólal a kampány során, Schmitt felszólal valamilyen konferencián, Schmitt részt vesz valamilyen eseményen, no meg, hogy ez se maradjon le: Schmitt felszólal az EP-ben a szlovák nyelvtörvény ellen.

Azaz a korábbi évek tevékenysége alapján arra lehet számítani, hogy Schmitt - amennyiben helyesek a Hírextra információi, de én úgy gondolom, hogy azok - a köztársasági elnöki poszt reprezentatív oldalát helyezi majd ismét előtérbe. Ami még mindig nem lenne gond. De ha a képbe belevesszük a Fidesz Alkotmánybírósággal kapcsolatos terveit, akkor elkezdhetünk aggódni.

Ismétlem, nem azért, mert valami diktatúrától, vagy valamiféle "királyságtól" rettegnék, hanem azért, mert nem szeretem a kontrollálatlan hatalmat. Márpedig a mindenkori kormányok felett épp ez a két intézmény jelentette az állandó kontrollt. (Már amikor kettő volt, hiszen Göncz II. periódusa és Mádl alatt inkább csak az Alkotmánybíróság, függetlenül attól, hogy tisztában vagyok azzal is, hogy az AB tulajdonképpen pártkatonák lerakatává vált. De legalább különböző pártok katonáivá). A tervezett intézkedésekkel ez fog eltűnni.

Félreértés ne essék: természetesen tisztában vagyok azzal, hogy vannak más eljárások is, ám nem tarthatunk minden csip-csup ügyben népszavazást, és nem rohanhatunk minden kis aprósággal pl. Brüsszelbe.

De, ha választani kell, akkor az én választásom inkább Sólyom lenne, a fentebb vázolt problémáim ellenére is, mint Schmitt. Már csak azért is, mert Sólyomnak jogi végzettsége van, emellett volt alkotmánybíró, míg Schmitt közgazdasági végzettséggel rendelkezik.

Márpedig az elöttünk álló alkotmányozási és törvényhozási dömpingben inkább látnék egy jogi végzettségű embert a köztársasági elnöki poszton.

Mivel magyar szemmel néztem az adózás questio vexatá-ját {kellemetlen kérdését}, talán túlságosan hosszan időztem rajta, ebben az esetben viszont talán csak azt tudom mentségemre felhozni, hogy olyan országban vagyok, ahol többet beszélnek, mint cselekszenek.

Részlet J. A. Blackwell 1848. február 3-án Sir Robert Gordonhoz írott leveléből.

Tegnap Orbán bejelentette az Új Társadalmi Szerződésen alapuló Nemzeti Egyettműködés Rendszerének a Spekulációt Elvető és a Munka Becsületét Visszaállító Nemzeti Gazdasági-, és Adórendszer főbb pillérjeit(?) alapjait(?). Nem is tudom minek nevezzem.

(De előtte még egy zárójeles megjegyzés: Hallgatva Orbánt, aki szokásához híven ismét rengeteg beszélt, viszont annál kevesebbet mondott, és szinte láttam magam előtt bizonyos szavak elején a nagy kezdőbetűket, egész végig Arthur király és a dagonyázó paraszt beszélgetése járt az eszemben. "-A királyod vagyok. - Én ugyan nem szavaztam rád!" "- És hogy lettél te király? - A Tavak Királynője... a napfény megcsillant aranykelmébe burkolt karján... a magasba emelte a Tó mélyéből a Szent Szablyát, jelképezvén, hogy Isten akaratából én, Arthur legyek annak hordozója. - Hát idehallgass! Egy vízben hancúrozó és karddal hadonászó menyecske nem dönthet az államforma felől.")

Na, de vissza az adózásra: Túl sok rosszat nem tudok mondani a most bejelentett intézkedésekre, igaz jót sem. Annyi látszik, hogy nem fogják engedni megszaladni a költségvetési hiányt, de más igazából nem. Előzetesként csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy jómagam leginkább a vagyoni-, illetve a fogyasztási típusú adók túlsúlyától lennék boldog, ami nem nagyon látszódik a mostani bejelentésben, de hát eddig is elvoltunk a jövedelemadóval, azt hiszem ez így lesz a továbbiakban is.

A 10%-os társasági adó rendben van, eddig is volt ilyen. Igazából azt kellene tudni, hogy azok a feltételek, amelyek mellett eddig is igénybe lehetett venni, maradnak-e, vagy csak az 500 millió forintos adóalap jelenti az egyetlen korlátozó tényezőt.

Az egykulcsos családi adózásról beszéljünk majd akkor, ha megtudjuk pontosan mit is jelent. Mindenesetre izgatottan várom, hogy hogyan tesznek majd különbséget a család és a háztartás között, illetve mi lesz egynemű élettársi kapcsolatokkal.

A minimálbér megadóztatása ellen megint nem lehet szólni. Nyilván, aki ténylegesen minimálbért keres, az tud szólni ellene, ugyanakkor kíváncsi lennék, hogy hányan keresnek ténylegesen(!) csak minimálbért. Ami az igazi gondot jelenti az inkább a minimálbérek (illetve inkább a magyarországi bérek) reálértéke, amit valahol a béka feneke alatt kell keresni.

A tíz kisadóról megint akkor beszéljünk majd, ha tudjuk melyek lesznek ezek. Mindenesetre a vízkészletgazdálkodási járulék és az erdővédelmi járulék megnevezéséből sejthetjük, hogy kb. milyen - eddig leginkább ismeretlenségbe burkolózó - kisadókról lehet szó.

Az adózáson kívüli jövedelem bevezetése viszont kifejezetten jó ötlet, ezzel tulajdonképpen visszaállítják a kaláka fogalmát, amelyet az alkalmi munka kifejezetten ostoba értelmezése és szabályozása jóformán eltörölt.

Családi adókedvezmények. Orbán már egy gyerek után is ígért valamiféle adókedvezményt, amivel én nem értek egyet, de hát legyen ez a legnagyobb problémám. (Én inkább annak lennék a híve, hogy bármilyen kedvezményre - sőt családi pótlékra is - csak két gyerek után lehessen jogosult bárki is. Illetve, hogy a kedvezmények - és a családi pótlék is - négy gyerek után érje el a maximumát. Aki bevállal egy ötödik gyereket is, az ugyanmár tudja, hogy mire. A családtervezés klassz).

A banki különadóról csak annyit, hogy bár nehéz szembeszállni azzal az érveléssel, hogy anno az állam segített a bankokon (bár Erdei szerint nem történt ilyen), akkor most rajtuk a sor, azzal bizony számolni kell, amiről Erdei beszél. És ami - szerintem - a legfontosabb: ettől még nem lesz verseny a bankszektorban. Pedig elengedhetetlen lenne.

 Őszintén szólva az adórendszerre vonatkozó pontokat ezzel - sajnos - ki is merítettük. Ez nyilván nem sok, és nyilván leginkább jövőre lehet bármire is számítani. De új adórendszernek ez kevés, ez még az alaphoz is kevés. Orbán egy szót sem szólt a szuperbruttóról, a tevékenység piaci értékéről (amely még az AB előtt van, tehát van rá valami halvány esély, hogy eltörlik) az osztalékot (illetve EV-k esetén a nyereség 25%-os adóval adózó nyereségrészét) terhelő 27%-os EHO-ról, a még mindig félelmetesen magas, és versenyhátrányt teremtő munkáltatói bérterhekről. Illetve nem volt szó arról, hogy bármilyen jól is hangozzék az, hogy büntetés helyett részvételként kell felfogni az adózást, csakhogy kíváncsi lennék, hogy hányan gondolják ezt az adófizetők közül. Szóval ennek megvalósításához minimum szent lászlói szigor szükségeltetik. Mindenhol. A piaci árustól kezdve a minisztériumokig. Ezt nagyon nehéz lesz végrehajtani.

Egyszóval, amit Orbán elmondott az kevés egy új gazdasági rendszer alapjaihoz, azonban egy dolog vitathatatlan: az irány, amit Orbán kijelölt ezzel a beszédével, nehezen vitatható. De neki kell állni az operatív lépéseknek, mert a szép szóképekből hamar elege lesz az embereknek.

Nos, amennyiben elfogadjuk, hogy Isten a történelem ura, és amennyiben elfogadjuk, hogy a mostani időjárás okozta katasztrófális helyzet a nagy 2010-es árvíz néven vonul be a történelemkönyvekbe, akkor vajon megállja-e a helyét az az állítás, hogy az árvíz elleni védekezés Isten akarata elleni tevékenység, azaz bűn?

A mai napom nagy részét az iparűzési bevallások töltötték ki - illetve én töltöttem ki azokat. A legutolsót (na jó, reményeim szerint a legutolsót, holnap még le kell ellenőrizni megvan-e mindenkié) kb. egy órája nyomtattam ki, és van egy kérdés, ami már eléggé régóta fúrja az oldalamat ezzel kapcsolatban.

A dolog lényege az, hogy ha egy vállalkozó több településen is folytat árbevétel szerző tevékenységet, akkor az iparűzési adó alapját meg kell osztani a települések között. Amivel nem is lenne gond. Csakhogy az alapot vagy az adott településekre eső személyi jellegű kifizetések arányában, vagy az adott településeken megtalálható tárgyi eszközök értékének arányában kell megosztani.

Én meg ott ültem a szerencsétlen vállalkozó papírjai előtt, akinél nincs sem bérfizetés (ti. főállásban dolgozik valahol), és nincsenek tárgyi eszközei sem (szolgáltat, aztán nem kell neki). Ellenben a székhelye mellett van telephelye is, és a kettő nem ugyanazon a településen található.

Nesze, osszad meg!

Valahogy megosztottam, mert kénytelen voltam.

Csak azt nem értem, hogy ebben a rendszerben miért nem lehet árbevétel alapján megosztani? Mert úgy egyszerűbb lenne? X településről jön 20 forint, Y településről meg nyolcvan. Aztán csókolom. Vagy talán azért, mert ahol már telephelyekre lebontva könyvelik a bért, vagy a tárgyi eszközöket, ott a bevételeket aztán pláne?

Vajon miféle idétlen logika irányíthatja azt a macskát, amelyik a porszívó hangjának hallatán azonnal szívroham közeli állapotba kerül, ellenben 30 centiről vígan figyeli a fűnyírót?

(Megj.: Azért 20 centinél már odébb ment. Nem sokkal. Kb. 10-15 centivel...)

"...egyes hírek szerint a torkát is átvágták" annak a férfinak, aki vasárnap savval támadt egy családra Ercsiben - írja a Heti Válasz. Az esetről a HírTV is hasonló információkkal rendelkezik. Ami azért érdekes, mert pl. vasárnap délben a Hírextra még csak annyit ír, hogy a támadó elhunyt a dulakodásban, míg este hétkor - még ugyancsak vasárnap - a Hírszerző rendőrségi forrásokra hivatkozva egy botot jelöl gyilkos fegyverként. A Fejér Megyei Hírlap hétfői frissítésű cikkében a következőképpen fogalmaz:

...dulakodás alakult ki az ott lakók és a férfi között, amelynek során a család egyik nő tagja egy bottal többször megütötte a rájuk vegyszerrel támadó 39 éves ercsi férfit, aki ennek során a helyszínen életét vesztette - közölte Németh Kész Mónika, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese.

Késről legelőször a Romnet portál ír még vasárnap, az RSK-ra hivatkozva, azonban az RSK nem hivatalos/rendőrségi hírt közök, hanem az RSK egyik volt helyi gyakornokának beszámolóját, aki információit feltehetőleg a helyi lakosoktól szerezte. Hogy miért gondolom ezt, az kiderül például egy korábbi Heti Válasz cikkből:

 Az MTI-nek több ercsi lakos is elmondta: kételkednek abban, hogy az igazi tettes került rendőrkézre.

 És számomra nyilvánvaló, akik ezt gondolják, azok azt is gondolják, hogy a támadó torkát átvágták. De azért többet vártam volna a HírTV-től, és a Heti Választól. Azért egy településen keringő pletykát eladni úgy, hogy "hírek szerint", meg "információink szerint", az még a kuruc.infotól elmegy, de a fentebb megnevezett két sajtóorgánumtól minimum szarkeverés.

Pedig lehetne ám másként is. Például így:

Az Ercsiben terjedő szóbeszéd szerint a permetezővel a családra támadó férfi torkát elvágták, ám ezt a rendőrség határozottan cáfolta.

 Én meg csak azt remélem, hogy miután befejeződik a szarkeverés, elindul majd egy normális vita arról, hogy vajon az ilyen eseteket megelőzi-e a három csapás törvény.

És nem. Nem a savval való permetezésre gondolok, hanem a fa-, jószág-, termény-, kis értékben elkövetett lopásokra gondolok.

És ha nem - mert ha egyáltalán nem kerülnek rendőrkézre, akkor a három csapás mit sem ér -, akkor vajon mit kezdjünk az ilyen esetekkel?

Imádtam. Már akkor imádtam, amikor először megláttam. A tavalyi kajak-kenu világkupa beharangozóját a tévében, amikor azt láttam, hogy Janics Natasából, Kovács Katalinból és Vajda Attilából akcióhősöket faragtak egy reklám erejéig. Kreatív volt, szokatlan, jó volt nézni.

Aztán már vártam is az idei kampányt, főleg akkor, amikor bejelentették, hogy idén képregényformátumban folytatják. Aztán most ki is jött.

De, de, de, de, de... de, és még egyszer de!

Miféle idiótának jutott eszébe egy orbitális pinát rajzolni Janics hasára?!?

A probléma kiemelve:

Nem tudom mi a fenén járhatott éppen a Népszabadság aktuális szerkesztőjének a gondolata akkor éppen, amikor kiengedte a nyilvánosság elé ezt az írást, amelyre a legpozítivabb jelző is csak a paranoid lehet.

Ferenczfi János (kinek nevéhez nekem először van szerencsém, szóval sokat nem tudok róla) már az első sorokban sikeresen ellentmondásba kerül saját magával, és ami még rosszabb, a magyar valósággal is:

Az ország visszatért a személyi kultusz, a politikai diktatúra útjára. Mindezt nem abszolút, hanem mindent elsöprő többséggel törvényekbe is iktathatják, és törvényekbe is fogják iktatni.

1989. október 23-ától, 2010. április 11-ig Magyarországon parlamentáris demokrácia volt.

(...)

Szomorú, ismerős idők jönnek. A közhivatalokban, az állam által fontosabbnak tartott gazdasági szereplőknél, a kultúra és a média világában karrier- és sorsformáló tényező lesz a politikai elkötelezettség, illetve annak kinyilvánítása.

No. Ha egy sima kétharmad a személyi kultusz, a politikai diktatúra útjára terelheti az országot, akkor itt soha nem volt parlamentáris demokrácia, de semmilyen más fajta demokrácia sem. Vagy mindezekhez elég lenne az, hogy 2010-ben a Fidesz nyerte a választásokat? Hát, 1998-ban is ők nyertek, és szó se róla, bicskanyitogató arroganciával kezdték és fejezték be a kormányzásukat, de személyi kultuszról, diktatúráról beszélni több mint ostobaság. (Esetleg fel kellene csapni egy értelmező szótárt...).

Azok a szomorú ismerős idők pedig jönnek, naná hogy jönnek, csak sajnos nem 2002 után köszönnek vissza ismét, mert azok biz' itt voltak 2002 óta szintén.

Lehet diktatúráról beszélni, lehet személyi kultuszról beszélni, de csak azután, hogy a Fidesz kormányzat ennek bármilyen jelét adja. Előre rettegni is lehet, csak felesleges. Előre rettegtetni is lehet, de ezzel Ferenczfi csak magáról állít ki szegénységi bizonyítványt.

Aztán persze ilyen gusztustalan írásokat is közzé lehet tenni. Nyilván lehet. A Magyar Nemzet is megtette 2002-ben, hát akkor a Népszabadság miért ne tehetné?

Hát, azért lenne pár ötletem.

Mivel Costa Rica hősies küzdelem után elbukott a pótselejtezőn Uruguay ellen, így az a tragédia fordul velem elő a 2010-es VB-n, hogy nem tudok Costa Ricának szurkolni.
Ámde nagy baj nincs, mert idén kint lesz Új-Zéland válogatottja, akiknek drukkolni biztos legalább annyira eufórikus élmény lesz, mint Costa Ricának drukkolni.
Vagy legalábbis kifejezetten eurórikus élmény azok arcába nézni, akik megkérdik, szerintem ki fogja nyerni a VB-t, és közölni: Új-Zéland.
(Egyébként az új-zélandi csapat nyilván meglepetést fog okozni, egész a döntőig fog menetelni, ahol hosszabbításban, 2:1-re kap ki a spanyoloktól. A következő csapatok pedig nyilván nem fognak továbbjutni sem a csoportjukból: Olaszország, Németország, Franciaország, Dél-Korea. A többiek meg felőlem azt csinálnak, amit akarnak).

Mint az oldalt látható az NSO-n már beindult a szavazás a 2010-es világbajnok témakörében. Ezen a szavazáson Új-Zéland máris besepert bámulatos 108 darab szavazatot, amellyel máris a csodálatos 8. helyen tanyázik.

Szóval én csak mindenkit arra buzdítanék, hogy ha éppen arra jár, akkor adja le a szavazatát Új-Zélandra, repítsük az első helyre, ha már – mint említettem fentebb – a döntőben vereséget fognak szenvedni.

Komplex. Melléknév. Jelentése: összetett, bonyolult. Komplex lehet egy szerkezet, egy jelentés, és vannak komplex számok is. Egy négyszög viszont nem lehet komplex, az csak konvex, vagy konkáv lehet. Egy faéket sem nevezhetünk komplexnek. Egy faék, mint tudjuk jól, egyszerű. Egyszerű, mint egy faék.

Aztán persze egy problémát is nevezhetünk komplexnek. Példának okáért - a Hírextra beszámolója szerint - a Jobbik programja az ún. cigánykérdést nevezi komplexnek:

A Jobbik romaügyekről szóló fejezete a "Vissza a cigányútról" címet viseli. Ebben a párt azt írja, hogy a cigánykérdés komplex probléma, így kezeléséhez is komplex programra van szükség.

Egy ilyen nyilvánvalóság kimondásához nem kell túl sok sütnivaló, valószínű tucatnyian állapítják meg ezt naponta ma Magyarországon, akár hangosan, akár csak gondolatban, akár ilyen cizelláltan, akár más - nem feltétlen nyomdafestéket tűrő - szavakkal. Persze, ha már a Jobbik is ezt mondja, akkor az tényleg úgy van, nem csak a liberálisok hangzatos/idióta (nem kívánt törlendő) szólamairól van szó.

No, ha egy problémát, egy megoldásra váró feladatot komplexnek nevezünk, akkor ezzel azt is mondjuk, hogy sokkal nehezebb lesz megoldani, mint elkészíteni egy faéket, amihez bőven elég, ha van egy darab fánk, meg egy bicskánk, aztán csak farigcsálni kell. Ha egy komplexnek nevezett feladatot meg akarunk oldani - és akkor most szigorúan maradjunk meg a Jobbik programja által komplexnek nevezett ügynél -, azt jelenti, hogy különböző szakemberek és eszközök garmadát vesszük igénybe és hangoljuk össze.

Még mindig a Jobbik program által komplexnek nevezett feladatnál maradva, joggal feltételezhetjük azt, hogy az igénybeveendő eszközök között szerepelnek mediális eszközök is. Mert - számomra legalábbis ez szintén nyilvánvaló - egy ilyen komplex probléma megoldása sokkal hatékonyabb némi mediális támogatással. Nyilván lehet indítani ismét a Program5-höz hasonló (és teljesen felesleges és hatástalan) reklámkampányt (egyáltalán emlékszik még erre valaki?), vagy (szerintem még inkább nyilván) át lehet gondolni, hogy hogyan vonjuk be a médiát a fentebb komplexnek nevezett probléma megoldásába.

Ez utóbbi már csak azért is fontos lenne, mert a magyarországi sajtóorgánumok a Jobbik által is komplexnek nevezett romaügyet úgy kezelik, mint egy egyszerű faéket.

Mikor kerül általában egy cigány a cigánysága miatt a hírekbe? És most ne Győzikére gondoljunk, és ne is Daróczira. Ezekben az esetekben a cigányság csak kiegészítő tényező. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy mikor kerül egy átlagcigány általában a hírekbe. Nos, tíz esetből kilencszer valamilyen bűncselekmény kapcsán. Vagy azért, mert elkövetett valamit/vádolják valamivel (ilyen esetben az etnicitása természetesen nem kerül kimondásra, azonban mindig alaposan sejtetik), vagy azért mert vélt/valós sértettként állítják be.

Rendben - mondhatnánk -, mert ennek van hírértéke. Ezt - egyelőre, ha fanyalogva is - fogadjuk el.

A tényleges kérdés az, hogy ennek vajon miért nincs hírértéke? Több, mint fél éve jelent meg, de a "Hatvan javaslat a romák valós integrációja érdekében" címet beütve a Google-ba, kettő(!) darab honlapot dob ki találatnak. Az egyik a Magyar Szemle, ahol eredetileg megjelent, a másik pedig Heidfogel Pál református lelkész honlapja.

Vajon miért nulla hírértékkel rendelkezik az az írás, amelyet Járóka Lívia, egy európa parlamenti képviselő tett közzé, és amelyben kifejezetten felhasználandó ötletek vannak leírva.

Talán azért, mert az első néhány mondatában rögtön cáfolja a cigányokról szóló magyarországi diskurzus főbb tételeit? Ha kimondjuk azt, hogy nem tehető egyenlőségjel a roma származás és a mélyszegénység közé, akkor bizony az sem igaz, hogy minden cigány bűnöző, de a megélhetési bűnözés fogalmát is tehetjük a lomraktárba, mondjuk a paternalizmussal egyetemben. Nem akarok végigmenni minden egyes tételen, érdemes átböngészni.

De azt továbbra sem értem, hogy ha annak van hírértéke, hogy O. Jakabot leütötte Cs. Istvánt párezer forintért, vagy hogy Cs. István nem engedte be O. Jakabot a kocsmájába, akkor ennek vajon miért nincs?

Jut eszembe, azóta tudom, hogy szerdán - naná, hogy pont a döntő közepén - felhívott egy barátom, és többek között azt is szóvá tette, hogy mi a francért nem írtam ide már hetek óta, hogy jövök egy baromi nagy meaculpával.

Szóval az van, hogy nekem április eleje óta szinte folyamatosan határidőim vannak, mostmár csak kettő van vissza, de hogy azokkal hogy leszek kész, azt csak a jó ég tudja, mert én nem, márpedig ezeket akkor is be kell tartani, ha a maják elszámolták volna magukat, és a világvége a következő két héten belül ütne be.

Szóval bocsi, de egyelőre munka van, méghozzá sok, meg aggódás, hogy mi lesz így, és az sem kevés.

Egyébként azt tudja-e a valaki (és nem kell semmi rosszra gondolni), hogy a hatás gyorsaságának szempontjából az tökmindegy-e, hogy valami kábító anyagot az artériákba, vagy a vénákba fecskendeznek-e, illetve, ha valakinek elvágják a torkát, az vérzik-e a száján (orrán?) a keresztül? (Nem gyilkolódni készülök, csak ezeket most szeretném tudni...)

Bokros teendőim közepette tegnap azért csak szakítottam időt arra, hogy belenézzek az Országgyűlés alakuló ülésébe. Nem sokat, épp csak Sólyom beszédét néztem meg, ti. túl sok jóra nem számítottam. Ehh, dehogynem - csak sajnos nem tudtam tovább tévé előtt maradni - , és be is jött. Az új Ogy egy nap alatt termelt annyi vicces szitut, amihez a réginek legalább két nap kellett volna, köszönjük Jobbik!

Hiszen, ha az Ovb jelentés körüli marhulást nem számítjuk, akkor a tegnapi nap a Jobbik, illetve Vona Gábor jegyében telt el, de hagyjuk a sallangot, maradjunk csak Sólyom beszédénél.

Sólyom - aki egyáltalán nem mellesleg (sőt!) Magyarország köztársasági elnöke - a megnyitó beszédében nekiment a Jobbiknak, nem túl kedves szavakkal illette a képviselőit. Amihez, gondolhatnánk, joga van, hiszen véleménye mindenkinek van, ki szépen tudja ezt elmondani, mint Sólyom, ki kevésbé szépen, mint egy ismerősöm, aki a politikusokat általában rohadt, köcsög szemétládák gyűjtőnéven szokta emlegetni. A problémák ott kezdődnek, hogy bár a látszatra úgy nézett ki, de nem Sólyom beszélt az Országgyűlés alakuló ülésén, hanem Magyarország köztársasági elnöke. Nyilván, jelen esetben a kettő ugyanaz a személy, de azért egyáltalán nem mindegy, hogy Sólyom, mint Sólyom támadja a Jobbikot, vagy Sólyom, mint köztársasági elnök.

Lehet a Jobbikot szeretni, és lehet utálni, de egy tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni: A Jobbik azért ül most a Parlamentben (minden kis idióta fantazmagórájával egyetemben), mert a választói akarat (lásd még: a zemberek) odaküldte. Hogy tisztán lássunk: Amikor egy köztársasági elnök (aki szimbolikájának elég erős eleme az ún. egység megjelenítése) egy új Országgyűlés alakuló ülésnapjának első beszédében nyíltan nekimegy egy pártnak, az még annál is szerencsétlenebb dolog, mint amikor egy köztársasági elnök nem hajlandó kezet fogni egy kitüntetés átadása során az egyik kitüntetettel, mert azt gondolja, hogy a kitüntetett személy nem érdemli meg az ő kézfogását. Én legalábbis úgy gondolom, hogy egy köztársasági elnöktől nem túl szerencsés elküldeni a picsába azokat a szavazókat, akik arra a pártra adták a voksukat, amelyet a köztársasági elnök nem szeret.

Az meg megint más kérdés, hogy mi a francért adják meg Vonának azt a cirkuszt, amit Vona ténylegesen keres. Levette az öltönyét, és Gárda egyenruha volt rajta? Törvényellenes? Nosza, tessék szépen felfüggeszteni Vona mentelmi jogát, és eljárást indítani ellene, aztán kész. De nem órákat hisztizni, mert még a végén sokan el fogják hinni Vonáról, hogy ő csak üldözött áldozat. Nem kellene "hamis eskü"-dözéssel patetizálni Vona cselekedetét, hanem csak egy darab kockacukrot kell a szájába tenni, hogy 'Tessék, Gábor! Edd meg, hadd nemesüljön benned ez a karvalymultiglobálrohadéktőke gyártotta ocsmányság echte apostoli királysági, ősmagyar, szentkoronatanmegalkotta, igazi magyar szarrá!'

Nem akarom én megvonni Sólyomtól a véleményalkotás jogát. De egyáltalán nem mindegy, hogy ki, mikor, mit, hogyan és milyen körülmények között mond. És mivel véleményem természetesen nekem is lehet, én csak azt mondhatom, hogy Sólyom tegnap csúnyán megbukott véleménynyilvánításból.

Ami a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy köztársasági elnökként is leszerepelt.

Az a helyzet, hogy ha összetesszük ezt a hírt ezzel a hírrel, akkor semmi más következtetést nem vonhatunk le, csak azt, hogy Joe Arpaio ötletét Magyarországon mindenki számára kötelezővé kellene tenni, Joe Arpaiot meghívni hozzánk, és minimum piedesztálra emelni.

Vagy megválasztani köztársasági elnöknek.

Még valamikor 1999 tavaszán kezdődött. Éppen Pécsen dolgoztam, egész pontosan a Széchenyi téri nagy könyves és cd-s boltban. Nem volt túl felemelő érzés ott dolgozni, ráadásul még a fizu is ritka szar volt - adott cégnek, amely azt a boltot üzemeltette, volt több üzlete is a városban (akkor még csak a városban), és nálunk voltak legrosszabbak a fizetések (évekkel később véletlen megtudtam, hogy egyáltalán nem véletlenül, csak mire kiborult volna a bili, én már felmondtam, de ez hosszú és más történet), szóval nem számítom életem legjobb munkahelyei közé, ellenben arra abszolút tökéletes volt, hogy a zenei világomat némileg kitágítsa.

Tudniillik, amikor éppen kóros vevőhiányban szenvedtünk, akkor bele-belehallgattunk általunk nem igazán ismert zenekarok cd-ibe. (Pl. ezen a helyen hallottam először a Világok harca című Wells regény musicalváltozatát. Illetve itt hallgattam meg először (és sajnos utoljára is, mert azóta sem lelem sehol nyomát) az Allan Ginsberg, Philip Glass és Paul McCartney jegyezte The Ballad of the Skeletons című cd-t. Amely egyébként megtalálható a youtube-on is, szóval tessék, aki élvezni tudja, az élvezze:

 És akkor zárójel vége itt.

Szóval ezen a helyen történt meg, hogy amíg üldögéltem a pult mögött ezzel a borítóval szemeztem:

 Sem a nevet, sem a borítót nem tudtam hova tenni. Egész addig, amíg egyszer csak össze nem szedtem a bátorságom, és be nem tettem. Attól a pillanattól kezdve igazi fan vagyok. Ez a rajongás csak egyszer csökkent egy kicsit, amikor a legelső Budapest Parádén sikerült velük pár szót váltanom. Nem kell nagy beszélgetésre gondolni, mindössze annyiról érdeklődtem tőlük, hogy esetleg van-e valami saját honlapjuk. Amire válaszoltak ugyan, de csak holnap-honlap szóvicc elsütése után. Olyan szóvicc volt, ami fájt egy kicsit...

De azóta elmúlt és újult erővel rajongok értük ismét.

Hogy miért jutott ez eszembe? Hát mert április 6-án játszanak a Gödörben. Pár perce találtam rá véletlenül, és azóta már azt is kiszámoltam - mint egy jó kisgyerekhez/rajongóhoz illik -, hogy mennyit kell még addig aludni. De tényleg ám.

Akit viszont ezzel a hírrel esetleg nem dobtam fel, annak ezt tudnám ajánlani. Én, ha nem is április 1-én, de 6-án mindenképp megveszem rá a jegyeket.

És aztán persze elkezdem számolgatni, hogy mennyit kell még aludni addig.

A bulvár nem az a műfaj, amelytől az ember minőségi és jól átgondolt írásokat várna, azonban mégis kell lennie egy határnak. Valami ahhoz hasonlónak, mint amit Dobó mondott az Egri csillagokban a várvédőknek, amikor - a mai szóhasználattal élve - mentális felkészítést tartott a közelgő török ostrom előtt: 'Eddig és ne tovább!'. Az Egri csillagokban ez a határ megtartásra került, a törökök véres fejjel kullogtak vissza, a bulvár azonban ezt a határt rendszeresen átlépi, rohamra, fejfájásra, vagy hangos röhögésre késztetve ezzel az olvasót.

Tegnap éppen Szrjeborni Biankának sikerült a Vasárnapi ász című sajtótermékben. Idézem szó szerint - és ha idézhetem Hofit is, akkor csak annyit mondanék: Kétszer olvastam el. A roham előtt.

Bencsik Tamara is azon szerencsés hölgyek közé tartozik, akiket Ördög Nóra szerelme, Nánási Pál utasított, milyen mértékben pucsítson, mennyi viaszt öntsön a keblére, hogyan pózoljon meztelenül.
- Nagyon jól éreztem magam a fotózás alatt, ami nem utolsósorban Palinak és a nagyon kedves, segítőkész csapatnak is köszönhető. Csak az első tíz percben éreztem magam kényelmetlenül, amikor közölték: legyek szíves ledobni a textilt! A végére azonban úgy megszoktam a helyzetet, hogy teljesen meztelenül flangáltam közöttük - meséli a csinos énekesnő, aki szófogadóan követte Nánási minden utasítását.
- Pali minden tanácsát megfogadtam, ezért meg is dicsért! Mondanom sem kell, hogy mennyit kellett pucsítanom. Figyelmeztetett is, hogy ne csodálkozzak, ha másnap reggel nem tudok kikelni az ágyból az izomláz miatt. Ez így is történt. Azért is dicséretet kaptam, hogy minden pluszt bevállaltam, például az égő gyertya forró viaszát is magamra öntöttem, de csak miután biztosítottak afelől, hogy nagyon jól fog kinézni a képeken - nevetett. - Pali nagyon jó fej, ezért nem is csodálom, hogy minden lány arról álmodozik, hogy egyszer lefotózza. Nagyon kiváló fotósnak és jóképű férfinak tartom, de nekem nem kifejezetten az esetem. azon viszont nem csodálkozom, hogy Ödög Nóri beleszeretett a közös munkájuk alatt.

No, most hogy én nem tudom ki az a Bencsik Tamara, nem meglepő, hanem inkább természetes tény. Az, hogy igazából már el sem tudom dönteni, hogy kinek a nyelve lóg ilyen mélyen Nánási fenekében (az énekesnőé, vagy cikkszerzőé), meg igazából nem is érdekel, csak azt tartom viccesnek, hogy jelen esetben már legalább egy felső fogsor is Nánási fenekében tartózkodik. A pucsítás miatti izomlázról szóló kitételnek pedig minden bizonnyal az újságírótörténeti múzeumban van a helye (majd, ha lesz ilyen múzeum - vagy esetleg van, csak én nem tudok róla?).

Na, de aki a következő mondatban megtalálja az ok-okozati összefüggésre utaló 'ezért' kifejezés használatának az okát ... hát az minden bizonnyal zseni:

Pali nagyon jó fej, ezért nem is csodálom, hogy minden lány arról álmodozik, hogy egyszer lefotózza.

Tetszik érteni? Nem azért, mert jó fotós (ami a következő mondatban el is hangzik), nem, azért mert jó fej.

Egyébként meg kedves lányok, hölgyek, asszonyok: Tényleg?

Hát az a helyzet tisztelt választótársaim, hogy bármilyen izgalmas kampányra is lehetett számítani, azt hiszem, ez a mostani messze a legunalmasabb mind közül. Ugyan felböffentenek pár, tényleg égig érő kacajra sarkalló beszólást, azonban hol vannak azok a régi (mondjuk a 2006-os) marhaságokhoz képest.

Itt van például az Mdf, amely pártot annyira lefoglal a saját agóniája, hogy már Dávidnak is csak a hisztire futja, arra már nem, hogy az Mdf az egyik nagy párttal sem, stb. Persze, Csapody zsarolási kísérlete feldobta egy kicsit a párt körüli hangulatot, de már Csapody is otthon ülve készül az ellenállásra (bármit is jelentsen ez). Persze az Mdf kálváriája bizonyos értelemben vicces, és szórakoztató nézni, de csak annyira, mint amennyire Steven Segal színészi játékát szórakoztató nézni.

Aztán itt van Vona Gábor, aki időnként messze kimagaslik a mezőnyből, legutóbb például az ominózus kétharmados kijelentésével. Szórakoztatás terén Vona bizony eléri a Monty Python csoport színvonalát, azonban olyan sűrűn tesz ilyen kijelentéseket, hogy az ember már belefásul. Ahogy Monty Pythont nem lehet hosszú napokon keresztül nézni, úgy Vonával nem lehet sokszor foglalkozni. Arról nem is beszélve, hogy a Jobbik hívőkről amúgy is lepattannak az észérvek (ti. miért nem lehet kikergetni a multikat, stb.), a többiek meg amúgy is tudják, hogy hülyeségeket beszél.

A Fidesz meg baromira unalmas, kb. annyira, mint amilyen unalmat a néző érezhet a Sátántangó című film negyedik órájában. Éppen úgy állnak, hogy mi a francnak tornázzanak, ha a karosszékben kényelmesen üldögélve is elérhetik a céljukat. Időnként előrelöknek valakit, aki elmondja, hogy a kormány/Mszp hibája az egész, aztán a kampány a részükről nagyjából le is van tudva. A Fidesz mostanában inkább azzal van elfoglalva - nagyon helyesen -, hogy csökkentse az emberekben a várható Fidesz győzelem körüli eufóriát. Adócsökkentés évekre elnyújtva, azonnali, lesz, nem lesz, egymillió munkahely, de tíz év alatt (ki a fene fog erre már akár csak két év múlva is emlékezni, arról nem is beszélve, hogy Magyarországon nincs is szükség egymillió új munkahelyre még tíz év alatt sem), stb.

Az Mszp az bizonyos értelemben megint vicces, de csak annyira, mintha egy általunk nem értett nyelven néznénk a Jóbarátokat. Tudjuk, hogy valami vicces történik, de leginkább csak abból, hogy felcsendül az alákevert röhögés. Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy nem az a kérdés, hogy az Mszp hány százalékkal fog bekerülni a Parlamentbe, hanem hogy hányfelé fognak szakadni, miután bejutottak. De egyelőre jó opportunistaként még legalább az összetartás látszatát megpróbálják fenntartani, több-kevesebb sikerrel, mint azt pl. Gyurcsány reaktiválásának körülményei mutatják (önreaktiválása?).

Az Lmp és a Seres-féle Civil Mozgalom pedig szinte láthatatlan. A CM szinte a semmiből hozott össze egy országos listát, az Lmp pedig olyan párt, amelynek - legalábbis általában - van ráció a megnyilvánulásaiban. Például még a cigányokról is képesek úgy beszélni, hogy kilépnek a megszokott diskurzus medréből, hogy egyet lehet érteni azzal, amit mondanak.

Szóval szerintem meglehetősen unalmas a mostani kampány.

De ez nem is baj. Remélem ez az unalom már hosszútávon is megmarad.

Úgy indult, hogy elolvastam ezt a cikket, és gondoltam akkor ránézek már az adataira a www.ecegjegyzek.hu oldalon. Egyébként a cikkhez csak annyit, hogy valóban május 1-től elektronikus úton kell megküldeni a beszámolókat, amelyek szerepelnek és lekérhetőek az elektronikus adatbázisból, azonban - mert erre is volt lehetőség - április 30-ig meg lehetett küldeni papír alapon is, amelyek - teljesen értelemszerűen - nem szerepelnek az adatbázisban, többek között azért, mert külön fel kellett volna vinni, azt meg nem csinálta meg senki.

Na, de nem erről van szó, hanem CoBRáról, egy - ahogy én értelmeztem - török jóbarátunkról(?), aki valami oknál fogva azt gondolta, hogy az - általam egyébként nehezen értelmezhető - véleményét pont a fentebb említett, cégadatok lekérésére szolgáló oldalon teszi közzé, hekkelés útján. Szóval ez a kép fogadott (a képre kattintva, az bizony nagyobb és láthatóbb lesz):

"Ne menjetek át rajta tízen
Megszakad érte a szívem"

 Manapság szerintem leginkább az Mdf főhadiszállását lehetne így hívni. Bár lehet, hogy inkább a paranoia házának kellene hívni, főleg ennek a Dávid Ibolya nyilatkozatnak a fényében.

Azt mondja Dávid,hogy egyrészt van egy Fidesz - Mszp koalíció abból a célból, hogy:

hogy antidemokratikus eszközökkel szűkítsék a politikai választás lehetőségét.

 Na, most a Fidesz kétmilliós kopogtatócédula gyűjtését így is lehet, azonban sokkal ésszerűbb egyfajta erődemonstrációként értelmezni. Begyűjtötték a kétmilliót, most büszkén lehet lobogtatni a választók felé azzal, hogy 'Látjátok? Ilyen erősek vagyunk!'. No meg büszkén lehet lobogtatni a többi párt felé is azzal, hogy 'Látjátok? Ilyen erősek vagyunk! Kapjatok el, ha tudtok, hahaha!'.

Aztán Dávid szerint van egy Fidesz - Jobbik koalíció is, amely sikeresen kaszálta el az egyik budapesti jelöltjüket, Slosár Gábort. (Akinek neve sem a soproniak - Sopron1, Sopron2 -, sem a váciak - Vác1, Vác2 - előtt nem lehet ismeretlen, fogalmazzunk úgy, hogy Slosár cége elég problémásan tud mélygarázst építeni. Egyébként bíróság előtt is állt már, végül felmentették - 4. pont, MVA -, azonban mindezek ellenére azt gondolom, hogy nem Slosár az ideális képviselőjelölt).

Ezügyben természetesen nem tudok - tud egyáltalán valaki? - igazságot tenni, meg kell nézni azokat a bizonyos ajánlószelvényeket. Csak a tisztánlátás végett, az OVB állásfoglalása a következőket tartalmazza az ajánlószelvényekkel kapcsolatban:

"az ajánló választópolgár az ajánlószelvényre rávezeti családi és utónevét, lakcímét, személyi azonosítóját, az ajánlott személy családi és utónevét, a jelölő szervezet nevét, illetőleg a független jelölés tényét. Az ajánlószelvényt az ajánló választópolgár saját kezűleg aláírja.”

 Ez eddig világos. Ha ezek közül valami nem stimmel, az ajánlószelvény érvénytelen. Innentől kezdve érthetetlen Dávid hisztije, amennyiben úgy érzi, hogy ki akarják golyózni a hegyvidéki Mdf-es jelöltet, sajtóközlemények kiadása helyett nyugodtan lehet jogorvoslati kérelmet kérni.

A Ve. 79. § (1) bekezdése alapján a választási bizottság elsőfokú határozata ellen bármely választópolgár, jelölt, jelölő szervezet, illetőleg az ügyben érintett jogi személy nyújthat be fellebbezést. A személyiadat-, és lakcímnyilvántartás adatai alapján azonban a beadványban megjelölt személy a megjelölt címen lakcímmel nem rendelkezik, ezért a beadványtevő választójoga nem valószínűsíthető.

Ennyire egyszerű, kezétcsókolom. (Egyébként még csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy jelenleg sem a Fidesznek, sem Jobbiknak nem kihívás az Mdf).

De ha már félelem, akkor Csapody. Az a Csapody, aki március 15-én:

leszögezte: 1848 örökül hagyta Magyarországnak a megmaradást és az összetartást, a hűséget, a nemzeti felelősség és hagyomány ösztönzését.

Ja, igaz, ez még 2005-ben volt. Abban az évben nem volt választás, Csapodynak nem kellett az egzisztenciáját semmit sem féltenie. Most viszont választási év van, ezért Csapody rögtön el is felejtkezett az összetartásról, hűségről, és mindazon hangzatos dolgokról, amikről még 2005-ben beszélt, és megzsarolta a saját pártját. Azt mondja, ha nem kerül az országos listán az első tízbe, akkor visszalép a jelöltségtől. (Egyébként nem tudom, hogy Csapody miért gondolja azt, hogy az Mdf lista pl. 10. helye biztos befutást jelentene. Én ebben nem vagyok ebben annyira biztos). Ha Csapody visszalép, akkor ugrik az Mdf budapesti listája, szóval úgy tűnik Csapody elég jó pozícióban van. Persze biztos lesz itt még egy-két Bokros ultimátum, pár Dávid hiszti (hol van Herényi?!?!), szóval lesz még részünk mókában biztos.

Én csak egy dolgot szeretnék kérni az Mdf vezetőktől a Csapody ügy kapcsán:

A csikket ne az arcán nyomjátok el. Ő érzékeny, vele vigyázni kell.